A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

  A korábban megjelent írások, azokban megjelent tévedések, azok helyreigazítása:

1/1. §/ 1. Jegyzet:

 A királyi udvar  Lehotai / vagy Lehotkai/ Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak /Lehotkainak/, hol pedig röviden Királylehotai Lehoczkynak. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai"/ a Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!/

 

1/1. § / 2. Jegyzet:
Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hitelesített, régi, egyik másolta Pribócon a Beniczky levéltárban van. Valószínűleg a Nagyrákó faluhoz tartozó birtokrészre vonatkozó többi Lehoczky birtok-iratok is itt vannak. A többi Lehoczky iratok is itt vannak, valamint Lehotkán volt a Velich Archívum, melyre 1944-nen hivatkozott a forrásoknál JanSykura. Ebben a Velich archivumban pedig a Lehotka udvarházbirtokra vonatkozó iratok itt kellettek, hogy legyenek! levéltárakban, mint a Túróci Convent levéltára, a Magyar Nemzeti Levéltárban, A Királylehotai Lehoczky levéltár, a Biccsei Szlovák Nemzeti Levéltárban,-továbbá adatok Túróc és Liptó vármegyéken kívül a többi vármegyei levéltárakban is, mint Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyűjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében, a millenium után megjelent, Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként. ( Sajnos nem mjelent meg minden vármegyéről a könyv, így Túrócról és Liptóról sem, ezt is pótolja ez a könyv, amit ön itt olvas.
-------------------------------------------

1/ 2. §
Lehotzky András a magyarországi családtan megteremtője így írja az 1798-ban, Pozsonyban megjelent latin nyelvű Stemmatographiában:
" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio in c. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint. " -
Magyarul: "A Lehotzkyaknak éberségükért Znió váránál, Túróc vármegyében IV Béla király előkelőséget, nemességet és egy darut adományozott, az éberség jelvényét, melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott. Itt és Bisztricskán a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork már 1324. és 1280. években birtokoltak."
Minden későbbi családtörténeti könyv erre hívatkozott. Azonban ez valójában az 1563. évi I. Ferdinánd királytól adományozott nemességmegerősítő és címerújító adománylevélnek a szövege, mely egy összefoglaló nemességmegerősítés és címeradomány, mely az egész család nemességét erősiti meg, és úgy ad egy új cimert, mintha azt már IV. Béla király adta volna.
Ezért ezt a címert tekintették a családtörténészek a család ősi címerének. Ez a címer került bele Báró Lehoczky Márton tábornok címerébe is. Ez a címer került be a heraldikai könyvekbe is. Az Országgyűlés Könyvtárában, a Királyi Könyvekben is így szerepel:"' A királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky család címere."
IV. Béla idejében azonban még nem adományoztak címert, akkor még a címereket a nemesek maguknak választották./ Magyarországon az első okleveles címeradományozás, egy sólyom, 1326-ban történt./ A család ősi, önként felvett címere a nyakán nyíllal átlőtt szarvas volt. A későbbi időben a szarvas alá, a pajzsba bekerült a fél lábon álló darura utaló nyilazó vitéz, felette holddal és csillaggal, mely szintén az éberség jelvénye, mint a daru. Körvonalaiban látszik, hogy a daru ábrájával azonos. A szarvas címer stílusához ez illett és nem a daru. A családtagok legtöbbje ehhez az ősi szarvas címerhez ragaszkodott, nem a darut használta. A legtöbb túróci ősnemes család címerében is ott volt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, mert a legenda szerint a tatár elől menekülő kis csapatnak egy megsebzett szarvas mutatta meg a gázlót a megáradt Sajó folyón.
Lehotzky András a Stemmatographiában szintén írja még:" Lehoczkyonorum genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.." Magyarul :""A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel, az /ugyan ezen címen ajánlott mű/ Ajánlásának a végén . A Hank familia történetét megirta Horváth. J.C. Hung. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!"
Pessina XVII. századi jezsuita cseh történetíró Mars Moravicus című munkájában írta meg Morvaország történetét.
A Lehoczkyak ősei is az ősi Hank familiához tartoztak, ugyanúgy ahogy a Prónayak, és Pongráczok, Szentiványak, Pottornyayak, Szmrecsányiak, Nádasdi Baánok, és lehet, hogy az Okolicsányiak is,- mint ez látható az előbbi családok levéltáraiban, és a Prónay levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltárban, továbbá a Szepesi Kapitulációs Lista Királylehota birtokbejegyzéseinél is, és az 1361. évi és 1390. évi királylehotai adománylevél szövegében is. / 1361. "Egid De Ganh és fiai"... és 1390. "Barnabae Hankonis".../
A "Znió váránál éberség "-az ország határának őrzésére emlékezik, és a Királylehota felett lévő Vachtár erőd őrségére utal. Mivel a Hank familiához tartozó családok a mai Uhorska Ves = Magyarfalu közelében lévő Várta nevű helyen; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrségben; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrségből védték a határt már a Liptói várak megépülte előtt is. /Ph. Dr Vitek és Bizub: Királylehotai Lehotsky könyv 2008./
A XIII. században még Liptó megye is Znió vára alá tartozott. /Mályusz Elemér: Túróc vármegye kialakulása- Budavári Társulat 1922./

 

Jegyzetek az 1/ 2. §-hoz:

 

1/ 2. §/ 1. jegyzet
Lehotzky András se olvasta el az 1244. évi IV. Béla királytól származó oklevelet, és ő az 1563. évi nemesség megerősítő és címeradományozó oklevélre építi a szöveget a munkájában: "A Lehotzkyaknak éberségükért Znió váránál, Túróc vármegyében IV Béla király előkelőséget, nemességet és egy darut adományozott, az éberség jelvényét, melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott"Nos! IV. Béla nem adományozott semmiféle címert, mert akkoriban még nem volt szokásban a címeradományozás, csak több, mint fél évszázaddal később jön divatba, 1326 után. És Kisrákót akkor még nem nevezték Lehotának, azt csak az 1400-as években keresztelték át Királylehota neve után "Kis-Lehotára" = Lehotkára. 

"Első adat erre a névre : 1487-ben: Jakab és Márton, de Lehotka. - A falu neve azetőtt  Rakovec (Rakouch) volt!"(Révay Doc. Ad. Nob.) - Jan Sykura- Miestopicne za Turca, Szlovák Tudományos Akadémia 1944. Lehotka fejezetben közölve.

De helyesen a mai Lehotka neve volt korábban Kisrákó udvarház, és Nagyrákó falu neve volt Rakouch (Rakovec). Ugyanis, ha elolvassuk és lefordítjuk a Csernyiknek szóló 1244. évi IV. Béla királytól adott adománylevelet, akkor kiderül, hogy Csernyik birtoka a Túróc és Blatnyica folyók összefolyásától indult a Blatnyica patak mentén a "Ribe" vizéig, mely egy patak a falu határában. Lement a birtok a Borfának és a Vörösfenyőnek nevezett helyek mentén, majd nyugaton egy kis földvárnál ért vissza a birtokhatár a Túróc folyó vizéhez. Ha lerajzoljuk a térképet a szöveg alapján, akkor a földvártól északra van Kisrákó település, és a Blatnyica és Túróc folyók összefolyásától délre van a mai Nagyrákó falu. Tehát mindkét település Csernyik birtokán keletkezett! A sok "tudományos munka" írója közül senki sem olvasta el az oklevél szövegét, úgy, hogy le is rajzolta volna, és még össze is vetette volna egy pontos katonai térképpel, vagy túrista térképpel, ahol fel van tüntetve a földvár helye is.! így minden szerző tévesen írta a munkáit! Lásd később még az ebből következő magyarázataimat az 1/ 4. §-ban!

 

 

1563-ban Miksa király koronázásán résztvevő előkelő nemesifjak aranysarkanytyús lovaggá lettek ütve, és ekkor történtek a nemességmegerősítések és címeradományozások . Az év végéig még uralkodó I. Ferdinánd király decemberben adta a rák hátán álló daru címert I. Imre fiainak, Jánosak és Lénárdnak. Úgy adta az adománylevél szövege szerint, mintha azt már IV. Béla király adta volna. Az oklevélben megemlített "Znió váránál történt őrködési szolgálat" az viszont a Királylehota felett lévő Wachtár határőr erősségre vonatkozik, a IV. Béla adománylevelet megelőző időre emlékezik. Mert a liptói terület korábban Túróc vármegye, azaz Znió vára alá tartozott. De ezkről is majd bővebben később szó lesz!
Láthatjuk majd a Prónayak címerét is, mely szintén Miksa király koronázásán lett adományozva, de már a nyáron. Itt a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. A Prónayak Rechk comes leszármazottai, a Lehoczkyak pedig Rechk comes testvérének, Kozmának a leszármazottai. Ezért hasonlít ennyire a két címer!

 

1/ 2. §/ 2. jegyzet
A Prónay levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltár azt mutatja meg, hogy Lork= Kozma fia Lauren comes és Rechk comes fia a Pál comes = unokatestvérek,- és az Pongráczok őse Serafil comes birtokperében a Máriássyak ősével szemben a Királylehotától északra lévő Werbicze birtok ügyében tanuskodnak, és azt állítják, hogy az ősi birtokuk.
(1299.) Amikor a Máriássy eláll a birtopertől akkor pedig nyilatkozik Rechk fia Pál comes és Kozma fia Lauren comes = Lork, hogy a birtok nem őket illeti, hanem Serafil comest (Pongráczok őse) Ez mutatja, hogy Kozma fia Lauren comes és Rechk fia Pál comes unokatestvérek, és Lehotzky Andrásnál is, és Nagy Ivánnál is a Hank familának írt Pongrácz család őse Serafil comes is vagy unokatestvérük, vagy másodunokatestvérük. ( Ebből következőleg a Szentiványi, Pongrácz, Pottornyay, Szmrecsányi és Nádasdi Baán családok is, akárcsak a Prónay család és a (Kisrákói) Lehoczky család is eredetileg HANK familia! És lehet, hogy az Okolicsányi család is!( Hank név = Uralkodóház, mint a Heinrich keresztnév is!)

 

Keltezés: 1299-04-12
DL-DF: 65258
Regeszta: (in Palmarum) Bude.(III. András király) bizonyítja, hogy a megbízásából eljáró fogott bírák Demeter mester Zolum-i comes, Tamás comes, Herricus mester, Belus comes, János fia: Nycholaus közvetítésével Miklós comes, Bothyz testvére mint felperes kiegyezett Rechke fia: Pál comes, Bogomerius fiai: Bodov, Miklós és János, Seraphinus fiai: András és Miklós alperesekkel. A per Demeter mester Zolum-i ispán előtt kezdődött. A felperes itt visszakövetelte László király kiváltságlevele alapján Scenmiclus, Zemerchen, Nadosd, Domanyulese földeket, azt állítva IV. László privilégiuma alapján, hogy azok Werbiche birtokhoz tartoznak, amivel szemben az alperesek azt vitatták, hogy a kérdéses földek örökös, nem pedig szerzett javaik, mire az ispán a viszályt a király elé terjesztette. Az egyezség szerint Miklós comes eláll követelésétől, ha az alperesek és velük Kozma fia: Lőrinc comes hatvanad magával hozzá hasonló nemesekkel (cum sexaginta personis nobilium sibi consimilium semet inclusis) a Scepus-i káptalan előtt, s az esztergomi (Strigoniensis) káptalan, meg a Thurch-i konvent embereinek jelenlétében Szent György nap quindenáján (máj. 8.) leteszik az esküt, hogy a kérdéses földek örökölt birtokaik voltak és sohasem tartoztak Werbiche-hez, egyszersmind IV. László privilégiumát érvénytelennek tekinti, ellenkező esetben azonban ő lesz a birtokos. Végül megállapodnak, hogy az eskütétel után a határokat meg fogják állapítani. - Átírta a szepesi káptalan 1299. május 17. - Húščava 84.; Reg. Arp. 4229. sz. - Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 19.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Scenmiclus, Zemerchen, Nadosd, Domanyulese, Werbiche
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14491/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1OCkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s
------

Keltezés: 1299-04-12
DL-DF: 65259
Regeszta: (in [Palm]arum) Bude. III. András király meghagyja a turóci konventnek, hogy kiküldöttje legyen jelen a Rech fia: Pál comes és Bog[ome]rius fiai és [Seraphinus fiai] által 60 nemes eskütárssal Botyz testvére, Miklós comes ellenében György napjának quindenáján (máj. 8.) a Scepus-i káptalanban Z[enthmi]klous, Zemerchen, Nadasd [és] D[oma]nwlese birtokok ügyében leteendő eskünél, és az eljárásról a határok leírásával tegyen jelentést. - Átírta a turóci konvent 1299. május 17. - Reg. Arp. 4230. sz. - Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 20.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Zenthmiklous, Zemerchen, Nadasd, Domanwlese
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14492/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1OSkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s

 

Keltezés: 1299-05-17
DL-DF: 65258
Regeszta: (dom. p. oct. Stanezlai). A Scepus-i káptalan előtt Bothyz testvére: Miklós comes elengedi Lyptov-i Bogomerius comes fiainak: Bodov-nak, Miklósnak és Jánosnak az esküt, amelyet hatvan Thurch-i, Lyptov-i, Scepus-i és Sarys-i nemessel kellett volna letenniök és elismeri, hogy Doman yulese birtokok (!), a határok feltüntetésével, örökös tulajdonuk. III. András királynak 1299. április 12-én kelt és a per lefolyását ismertető oklevele (lásd Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 19. sz.) írásba foglaltatván nevezettek, Seraphinus fiai, Pál comes és Lőrinc comes megegyeztek, s az utóbbi kettő kijelentette, hogy őket a nevezet birtokokból semmi örökösödési jog (hereditarium ius) nem illeti meg. - Doman yulese-nek határai: Prima meta incipit a parte meridionali a capite rivuli Ploschin et descendit per ipsum fluvium versus septentrionem et cadit in fluvium Wag; ascendens ipsum fluvium Wag versus orientem usque ad metas Ockolychna et ibidem separantur mete filiorum comitis Bogomerii a metis comitis Nycholai comitis Bothyz et ascendendo ipsum fluvium Wag protenditur usque ad locum, ubi rivulus Bocha cadit in ipsum fluvium Wag et ascendit fluvium Bocha usque ad alpes et sic mete et termini dictarum possessionum terminantur. - Hártyán, selyemzsinórról függő kopott pecséttel. (Sub A. fasc. I. n. 10.) - Húščava 83. - Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 21.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Domanyulese birtokok
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14527/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1OCkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s
------------
Keltezés: 1299-05-17
DL-DF: 65259
Regeszta: (dom. p. oct. Stanyzlai). A turóci konvent bizonyítja, hogy a III. András királynak 1299. április 12-én kelt parancsa (lásd Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 20. sz.) értelmében a szepesi káptalanhoz kiküldött megbízottja jelenlétében Botyz testvére: Miklós comes elengedte Lyptov-i Bogomerius comes fiainak: Bodou-nak, Miklósnak és Jánosnak az esküt, amelyet hatvan Turch-i, Lyptov-i, Scepes-i nemessel tartoztak volna letenni és elismerte, hogy Doman vlese birtokok örökös tulajdonuk, Pál comes és Lőrinc comes pedig kijelentették, hogy őket az említett birtokokból semmi örökös jog sem illeti meg. - A határ leírása egyezik a szepesi káptalan ugyane napon kelt oklevelében foglalttal. - Eltérő nevek: Ploschyn, Waag, Nicolai comitis fratris Botyz. - Rongált, szakadozott, helyenként olvashatatlan hártyán, hátlapján viaszpecsét töredékével. (Sub A. fasc. I. n. 12.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 22.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Doman vlese
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14528/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1OSkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=25&layout=s
----
Továbbá ez mutatja, hogy az említett családok mind Hank familia béliek, sőt, valószínűleg a Okolocsányi család is! Az isl ehet, hogy a Senicei Slelmeczi Tholt család (= Senicei) család is a Hank familiához tartozott!
Keltezés: 1302-07-27
DL-DF: 38800
Regeszta: A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt Rechk fia Pál mr. Prowna-ról, ill. testvére, Rechk fia Seraphyn c. Mezowhazról, azaz Turóc m.-ből, fogott bírák, rokonaik - Bogumerius fiai: Bodow, Miklós és Bokow, Seraphyn fiai: András és Miklós, Lyptow-i nemesek, Oklychna-i Péter és mások - közreműködésével Turuch-i birtokaikon, Mezowhaz, Rastyhunafolua és Dwbowa falvakon, valamint Prowna és Lesna birtokokon megosztoznak, 30 M. lefizetésével egyenlítve ki az értékbeli különbséget, s büntetést helyeznek kilátásba a megállapodás megszegőivel szemben. Erről a kápt. autentikus pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. VI. prox. p. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1302. A.
Elektronikus elérhetőség:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_anjou_uj_01/?pg=152&layout=s&query=bog*
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/15161/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSgzODgwMCkifQ
Továbbá még a Rechk comes és rokonsága levéltárból az derül ki, hogy 1293-ban, hogy Csernyiknek Ábrahám (=Bubek) mellett volt egy Péter nevű fia is: (Csernyik = Urin =) Vorin fia Péter harcolt az unokatestvérek oldalán és a csatában elesett!
Keltezés: 1293-03-17
DL-DF: 57153
Regeszta: III. András király felkeresvén Zoulum, Turuch és Liptou királyi uradalmakat (praedia nostra) elhatározta az ezektől bármi módon elidegenített földek felülvizsgálatát és többet az uradalmakhoz vissza is csatolt, Rechk comes fiait: Pál mestert és Serefil-t, továbbá idősebb rokonukat: Kupruch-ot azonban hűséges szolgálataikra való tekintettel meghagyta a turóci kerület nyugati határán Visegrád mellett fekvő Prouna birtokban azokkal a határokkal, amelyekkel IV. Lászlótól adományba kapták és azzal a feltétellel, hogy nem tartozik a Zoulum-i ispán, hanem csak a király, az országbíró vagy a nádor joghatósága alá. Nevezettek a királyt Magyarországba érkeztétől személyüket és vagyonukat nem kímélve szolgálták, főleg mert a király rokonának László Sandomeria-i és Siradia-i hercegnek megsegítésére Lengyelországba küldött seregben más bárókkal és nemesekkel együtt dicséretesen harcoltak, s testvérük: János elesett, amint azt László herceg a királynak élőszóval elmondta; az osztrák herceg ellen Bécs város előtt Pál comes dicséretesen harcolva egy német vitézt leterített, miközben harci lovát megölték, amiről a bárók és a nemesek tettek jelentést; végül Vorin fia: Péter és Pál fia: István haláláért, akik Pál mesterrel a koronázás után a turóci királyi népeket védték egyes bárók ellenében. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo tertio, decimo sexto Kai. Apr., r. aut. n. a. tertio, indict. sexta.
Elektronikus elérhetőség: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_13/?query=rec*&pg=110&layout=s

 

A család története több könyvben is megjelent, de sok helyen hibásan és hiányosan.

 

1/ 3. §
Kempelen Béla: Magyar nemes családok című könyvében közölt "Lehotkai nemes és báró Lehoczky család" címszó alatt az 1754. évi nemesi öszeírás adatai. Ennek a könyvemnek, amit ön most olvas, a fejlécében látszik! Itt Királylehotán éltek a legtöbben! Látszik az is, hogy mennyire megszaporodott a család. Szintén az előbb említett Nagy Iván könyvben úgy van írva, hogy a Kisrákói és bisztricskai Lehoczky Dániel, aki Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak Inspektora volt, és a bocsi aranybányászat által javaiban tetemesen elszegényedett. Nos! A Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalom bérelte tartós letéti használatban a királylehotai Lehoczky erdők nagy részét, és ezért volt Lehoczky Dániel a kincstári uradalom inspektora. Továbbá a "Bocsi aranybányászat" a Királylehota birtokához tartozó Királybocai aranybánya kitermelése volt, melyre a kincstár rátette a kezét, és ezért szegényedett el tetemesen a javaiban a Lehoczky Dániel, aki a királylehotai Családi Protokollkönyvben Lehoczky Somodynak van bejegyezve, anyja neve után. Mivel a sok Lehoczky ágat így különböztették meg egymástól, hogy a Családi Protokollkönybe beírták az anyja nevét is, vagy az 1500-as években szétágazott ágak őseinek a nevét írták ágazati jelölésre, mint: "Leonardi ág" ( I.Imre fia Lénárd ága a nagy családfán) ; "Lackovje ág" ( I.László ága a nagy családfán); "Jancsovje ág" ( I.Imre fia János ága a nagycsaládfán). "Lehoczky Dániel Somody " Hradeki Kincstári Inspektor apja András is" Hradeki Kincstári Inspektornak" van jegyezve a Családi Protokollkönyben.

 

1/ 4. §
Nagy Iván: Magyarország családai című könyvében úgy írja, mintha a család fő birtoka a kisrákói és bisztricskai birtok lenne,- és Királylehotáról úgy ír, hogy: " Szontágh Dániel közlése alapján van még Lehoczky nevű család, mely magát a liptómegyei Királylehotáról és Rásztokáról írja. Hogy ágazata -e az előbbi családnak, vagy külön család, nem állíthatjuk. A család tagjai általában Liptó és Árva vármegyékben székeltek". -
Holott a család legtöbb tagja Királylehotán lakott és birtokolt a kompozitorátusi hitbizományban, és a Nagy Ivánnál közölt leszármazási táblákon ott vannak a Királylehotán élt családtagok is.
Nagy Iván a könyvében több Lehoczky adatot közöl a Selmeci Tholt családnál is, és a Rakovszky családnál, Rakovszky közlés alapján tévesen Lehoczky ősöket (Kisrákóiakat) a Rakovszky családhoz sorol, mert nem vette senki figyelembe az 1391. évi Túróci Registrumban a Super Terra Rakouch " bejegyzést, melyben egyértelműen benne van, hogy " urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik Csernyik 1244. nov 22-i adománya alapján birtokolnak itt."
Az 1391. évi Túróci és Liptói Registrumban Terra Rakouch birtok oklevéligazolásának szövege:
" Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."
Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.”
A Túróci és Liptói Registrum a Túróci Convent 1391. évi oklevélvizsgálata volt Bebek Imre országbíró elnökletével, mivel Liptó (Madocsányi) János deák okleveleket hamisítottt, és ebben a bűnügyben több család is, sőt az ország legelőkelőbb családja is érintett volt. János deákot máglyán megégették, és számos hamis pecsétnyomót foglaltak le a házában. Ezért vizsgálták meg a túróci és liptói nemesi családok okleveleinek a hitelességét, pecsétjét stb.


IV. Béla adománylevele szerint Terra Rakouch területe:

 terra_rakouch_terulete_pontositva.png

terra_rakouch_terulete_ma..png


A fenti térkép Csernyik 1244. évi Terra Rakouch adománylevelét elolvasva, és magyarra fordítva lett megrajzolva! Látjuk a birtok határait. Amik pedig a Túróc és Blatnyica folyók (valójában patakok) torkolatától felmegy a Blatnyicfa folyó mentén a Ribe vizéig, ott elhalad a Vörös Fenyőnek nevezett helyig, majd tovább a Borfának nevezett helyig, itt nyugatra kanyarodik és elér egy földváracskához, és itt eléri ismét a Túróc folyót.
A térképen láthatjuk, hogy Nagyrákó falu, és a mai Lehotka (Kisrákó) település is a Terra Rakouch birtokon van. Tehát Nagy- Rákó falu soha se volt Rakovszky birtok, hanem Lehoczky birtok volt eredetileg is. És ebből következik, hogy amit "birtok-átkereszteléseknek" magyaráz Jan Sykura az 1944-ben a Szlovák Tudományos Akadémia által megjelentetett Túróc megye helytörténeti könyvében (Miestopicné Za Turca) az nem falu névátkeresztelés, mert a Terra Rakouch = Rákóc föld = "Kisrákó" birtokon jön létre két település, és azoknak ez lett a neve: Nagyrákó és Kisrákó. (A Nagyrákó falu neve eredetileg Rákó volt, és mellette jött létre Kisrákó település.)
A Rakovszkyak nem Nagyrákó faluról írták magukat, hanem "Nagyrákó birtokról", ami az előbb lerajzolt birtokhatárnál a Ribe vizétől keletre volt, körül ölelte Terra Rakouchot. A Zanasán birtoknak, melyet a Rakovszkyak ősei László és Márton udvari káplán, Csernyik Terra Rakouchra nyert birtokadománya után fél évvel, 1245-ben kaptak adományt, régen volt délebbre egy központi települése, Zanasán, ami az 1300-as évekre eltűnt, és a Rakovszkyak is beköltöztek Nagyrákó faluba, de ott csak háztelkük volt. Zanasán birtok a "Nagyrákó birtok" a nevét akkor kapta, amikor 1283-ban "Urinnak testvére (frater) Lorand erővel hatalmaskodólg elfoglalta", de azt IV. lászló király a Rakovszky ősöknek visszadatta. ( Lásd Túróci Registrum. Super Zanasán címen!). Urin = Csernyik= Uriel, és az itt említett Lorand = Lork, vagyis Kozma fia Lauren comes, aki azért foglalta el Zanasán birtokot, mert ősi birtoknak tekintette, ami jár Terra Rakuuch birtokhoz. Noha ezt IV. Béla nem így adományozta Csernyiknek, hanem a leírt határokkal!
Azonban, mint IV. Béla oklevele is írja, a birtok amit Csernyiknek adott, korábban az örökös nélkül meghalt Meffriké volt, és mint gazdátlanná vált birtokot adta a király Csernyiknek. Lehet, hogy a Meffrik régi birtoka volt a Zanasán terület is, és Meffrik is az ősi rokonsághoz tartozott, ezért érezte Lork a jogos tulajdonának! De Rechk fia Pál comes, Lork és Csernyik unokatestvére, kinevezett királyi ember, a királlyal adatott Lorknak egy másik birtokot, annak fejében ha ezt a "Nagyrákó" = Zanasán birtokot visszadja a Rakovszky ősöknek.
Ezért kapta aztán 1284-ben Kozma fia Lauren comes (Lork) a Kysbisztice birtokot, későbbi nevén Jahodnykot, mely ma Túrócszentmárton része. Rechk fia Pál comes iktatta be ide Lorkot. (Májusz Elemér: Túróc vármegye kialakulása: Kysbisztrice birtoka akkor felért Ruttkáig és Szklabinyáig. )
Rechk comes és rokonsága levéltár:.

 

"Keltezés: 1284-07-01 Buda
DL-DF: 40822
Regeszta: IV. László király megparancsolja a turóci konventnek, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Rechk fia: Pál királyi ember iktassa be Kozma fiát: Lőrincet a Turuch-i Kusbezterce birtokba, amennyiben az eladományozható."
Rechk comes és rokonsága levéltár -Elektronikus elérhetőség: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_09/?query=rec*&pg=330&layout=s

A Rakovszky ősök, akik visszakapták "Zanasánt", ekkortól már általában "Nagyrákó" birtoknak nevezték, és ebből adtak el (Porsch fia) "Latibor fia Jakabnak". Ez a birtoktest lett a későbbi "Nagyrákói Féja család" birtoka. Beél Mátyás a Notitia Nova című könyvében ezt a birtokdarabot nevezi tévesen Kisrákónak! Nagy Iván is ugyanígy Beél Mátyásra és a Rakovszkyakra hagyatkozva ezt nevezi Kisrákónak, és tévesen a pótkötetében úgy írja a Lehoczky címszó alatti kiegészítéséhez, hogy a Rakovszkyak kapták a hatalmas Zanasán területet, melynek egy darabját Bekének eladták, és a család amely azt megvette elnevezte Lehotkának, és felvette a Lehoczky nevet! Égbekiáltó téves állítások sokasága, mert a Rakovszkyak bemondására alapoztak a szerzők. Csak az adományleveleket és az 1391. évi Túróci Registrumot kellett volna elolvasni, és akkor nem írtak volna, és nem állítottak volna ennyi valótlanságot és sületlenséget!
Az előbbi tévedésekből téves következtetések születtek aztán.
Jan Sykuránál is, Túróc helytörténete című könyvében is (Miestopicne Za Turca... Szlovák Tudományos Akadémia 1944.) szó van a pereskedésekről. Nagy Ivánnál viszont kimondottan téves a közlés a Rakovszky fejezetben, mert Rakovszky közlések alapján Kisrákói ( Lehoczky ) családhoz tartozó családtagokat Rakovszky családtagoknak vesz. Az akkor még Kisrákóinak nevezett, mai Lehoczky családhoz tartozó családtagok egymással pereskedésénél a személyeket Rakovszkynak mondja.

 

Lássuk a valóságot:
A Túróci Registrum "Super Terra Rakouch" bejegyzésnél "Itt urak Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai!" " IV. Béla adta a birtokot 1244 nov. 14-én (Calendos decembri...)"
Tehát amikor 1399-ben itt a Túróci Convent előtt Rákói Lőrinc, Pál fia Jakab, György és Márton fiai neveikben eltiltja Kisrákói Pétert, Pál fiát, a Kisrákói birtokrésze eladásától, akkor egyértelmű, hogy a Registrumban nevezett Lőrinc, Pál fia az aki a fiai neveikben eltiltja a Pétert a Kisrákói birtokrész eladásától! A Kisrákó birtokrész, és a Rákó falu birtokrész is Csernyik öröksége! Tehát Péter a testvére Lőrincnek és Jakab papnak. Más itt nem birtokol, csak a család, tehát ki adhatná el azt ami nem az övé! Csak az adhatja el, akinek joga van hozzá! Tehát Kisrákói Pál fia Péter a testvére Rákói Lőrincnek és Jakab papnak, Pál fiainak. (Péternél is és Lőrincnél is az apjának a neve Pál!!!)
Az hogy a Registrumban csak Pál fiai Lőrinc és Jakab pap van írva, az azért van, mert itt nem öröklési igazolásról van szó, hanem oklevél hamisítás vizsgálatról van szó!!! Csak az van megnevezve, aki bemutatja az adománylevelet. Csak Jakab pap és Lőrinc van itt birtokban ( és mint előbb láttuk 1399-ben Lőrinc fiai, Jakab, Márton és György is, akiknek az öröklési érdeke nevében tiltja el Pétert a birtok eladásától!! De ők nincsenek szintén megnevezve a Regisztrumban, csak apjuk, aki ténylegesen a birtok ura, mert ő van birtokban!!! )

DE PÉTER MINDENKÉPPEN CSAK TESTVÉRE LEHETETT LŐRINCNEK ÉS JAKAB PAPNAK! EZ JOGI KÉRDÉS! EZ LOGIKA!

Péter nem volt birtokban, máshol lakott, azért nincs beírva az oklevél hamisítási vizsgálatkor az oklevelet bemutatóknak! " Itt urak Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai" - a hangsúly az "ITT" szón van, ők mutatták be az oklevelet! TEHÁT NEM ÖRÖKLÉSI ÉS TULAJDON IGAZOLÁSRÓL VAN ITT SZÓ, HANEM OKLEVÉL HITELESSÉGI VIZSGÁLATÓL VAN SZÓ!
Péter birtokeladási eltiltásából következik aztán 1414-ben Zsigmond király meghagyja a Túróci Conventnek, hogy Jakabot, Rakoi Lőrinc fiát, a kisrákói birtok iránt Kisrakói János ellen támasztott pörében idézze meg! És az ügy kivizsgálására Tarnóczy Márk fiát Jánost, Nagy-Rakói Tamás fiát Istvánt, vagy pedig Valentfalvy Lászlót küldje ki!
Ez az előbbi birtokeladás eltiltási per következménye! Itt már unokatestvérek vitájáról van szó! Rakói Lőrinc fia Jakab az a Kisrákón birtokló Péter fiának, Jánosnak az unokatestvére. Terra Rakuch birtokon van minden vita itt, tehát Lehoczky ősök vitája. A Rakovszkyaknak itt semmiféle birtokjoga, és semmiféle joga nem volt! Nagy-Rákói Tamás fia István a Zanasánról átkeresztelt Nagy-Rákó birtok után van nevezve.

A Csernyik adománylevél szövege alapján megrajzolt birtoktérképből is, és az 1391. évi Super Terra Rakouch igazolás szövege alapján is látszik, hogy a Rakovszkyaknak Nagyrákó faluban nem volt semmi joguk, csak lakók voltak ott. A korábban Zanasán birtoknak nevezett, de később Nagy-Rákó névre átkeresztelt nevű birtokról nevezték magukat és nem a Rakó faluról!
Az azonos vezetéknevek nem mindig egy családot jelölnek ekkor még, csak jelzők, ezért van megnevezve az apa neve is: "Rákói Lőrinc, Pál fia", "Kisrákói Péter, Pál fia", "Nagy-Rákói István Tamás fia"!
A király Nagy-Rákói Tamást ki sem nevezte volna egy családon belüli jogi vita elrendezésére, ha családtag lett volna! Magyarország jogállam volt! Egy családtag esetében elfogultság miatt jogi vitát nem lehetett volna eldönteni! Itt szomszéd birtokosokat bíz meg a király a vita elrendezésére!

Még a végére:
1500-as évek előtt még nem voltak állandósult családi vezetéknevek, csak jelzők voltak a nevek, amikből később, 1500-as évek után a Predikátum , a nemesi előnév lett.
A családtagok, ha máshol birtokoltak, más néven neveztettek: Beke fia János = Bisztereczi János Bisztricska után. Lork utódai Johodniki néven szerepeltek az 1410 körüli kihalásig. Királylehotán Egyed De Ganh ( De Hank ) neveztetett. Ez a figyelmeztetést csak azért írom, hogy ne zavarjanak be a vezetéknevek! 1511-12-ben is Lehoczky Máté időnként még Kisrákói Máténak van nevezve.

 

Jegyzetek az 1/ 4. §-hoz:

 

1/ 4. §/ 1. jegyzet
Túróci Registrumban Zanasán birtok:
"41. §.) Zanasánról /A
Hasonlóképen Lajos, Miklósnak fia bemutatott nekünk három kiváltságot.
Elsőként Béla, Magyarország egykor uralkodó királyának ajándékozásáról és parancsára a Zanasánnak nevezett,
( -Turóc -…..) folyó menti területnek uralkodó Béla király által megerősített adományozásáról Márton papnak,
hitbuzgó káplánjának és annak testvérének Lászlónak folytonos szolgálataikért, és törvényben elrendelve
határainak meghatározását. Kelt 1245. okt. 15. után
Másodikként továbbá Lászlónak, Magyarország egykor uralkodó királyának parancsát, melyben helyreállította
és visszaadatta Lászlónak tulajdonába a Zanasánnak nevezett földterületet, amelyet Lóránt, Urin testvére, Lászlótól
és testvérétől Márton paptól mint első birtokadományosoktól elbitoroltak.
Kelt az ő uralkodásának 11. évében 1283-ban
Harmadikként valóban a székhelyi érdekeltek és a Turóczi Konvent előtti, szerződésbeni
megegyezésről az István szerzetes és Jakab meg Dénes, János fiai, együtt Lászlóval, Miklós fiával, Miklós és István,
elöbb nevezettnek fiai részéről és éppen így Domonkos és Péter, Újfalui Károly fiai közötti, a valóságos határok
szétválasztásának megállapodására a zsakuzsáni birtok és az újfalui birtok között, 20 Márka perkötelezvény ellenében
szerződésszegés esetén a felek közt, valóságos és igazságos. Kelt 1377. április 4.
Érvényes, többje nincs (- már mint birtoklevele)."

 

1/ 4. §/ 2. jegyzet
Megjegyzem még, hogy ami Nagy Ivánnál Rakovszky fejezetben, Rakovszky közlés alapján így van írva: "1363-ban I. Lajos király Rákói Mátyásnak, Rákói Pál fiának / Rak et Palus filii Mathiae de Rakow/ nemességét megerősíté." -- nemcsak, hogy a fordítás helytelen, mert a szöveg fordítása helyesen:" Rák és Pál fiai Mátyás de Rakownak" hanem a valóságos adatot A Túróci Convent levéltára alapján Horváth Sándor a Túróci Regesták 82. oldalán magyarázza a Túróci Registrum bejegyzéseinek pontosabb értelmezéséhez:
1363. okt. 3. Nagy Lajos Király Mátyás fiait Rákot és Pált a nemesek közé sorozza, és nagyatyjának, Latibor fia Jakab által László fia Lászlótól 9 márkáért vásárolt Zanasán birtokában fekvő területet a feltételes szolgálat alól felszabadítja!"
Értsd ez alatt a "feltételes szolgálat" alatt, hogy voltak a megyében olyan birtokok, melyekhez az adományozáskor katonai szolgálat kötelezettségét is feltételül szabták! /Tehát Porch fia Latibor fia Jakab utódairól esik itt szó, akik ősének a Rakovszky ősök 1283-ban eladták az Zanasáni birtok egy darabját, annak a birtoknak a darabját, melyet Lork (Urin testvére Lorand) korábban erővel elfoglalt, de azt a király parancsára visszaadott a Rakovszky ősöknek.(a Rakovszky levéltárban! Helytelenül a Rakovszky család tagjának hiszik! Valójában a Nagyrákói Féja család őseiről van itt szó! )

 

1/4. §/ 3. jegyzet
Nagy Iván: " Magyarország családai" című könyv Rakovszky fejezetében írt tévedésre ez itt a helyreigazítás!
Ebben az időben ők a Rakovszky -Jeszenszky- család tagjai:
1356-ban ( Sabbatho prox. ante fest. b. Jakobi ap.) Rakovszky Miklósnak (Nicolai De Rakov) fiai Pál és Demeter maguk és testvéreik Jakab, János és Lőrinc neveikben is egy részről, és András Nagy-Rakói ( De Rakov) István fia maga és Pál, valamint István, Miklós fia nevében is más részről birtokcserérőli szerződésüket a szent-Benedeki Convent előtt bevallják! Ők a Rakovszkyak! ( A megye déli részén lévő Jeszen, Budis és Kelemenfalva birtokok a Bars vármegyei Garam-Szent Benedeki Convent körjegyzőségéhez tartoztak. A Rakovszkyak és a Jeszenszkyek is eredetileg egy család voltak, Temérdek András nádortól (1190) származtak. Közös birtokaik voltak, és az előbbi iratban az egymás közti öröklési rendet rögzítették, itt belevették a zanasáni egymás közti örökösödést is. A későbbi Rakovszkyak már Rakovszky-Jeszenszkyek!
Zanasáni (Nagy-Rákói) Márton udvari káplán és László családja azonban férfiágon az 1300-as évek második felében kihalt. Az utolsó örökös leányt, Nagy-Rákói Annát a király fiúsította, és a családi birtokot nem vette tőle vissza. Ezt követően a volt Zanasáni birtok elhanyagolódott. Régi központja Zsaluzsán falu ( Valentfalva mellett) lassan elnéptelenedett, elpusztult, lakói többnyire a környező településekre, Laszkárra, Blatnyicára és a Pribóc-, Benic települések központi szomszédságában lévő Rákó faluba költöztek.
Kis-Jeszeni I. Mátyás (1410-1496) feleségül vette Rákói Annát és feleségének birtokneve után felvette a Nagy-Rákói előnevet is Az ő unokája II. Mátyás (1479-1512) /19/ Turóc megye alispánja (1498-1500) volt. /Borsa Iván: Turóc megye ispánjai, alispánjai/. Az ő fia, Kisjeszeni Rákói I. Gyögy +1565) alnádor lett. Ekkor a család örökségeik révén már igen jelentős vagyonnal és hivatali tisztségeikből eredően nagy befolyással is rendelkeztek. Leszármazóikat ezután az eredeti rákói birtokra utalván, Rákóy-nak vagy (a Turóc folyó menti, Kisrákóc határa alatti, Zanasánba átnyúló mocsaras, rákos folyóparti rész miatt, szintén) Rákócy-nak hívhatták. Ez idő tájt a Rákócnak nevezett faluban is szerezhettek ingatlanokat. Itt született Rákói Márton (1535-1579) költő. A XV. sz. közepétől végérvényesen a szlovákos Rakovszky nevet használták Ferdinánd ad-levele alapján. Később itt építették fel nemesi kúriájukat, a település halotti ravatalozóját és a családi mauzóleumot.
Ez a Rakovszky-Jeszenszky család a későbbi Rakovszky család! A fentebbi pirossal kiemelt állítások azonban így tévesek! Lásd a cáfolatát, melyet az 1244. évi IV. Béla dománylevél szövege alapján rajzolt térképhez igazodva, és az1391. évi Túróci Registrum Super Rakouch bejegyzéshez igazodva megírtam, amikor az 1399-i birtokperről és az 1414. évi birtokperről, itt a 4 .§ -ban már írtam!

 

1/ 4. §/ 4. jegyzet
Pribócról
Pribóc eredetileg a Beniczkyeké volt, majd kapott ide királyi adományt a Madách család is, - de a határoknál részben Beniczky-Thúróczy ősöké is, és részben a Lehoczkyak és a Rakovszkyak őseié is,- adománnyal, örökléssel, eladással ismételten cserélődnek a birtokrészek tulajdonosai, így a Lehoczkyak, akkori nevükön még Kisrákóiak is örökölnek itt részeket:
Adatok Túróci Registrum.69. oldal.
1326. a Túróci Convent előtt Csernyik fia Ábrahám, Isow fiai Benedek és Pongrácz, Bodor fia Lukács, a Blatnyica folyó és a Rakouch patak közt fekvő rétjük felél 5 ezüst márkáért Madách fiainak, Benedeknek és Pálnak, Mike fiainak Jánosnak és Dresknek, Tóbiás fiának Zabrachánnak, Fülöp fiainak Péternek és Tomposnak, végül Wachot fia Miklósnak eladják!
1363. május 20. László Csanádi Prépost Nagy Lajos király kancellárjának ispánja és titkár előtt András fia Benedek, Ábrahám fia Pál, Báthor fia Lukács, és Rakowi Ewren fia Ravasz Miklós Pribóc birtoka egy részét Mike fia István fiainak és Pribóczi János fiainak Lászlónak és Jánosnak adja!
A fentebbi sorban olvasható Rakowi Ewren fia Ravasz Miklós is a Rakovszky-Jeszenszky családhoz tartozik! Ő lehet, hogy azonos az 1356. évi szerződésben olvasható Miklóssal, akinek ott a fia István!
--------

 

1/ 4.§ / 5. jegyzet
Végre eljutottunk a félreértelmezések okaihoz, miket itt ismertetek:
A Szlovák Tudományos Akadémia által 1944-ben megjelentetett Jan Sykura: Misestopicne za Turca ( Túróc megye helytörténete) című könyvben Nagyrákót is, Pribócot is, Lehotkát is, Bisztricskát, Tarnócot stb. " Kuriálni usada", vagyis "Kuriális településeknek "írja. itt jutunk el a félreértelmezések magyarázatához.
Nézzük ezt a térképet:

 

p1010487.jpg

 

 

1973-ban vettem meg ezt a turista térképet, melyen látható Pribóc, Nagyrákó és Lehotka, és Benice, Tarnóc stb helységek. Itt szaggatott vonallal be vannak rajzolva a falvakon belüli és falvak közti kerülethatárok. Ezek a határok valójában a régi, birtokhatárok. Mivel ahogy Jan Sykura írta a Miestopicné za Turca könyvében,- ezek a falvak "Kúriális települések". A kerülethatárok egybefolynak. Ezért van, hogy Nagy-Rákó faluban az út egyik oldalán lévő Beniczky kastély az Pribóchoz tartozik, és a vele szemben, az út túloldalán lévő Rakovszky kúria az Nagy-Rákó faluhoz tartozik. Benice falu fele is Pribóchoz tartozik. stb. Ha nézzük a szaggatott vonallal jelzett kerülethatárokat, amik a régi birtokhatárokkal azonosak, akkor látjuk, hogy Lehotkánál is, az út két oldalán volt, két udvarház közül, a déli udvarház az amely ma a Velicheké, -ettől délre volt a Lehotka birtokkerület, az út északi oldalán lévő udvarházhoz tartozott a Nagy-Rákóhoz eső birtokkerület, a másik udvarházban élt Lehoczkyak birtoka volt. ( 1754-ben élt Lehoczky Ignác akkori szolgabíró ágának birtoka.) Nagy-Rákó falu közepétől keletre látható egy háromszöget alkotó kis rész, mely szintén Nagy- Rákóhoz tartozó kerület. Ebből következtetek, hogy ez a kis háromszög volt itt a faluban a Rakovszky rész.
A korábban itt általam írtak, hogy 1399-ben a Rakovszkyaknak Nagy-Rákó faluban nem volt sem birtokuk, sem itt támasztható jogaik, az tény! A Lehoczkyaknál nem született sok lány később se, általában több fiú született, 1300 és 1390 között nem születtek lányok a családban. (Kivéve Királylehotán Hank Dorottyát, de ő se vitt el birtokot Királylehotából, hanem azt a Kisrákói unokatestvérei örökölték!) Tehát "leánynegyed" jogon történő örökléssel ekkoriban még nem került a "Terra Rakouch" birtokból semmil rész más családokhoz. És a fentebb írt indoklásaim így érvényesek! (Lásd: 1/4 § elején írt indoklásaim!)
Azonban a Beniczky család leszármazási tábláján látható, hogy 1413-ban élő "Kis-Rákói Erzse" Beniczky I. János felesége lett. Ekkor "Leánynegyed" örökléssel került a "Terra Rakouch" birtokból a Beniczkyekhez, a falut átszelő út északi oldalán lévő rész, mely Pribóchoz tartozik. Valószínűleg az a háromszög is, mely később a Rakovszkyaké lett, ekkor a Beniczkyekhez került területen volt. A többi rész volt a későbbiekben a "Kisrákóiak", az ekkortól már Lehoczkyak két birtokrésze, melyet előbb már leírtam. (Az itt közölt térkép alapján a Lehoczky részből egy kisdarab továbbra is felért a Túróc folyó és a Blatnyica patak összefolyásáig).
Szintén a Beniczky család leszármazási tábláján látható, hogy Beniczky II.- Jánosnak három lánya volt. Közülük Katum elhalálozott, Dorottya férje Alsó-Muthnai lett, Kata férje pedig az 1400-as évek második felében Rakói Lőrinc, aki már Rakovszky volt. Lehet, hogy így került a kis háromszögnyi terület a Rakovszkyakhoz, - bár Beniczky II. János másik ágon volt, mint a leénynegyeddel Rakouchon öröklő ág. De az is lehet, hogy ez még az 1283. évi IV. László király parancsából történt birtokvisszadás következménye.
Azonban ha így lenne, érdemben az is lényegtelen lenne a fentebbi 1/4 § elején írt indoklásaim szempontjából, mert az se adott volna semmiféle jogalapot a Rakovszkyaknak, hogy Kis-Rákón bármiféle birtokeladást megtiltsanak!
De valószínűbb, hogy az a kis rész az 1300-as évek elején történt "pribóci kaszálók" eladása során került a mai Rakovszkyak jogelődeihez!
Mindenesetre azek a mai turistatérképen is látható kerülethatárok mutatják, hogy a "Kiriális település" miként tagozódott birtokdarabokra. Az adatokat Nagy Ivánnak megadó Rakovszky István logikája is ezen birtokhatárok alapján működött, és így születtek a téves értelmezések, melyek birtokjogi szempontból nem is érdekesek, tehát miért is vitatta volna bárki is ennek az igaz voltát. De a leszármazási tábla szempontjából fontos!!!
Én is csak véletlenül vettem észre ezt! Ezért tévedett Bél Mátyás is a Nititia Novában, amikor Kisrákót annak a terüetnek írta amit a Rakovszlyak eladtak 1286-ban Latibor fia Jakabnak!

 

1/4 § / 6. jegyzet
1973-ban amikor 16 évesen kezdtem foglakozni a Lehoczky család történetével, mert voltak saját leszármazási tábláim. A témába annyira belefolytam, hogy megszakírásokkal ugyan, de most 50 év után fejezem be. Mindent könyvtárakban található, már kidolgozott munkák alapján értelmeztem. Úgy ahogy Nagy iván írta, és úgy ahogy Lehotzky András írta a Semmatographiában, és ahogy mindenütt megjelentek az erről szóló írások. A tévedéseket is így elfogadtamn és átvettem. Aztán nagy változás volt, és új értelmezések felismeréséhez vezetetett, hogy az intereten keresztül Lehoczky Miklós és Lehoczki Henrik felvették velem a kapcsolatot. Ők a család Soltvadkerti ágazatával foglalkozva, szintén belemélyedtek a kutatásokba, de ők levéltári kutatásokat folytattak a Felvidéken is. Így jutottam hozzá Henrik segítségével a Csernyik adománylevélhez, és annak magyarra fordításához,- és Miklós segítségével a PhDr. Vitek -Bizub könyvhöz, és így a királylehotai adatokhoz és iratokhoz. Ebből következett aztán, hogy meg tudom írni ezt a könyvet! Miklós és Henrik sajnos nem értettek velem egyet az adatok értelmezésénél, mert mereven ragaszkodtak a mások által megírt tévedésekhez. Pedig logikai úton minden bizonyíték itt áll, amit itt írok,- és a családi tradíciók is az én állításaimmal egyeznek!
Besegített a munkámba még Erdős Bence történész is, aki felhívta a figyelmemet a Prónay levéltár: "Rchk comes és rokonsága levéltárra", hogy Rechk comes fia Pál és Kozma fia Lauren comes ( Lork) unokatestvérek voltak, felhívta a figyelmemet az 1299. évi perre amiből kiderült, hogy a Pongrácz, Szentiványi, Pottornay, Szmrecsányi és Nádasdi Baán családok ősei mind unokatestvérei, vagy másodunokatestvérei voltak Rechk fia Pálnak, és Kozma fia Lauren comesnek, tehát mind a Hank familiából valók voltak. Erdős Bence elküldte nekem a Rechk comes és rokonsága levéltárat is, és a Szepesi Kapitulációs lista Lehoczkyakra vonatkozó iratait is.
Lehoczki Henrik fordítása alapján tudtam átértelmezni a Csernyik adománylevélben leírt Terra cRakouch birtokhatár alapján mindazt amit itt írtam!

-------------------------------

1/ 5. §
Végül még essen szó Ph. Dr. Vitek és Bizub szlovák szerzők Királylehotai Lehotsky könyvéről, mely 2008-ban jelent meg szlovák nyelven. Itt közölve vannak a Királylehotára vonatkozó adománylevelek, de mivel a királylehotai címer: "a Nyilazó vitéz, felette hold és csillag, és a sisakdíszben a széttárt szárnyak közt ágaskodó, nyakán nyíllal átlőtt szarvas" az "más" címer, mint "a rák hátán álló daru", ezért sok más téves okoskodóhoz hasonlóan a kisrákói és bisztricskai Lehoczky családot és a Királylehotai Lehoczky családot két családnak veszi a szlovák könyv. (Ezt az ostoba állítást állítólag először Andaházy nevű ügyvéd hozta elő először, a XIX. században!) Azért, mert a könyv királylehotai idegenforgalmi megrendelésre készült, és nem tudták felmutatni a családfát, hát hamisítottak, jó szlovák történelmi munkák szokása szerint. 

De itt a könyvemben ezt korrigálom, és a kezdeti családfa is összeáll!
A címertant kissé kéne ismerniük a történészeknek! A "rák hátán álló daru", mint előbb írtam, nem az ősi címer, csak 1563-ban lett adományozva, mintha azt IV. Béla király adta volna. A "Szarvas" volt az ősi címer. A legtöbb túróc vármegyei őscsalád címerében benne van, vagy a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, vagy valamely más állat van átlőve nyíllal a nyakán. pld. Beniczkyek "nyakán nyíllal átlőtt hattyúja", vagy a Tarnóczy-Jezerniczky család "nyakán nyíllal átlőtt nyula", vagy a Draskóczyak címere ugyanaz, mint a királylehotai Lehoczky címer, csak itt függőlegesen felezett pajzs egyik felén a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, másik felén egy nyilazó kar van. A Vladár és a Velics családok címerében pedig egy vízből a partra kapaszkodó, nyakán nyaíllal átlőtt szarvas látható. Ugyanis a túróci őscsaládok hagyományában, amikor IV Bélát védte a tatár elől menekülő kis túróci nemes csapat, akkor a Sajó vizén a gázlót, a mese szerint, egy nyakán nyíllal meglőtt, sebzett szarvas mutatta meg. Ezért ezek a címerek. Csak a Tarnóczy-Jezerniczky címer nyulának története annyiban tér el, hogy azt II. Lajos király adományozta a család egy tagjának, aki a kamarása volt, visszaemlékezve IV. Béla idejére. Itt ugyanis a IV. Bélát védő kis túróci csapat, amikor az osztrák herceghez, Badenberg Frigyeshez mentek segítségért,- Frigyes herceg letartóztatta a magyar királyt és kíséretét, hogy váltságdíjat követeljen a szabadságukért. A Tarnóczy-Jezerniczky ős, aki a honfoglaló orosz-rutén csapatok elöljárójának, Mladik rurén leszármazottja volt, és még II. Endre idejében tárnokmester volt, neki volt aranya! Ő a fogságból megszökött, és Mária királynénak kölcsönzött 40 aranymárkát a király kiváltására. ( Mai értéken talán két milliárd forintot.) Erre a szökésre utal a futó nyúl. (a Jezerniczkyek inkább később ezt a nyulat átalakították nyakán nyíllal átlőtt kecskévé) Ezek az ősi címerek a későbbi királyi adományozások előtt még önként felvett, szokásjog alapján viselt címerek voltak. Ilyen a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, az ősi Lehoczky címer is. Később aztán a daru címer adományozása után a szarvas a sisakdíszbe került, szárnyak közé, a pajzsra pedig a daru körvonalával, árnyképével megegyező nyilazó vitéz került, mely szílusban a szarvashoz jobban illik, mint a daru. A Daru az éberség jelvénye,- a másik címeren a vitéz feje fölé került a hold és a csilag, mely szintén az éberség jelvénye. A legtöbb Lehoczky az ősi szarvas címert használta. Mivel a legtöbben Királylehotán laktak, a család központi településén, mely 60 ezer holdjával óriásbirtok volt, kompozitorátusi hitbizomány. A vadállományban gazdag erdőket a szarvasos címer fejezte ki. Ez nem király által adományozott címer, hanem szokásjog által szentesített címer!
I. Imre fia János ága használta a darut, Lénárd testvérének ága, a gyöngyösi ág is, de Lénárd ága aki Királylehotán lakott, a szavas címert használta. A Túrócban lakók is Kisrákón és Bisztricskán, természetes, hogy a birtokhoz jelentésében illő rák hátán álló daru címert használták.
Tehát:
A "daru" címermotívum, és a "szarvasra vadászó vitéz, feje felett, holddal és csillaggal" tartalmában és jelentésében, egyaránt az "éberség jelvénye", és a pajzson a vitéz körvonalában is a daruhoz hasonló.
A család egy.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 40
Heti: 297
Havi: 760
Össz.: 207 563

Látogatottság növelés
Oldal: 31. A korábban megjelent írások, azokban megjelent tévedések, azok helyreigazítása
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »