A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

A 12. oldali szöveg folytatódik:

A Kisrákón öröklő családtagok, mint I. György fia Lehoczky Máté is, a közszereplésben mások által még 1511-12-ben is Kisrákói Mátéként szerepel. Miután megveszi Máté a Tholtoktól a Bisztricskai részeket, az ő unokája, II. György ága lesz a bisztricskai ág. Ez lesz a túróci nagyobb alapbirtok, s ez lesz a magyarázata annak is, hogy az örökösök már nem ismerik a Csernyiknek szóló 1244. évi adománylevelet, feledésbe merül, s bekerül a köztudatba az, hogy Beke 1286-ban vásárolta Kisrákót a Rakovszkyaktól, ráadásul a rossz regisztrumbeli fordítás miatt bekerül némelyek hibás tudatába az a tévedés is, hogy Beke Péter fia lett volna, amit láttunk, hogy nem igaz! Ez pedig létrehoz egy történelmi értelmezésbeli zűrzavart! – Az 1563-ban Királylehotán lakó és ott részesedéssel birtokló I. Imre fiai János és Lénárd és unokatestvérük, Márton Maximilián királytól kapják „kisrákói” előnévre célzólag a rák hátára elhelyezett, ősi daru címer megújítását, és az ősi, törzsökös nemesség megerősítését. – Ez 1583-ban lesz kihírdetve Liptóban is és Túrócban is, ugyanakkor, mikor a Prónayak is kihírdetik az új, 1563. júniusában, I. Ferdinánd királytól kapott címerüket, a sziklacsúcson ülő koronában álló darut, és ősi, törzsökös nemességük megerősítését is. Így a későbbi, hiányos ismeretekkel bíró köztudatba az kerül be, hogy a Lehoczkyak „rák hátán álló daru” címere is I. Ferdinánd királytól származik. De ez annyiban igaz csak, hogy 1563. december 16-án, mikor az új címer keltezve van, még valóban király I. Ferdinánd, aki  a következő év közepén hal meg, de az oklevelet Maximilián király nevében adják már ki, ugyanis ő 1563. szeptember 28-án meg lett koronázva magyar királlyá. Ő már király, mint ifjabb király. –/ Ez az adománylevél lehet, hogy szintén benne van a biccsei levéltárban őrzött Lehoczky Levéltár anyagában, ami be van kötve egy két kötetes, bőr borítású könyvbe? Nem tudom. Ezt meg kell nézni az érdeklődőnek! Dr. Vitek-Bizub könyvében csak mellékesen van megemlítve, mint a „Maximilián királytól kapott adománylevél” is itt van, nem tudom, hogy ez nem az?  Minthogy írják a könyvükben ők is, hogy I. Imre fiai: János és Lénárd ága 1560-90-ben Királylehotán élt!  Maximilián királytól más tagok is kaptak külön adományokat saját vagyonaikra is. Ezek az adománylevelek is lehet, hogy itt vannak?

   A XV. században hiányosak a keresztnevek, csak a XVI. század elejétől szakadatlan a leszármazási tábla, ami lehet, hogy hiányos, de szerkezetében kimutatja a leszármazási összefüggéseket.   

     Bisztricska uradalma ekkor még majdnem kitette a megye északi felét. A Tholtok Kisselmecnél birtokoltak, Szklabinya környékén.

    A korábbi oldalon a registrum béli szöveg végén említett Tamás comes továbbra is megtartotta azt, amit elvett, ezért Villa Bistricha és Bystricia, vagyis Bisztricska uradalmának egy jelentős része a későbbi időben már, Blatnyica várának uradalmához tartozott. A XVI. század közepén a Révayak, már ezzel a területtel együtt kapták adományba a királytól a blatnyicai és a szklabinyai uradalmat, örökös főispáni joggal. Hajdan Bisztricskán is erődített torony állott, Túrócban több ilyen torony volt, ezek egyike nőtt fel Szklabinyán nagyobb várrá, mely a XVI. század közepétől már a főispán és az alispán lakásaként megyeszékhely lett.

 

    Nem kívánunk most a részletes idézésekbe belekezdeni, de meg kell jegyeznünk, hogy mind Májusz Elemér: Túróc vármegye kialakulása, vámhelyei és forgalma – Budavári Tudományos Társulat 1922. kiadása, - mind pedig, a korábbi adatoknál is felhasznált – Jan Sikura: Túróc megye helytörténete ; eredeti címén: Miestopisné dejiny Turca; Topografische Geschichte von Turice – Bratislava Slov. Akad.Vied a umeni. – című munkák rosszul értelmezik a registrum béli  szöveget. Azért, mert nem veszik figyelembe a családi leszármazási táblákat, mint amelyet például Nagy Iván: Magyarország családai című könyvében közöl. Itt a Tholtok leszármazási táblája János, de Senicével kezdődik, nempedig Beke fia Jánossal. Beke fia János a Lehoczky család tagja, Csernyiknek és Lorknak unokaöccse. Lásd a korábbi oldalt!  Nagy Iván is a Lehotzky fejezetben írja:" Bekének fia volt János!".!- Ha ezt figyelembe vették volna az előbb említett tudós szerzők, akkor Jan Sikurának nem kéne azt írnia, hogy „a Lehoczkyak is birtokoltak itt szakadatlanul, de nem ismeretes, hogy milyen jogon”.

 S Májusz Elemér sem úgy értelmezné a Registrum szövegét, hogy Senice urai /Tholtok/1349-ben megszerezték Besztercét Túrócban s ez egyenesági leszármazottaik birtokában volt a XV. századig, s magukat 1445-ben „ De Felsew-Senyche” írták. – ugyanis ők nem az egész területet szerezték meg, hanem csak egy-két negyedet, mint az kiderül abból is, hogy 1512-ben /Kisrákói/ Lehoczky Máté 200 aranyért megvásárolja a Tholtoktól az őket illető egyik negyed részt, majd a következő évben 200 arany örök áron megvásárolja a másik, őket illető negyedrészt is./

 

  

 Túróc vármegye birtok-térképe a XIII-XIV. században, vagyis az Árpádok, Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond királyok idején:

turoc_birtokterkepe_a_xii-xiv._szazadban.jpg

 

 

Az ábrán Túróc vármegye,  XIII-XIV. századi birtokelosztási térképéből színekkel kiemelve:

Fent a sárga terület a Bisztricskai uradalom területe, amit Lork szerzett, majd amit az ő és Beke fia János örökösei, valamint a szintén ott adományt nyert Selmeci Tholtok birtokoltak. Az alatta lévő zöld rész az 1383-ban és 1388-ban Soldó Egyed „fiainak”, Jánosnak /Hanknak/ és fiának, Mártonnak adományozott Trebosztói terület, mely később szintén a Tholtoké lett. Itt fehéren lett hagyva Kisrákó, Tarnóc, Pribóc és Nagyrákó, valamint Benice területe, mert ezek a birtokok daraboltak voltak, egymást szabdalva, beékelődtek a birtokok egymásba, elhatárolni ezeket egymástól a  térképen nem lehet.

        A zöldtől lefelé látható sárga rész a Tótprónai uradalom, a felette és a zöld terület közötti terület a zniói uradalom, mely a premontrei prépostságé volt. Znióban, Turul várában volt a megyeszékhely, mely csak a XVI. században került át az örökös főispán Rávayak Szklabinyai várába.

   Lent a lila terület a hajdani Chernakou-erdő, más néven Muthna erdő, mely IV. Béla megrősítő adománya óta a muthnai és csepcsényi családoké volt, kik később, a XIV. századtól kezdődően, Körmöc városának fegyveres támadásaitól és a birtokok állandó feldúlásától kényszerítve, a királyi és nádori ítéletek ellenére, végül sorban eladogatták Körmöc városának, s ez lett a Körmöci uradalom magva. Ezeknek a családoknak is az ősi hagyománycímere egy úszó, partra kapaszkodó szarvas, felette hold és csillag. A Körmöci uradalomban, régi nevén Chernakou Erdőben, azaz Fekete Erdőben Szklenófürdő, hajdan Chamarna pataka helységet a család 1368-ban gyarmatosította. 1405-ben keletkezett a család birtokterületén Új-Lehota /későbbi nevén Felső-Stubnya/ helység; 1502-ben Alsó- és Felső-Turcsek. Új-Lehota melletti Alsó-Stubnya, melyhez régről soltészsági bíráskodási jog /erdei bíráskodási jog/ kapcsolódott, az új benépesítéskor még Villa Kozma Lehotának is nevezték. - 1364-ben Alsó-Stubnya ura Miklós, Kozmának fia szabad bíró volt, tehát a helység Villa-Kozma-Lehota elnevezése, így kimutazhatóan őrá utal, azonban ez esetben is a régi időre visszamenőlegesen továbbra is feltehető a helység régebbi Villa-Kozma-Lehota nevének esetleges kapcsolata Lork, Csernyik és Beke  apjával, Kozmával is! –  Lehet, hogy Csernyik=Urin=Uriel azért ezt a keresztnevet kapta, mert Fekete-Erdőt=Chernakou-Erdőt védelmezi és uralja majd, mint ahogy Uriel arkangyal a Tartarosz, vagyis az Alvilág fölött őrködik, mint a fölé helyezett arkangyal. -  A terület, egyébként, régen,  a Bajmóczi várhoz tartozott. Attól lett hajdan elkülönítve, mikor a később itt birtokos családok törzs ősei, Gudrum fia Ivank /vagy másképp Jank/ , és Palik, rokonaikkal, Kripech, Kubina Haik fiai, Milosth Bitisz fia, Maladen s többekkel együtt, mint a besztercebányai telepekhez közel eső Chernakou helységnek jövevény / hospites/ betelepítői,  IV. Béla által, 1263-ban,  hű szolgálataikért  szabadalmaikban megerősíttettek, azon kikötés mellett, hogy alkalmilag a király zászlói alatt harcoljanak. / Ezen a családfán látunk Hók, valamint Harek, másként  Hauk, valamint Krupoch v. Krypech, Kopech, Benk v Biuk, valamint Poruch v. Puchruch v. Puchug keresztneveket, melyek gyakoriak ez időben, lásd a liptói Pongrácz, Pottornyay, Szentiványi, Nádasdi Baán és Szmrecsányi családok ősét, Hauck Palkót, azaz Jakab Palkót!- Lásd a korábbi 2. oldalon, Királylehotánál Ph.Dr. Vitek és Bizub féle könyv által felállított Kezdeti Lehoczky családfa kritikáját!/

                        

 

A túróci birtokelosztás a XVIII. században, Jan Sikura Túróc v.m. helytörtrénete című könyve alapján / 1944. Pozsonyban kiadva, tótul./

 

turoc_birtokterkepe_a_xviii._szazadban.jpg

     A zölddel színezett területek: Révay birtokok / látjuk Bisztricskánál, mely itt sárgával van színezve, hogy az északi része már a Révay részhez került. Részben mert már az előző évszázadokban a blatnyicai uradalom elbitorolt belőle, s a királyi utasítás ellenére sem került visssza a Beke fia János és Tholt örökösökhöz, majd itt Korom / Komorovszky/ Bálint birtokolt, később tőle örököltek részeket a Folkusovszkyak / Folkusfalvyak/, majd az 1526. évi mohácsi vereség után Folkusfalvy Péter hősihalála után örökölték az ő részét a Thomkák és a Beniczkyek. Amiután kisrákói Lehoczky Máté, I. György fia 1511-12-ben megvásárolta a Tholtoktól az ő részeiket, ekkortól a Thomkák, Beniczkyek és Lehoczky II. György ága birtokolt itt. Bár valószínűleg a IV. táblán álló András-ág is bírt itt részesedéssel, sőt valószínűleg a Királylehotán birtokló I. László is, de lehet, hogy fia Kristóf már itt nem bírt részesedéssel. Itt az öröklési szerződések voltak a mérvadóak. Ha valaki pénzben kivette örökségét, akkor már további rész valószínűleg nem járt neki, mint a Nyitra-Ivánkáról Érsekújvárra, majd Pestbe költöző ág esetében is, miután az ős, Dániel 1638-ban osztozással kikérte a részét. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor megjelenő adatokból látszik, hogy az akkor nagykorú személyekből 68 él Királylehotán, tehát a többség; - Baranyában 1, Gömörben 3, ez Királylehota mellé eső rész;- Hevesben 1, Hontban 1, Komáromban 1, Liptóban Alsórásztókon 3-an és fiak, Nógrádban 2, Nyitrában: Ivánkán 2, Trencsényben 4 és fiaik, míg Túrócban 15 nagykorú személy él. Ebből beazonosítható: Baranyában József a nagy családfa II. tábláján, II. György fia I. Mátyás ágán jelezve! /Dunántúl/. Továbbá azonosítható: Hevesben: János Gyöngyösön 1754-ben, ő a III. Táblán, I. Imre György fia ágán van jelezve! Továbbá Liptóban, Alszórásztókon a III. Táblán I. Imre János fiának Imre ága maradt meg, ez a családfa időzónás beosztásával és az összeírában látható keresztnevek összevetésével egyértelmű! Továbbá a Trencséni ág szintén egyértelmű, mert az előbbi Imre testvérétől, Györgytől jön le, ez egyértelműen jelezve van a nagy családfán. Ez az 1563-ban új címert szerző ág, melybe az előbbi alsórásztóki ág is beletartozik. És I. Imre másik fia /Jánosnak testvére/ Lénárd ága a másik új címert szerző ág, ebből beazonosítható a III. táblán, a Lénárd ágon Tamás az 1754/55-ben Királylehotán jegyzett nagykorú Tamással, mert a nagy családfán az ő fia Ferenc jelezve van, hogy „1780-ban Kecskeméten lakik”, tehát Ferenc apja, Tamás kell, hogy éljen és nagykorú legyen 1754-ben. Akkor pedig, az egész országban, az akkor összeírt Lehoczkyak között, csak 1 Tamás van és az is Királylehotán. / Bár a Vitek-Bizub könyvnek a Protokollkönyvből vett adatai szerint ekkor itt több Tamás él, de ők még nem nagykorúak, és egyébként is ők szintén Királylehotán élnek, tehát a beazonosítás szempontjából mellékes, hogy hányan vannak, mert mindannyian ugyanott vannak. /

 /A nagyobb betűvel kiemelthez: Valójában csak I. Imre fia János és Lénárd ága, valamint unokatestvérük Márton ága kapta az új címert, ezért szorosan véve ők lettek volna jogosultak az új címerre, a többi ágnak az „ősi” szarvas és nyilazó vitéz járt volna, ezért is kérték és kapták nemességigazoló levelükben a keceli Lehoczkyak a „királylehotai ősi címert, a szarvast.” Viszont, mivel a rák hátán álló daru a „kisrákói” előnevet jelképezte, elkezdték használni ezt a címert Bisztricskán birtokló „kisrákói és bisztricskai” előnevet használó ágak is, holott nekik nem volt ilyen külön címeradományuk, viszont a hagyományos, IV. Béla általi szóbeli adományra hívatkozva, ez is jogos volt számukra is, különösképpen, ha az udvar is úgy tekintette, mint az egész nemzetségre vonatkozó címeradományt. – A nyugati heraldikában volt szokás, hogy egy család ágazatait a címer variációival jelezték: ennek a fogalma volt a „címertörés”. A Lehoczky nemzetségnél is tulajdonképpen egy ilyen címertörés jött létre, mivel a túróci ágak, valamint a trencséni ág a „Kisrákói és Bisztricskai” előnevet kezdte használni, valamint a tulajdonképpen a trencséni ághoz tartozó alsórásztóki ág a „Kisrákói és alsórásztóki” előnevet vette fel, s ennek jelölésére a rák hátán álló daru felelt meg. Míg a Királylehotán birtokló ágazatok a Királylehotát is jelképező nyakán nyillal lőtt szarvas címert használták./

     Továbbá még beazonosíthatóak a Nógrádban élők is, mert a nagy családfa II. tábláján ez jelezve van, s a Nyitra-Ivánkán ekkor élők is jelezve vannak a II. Táblán. Marad Túróc 15 személye ezek is beazonosíthatóak: Ignác szolgabíró a IV. táblán, továbbá a legtöbben a II. táblán. Részletek megtalálhatók a korábbi oldalakon közölt leszármazási táblákon! – Mindenesetre, ha valaki egy kicsit számol, akkor egyértelmű az eredmény, hogy a Nagy Ivánnál közölt nagy családfán jelölt személyek túlnyomó többsége Királylehotán él, mégha a leszármazási tábla hiányos is, hiányzanak róla személyek, de összefüggéseiben mégis átlátható, miként történtek az elágazások. A XVIII. századi túróci birtoktérképről is látható, hogy Túrócban nem olyan sok a birtok, hogy itt sokan örököljenek. Bisztricska nagy részében vásárolt birtok, ezért itt közvetlen öröklési jog van, nem nemzetségi, Kisrákó nagyon kicsi. Itt Sikura írása szerint soha sem volt több egyetlen kúriánál, de ez tévedés lesz, mert itt két kúria épület van egymás mellett, és az 1852-ben írt Fényes Elek könyv szerint itt 24 lutheránus és 24 katholikus lakik, tehát az udvarházakban lakó két Lehoczky család és a cselédeik. A lakosságot innen a XVII. század másokdik felében áttelepítették Bisztricskára és máshová, itt pedig, kert és majorság maradt. Így valószínűsítem, hogy a két itt élő Lehoczky család közül az egyik a II. Táblán szereplő I. Mátyás ága, mely Lutheránus, és ezen van a Baranyába költözött ágazat is, a másik udvarházban pedig, a IV. táblán lévő katholikus ág lakik. Természetesen ez csak az én logikai következtetésem, téves is lehet, mert nem biztos!

- Mindenesetre, mindezekből kitűnik, hogy miért látszólag vagyontalanok a később más megyékbe költözött ágazatok, holott a nemzetségnek óriási vagyona van:  a 60 ezer holdnyi „erdőség, földek, hegyek, völgyek, folyók és ott lévő minden", mint ahogy az 1552. évi I. Ferdinánd királytól származó adománylevél részletezi.  Hogy egyértelmű legyen, a későbbiekben sem a kincstáré itt semmi, csak az 1783-ban kötött egyezség szerinti 8000 holdnyi erdőség, melyet bérbe vett a kincsrár, majd idővel kivásárolt. Ugyanis ez oszthatatlan és eladhatatlan hitbizományi birtok, melyben a részesedéseket öröklik a családtagok. Ha egy részesedés a továbbiakban kevesebb örökös közt oszlik meg, az az ág vagyonosabb, mint az olyan ág, mely kezdetben azonos részesedéssel bírt, mint az előbb említett, de több gyereke született, majd ezek gyerekeinek is több gyereke született, így ez az ág részesedési arányában szegényebb. Mondjuk így, minha: ma három fiú örököl három részvénycsomagot! Az elsőnek csak egy fia örököl, őneki teljes részvénycsomagja van; a második fiúnak két fia születik, itt a részvénycsomag már két félre oszlik, a harmadik fiúnak három fia születik, így ez a részvénycsomag három részre oszlik. Tehát az első fiú egyetlen fia máris kétszer olyan vagyonos, mint a második fiú fiai külön-külön, és háromszor olyan gazdag, mint magánvagyonukban a harmadik fiú fiai. Így oszlik meg a birtokok részesedési aránya is, A birtokokból a fent említett 8000 holdnyi rész hosszú távú bérletbe van adva a kincstárnak, mert ez egy állandó biztos bevétele a hitbizománynak. A bányáknak fa kell és ez a kincstár számára állandó, biztos piac, ugyanakkor hosszabb távon képes úgy gazdálkodni az erdővel, hogy ne kelljen kizsákmányolnia a természetet. Liptóban ezek az erdők maradtak meg a XIX. század végére nagyobbára tökéletes épségben, mint Majláth Béla Liptó erdőgazdálkodása könyvében írja. A Lehoczky hitbizomány is vigyázta erdői épségét, és nem tarolt, míg más családok birtokain a rablógazdálkodás miatt letarolták az erdőket, és beindult a hegyek oldalának eróziója, s csak nagyon nehezen lehetett visszaállítani erdőtelepítésekkel azt, hogy a hegyek oldaláról a vizek ne mossák le a földet, s ne legyenek pusztává. Királylehotán  a szántók, kaszálók, s alegeltetésre alkalmas területek vannak nemzetségi használatban,  Saját vasbányászattal, mészárszékkel stb. s csak 1300 holdnyi erdő van irtási gazdálkodás alatt.

   Majláth Béla Liptó erdőgazdálkodása könyvében az erdőbirtokok XVIII. század végi adatainál a királylehotai nemesi közbirtoknál megjelölt adat hibás lehet, mert csak 1353 kat. holdat ír, s Királylehotából kincstári részként 8261 kat. holdat. Itt vagy a megadott erdőbirtok adat a család általi erdőgazdálkodás alatti terület lett megadva, s a többi 43 ezer hold mint megművelés alatt nem álló terület az egyéb: legelő és terméketlen területhez lett besorolva a listán, ezért megtévesztő. Vagy, ha a Teplicskához vett 11.345 kat. hold is a Királylehotai uradalom 51271 kat. holdjából lenne levonva, s a Maluzsina: 4286 holdja és Király-Boca 4392 holdja is innen vonandó ki, akkor is maradna még a közbirtok használatában  22487 kataszteri hold erdő. De nem így van, mert, ha az 1552. évi térképet megnézzük, akkor már ebben nem volt benne a teplicskai és a királybocai rész, az külön birtok már akkor is!  Egyábként I. Ferenc császár és király csak 1817-ben rendelte el a kataszteri nyilvántartást! Lehet, hogy ezért van megadva a könyvben hibás adat! 

  Tehát a család vagyona elméletileg nagyon nagy, de ha felosztanák, sok kicsi lenne. Így egyben kell tartani, s a családtagok, esetleg már el is költözött ágazatok csak járadékot kapnak. Ezért saját birtokot, vagy vállalkozást kell létrehozni. Van, aki jól nősül, s így szerez birtokot, van, akinek elég nagy az öröksége, hogy szintén vegyen udvarházbirtokot, más kikéri a részét és leköltözik az Alföldre, Pestbe, Békésbe, ott bérbe vesz, illetve maga is szerez és örököl, még ha kisebb birtokot is, de saját jövedelmi forrást teremt családjának.  Így mennek a Jász-Kunságba is, ott birtokot szerezve. A XIX. század végétől, pedig vállalkozásokba kezdenek: malom, vasgyár, ami azonos kohó- és bányamérnöki szakmát igényel, mint a bányászati tevékenység is, melyre szintén többen mennek, csakúgy, mint az erdőmérnöki és jogi pályára. A jogi pálya a legnagyobb lehetőség a család tagjainak számára, hisz nagy befolyással bíró, a külső szemlélő szemével nagy, sőt óriásbirtokú főúri család, magas összeköttetésekkel, előkelő hivatalokra hivatott. Megfelelő családokkal való szerencsés házasságokkal, újabb vagyon is szerezhető. Ez a Lehoczkyakra nem igen volt jellemző, ezért nagy birtokot hozó érdekházasságok nem köttetek, mint más családoknál. Úgy látszik nálunk mindenki inkább a szívére hallgatott. De az előkelő kapcsolatok azért létrejöttek, mert a származás meg volt. Így, ha előkelő az anyai ág is, akkor mindenki született császári és királyi kamarás, ezt csak kérni kell a királytól. A szegény ágak viszont, a XIX. század közepétől szegényedtek, majd a XX. században volt olyan is, aki nagyon elszegényedett. Ilyen a sors kereke.  

    A királylehotai nemzetségi hitbizományi-közbirtok is és a Bisztricskai birtok nagy részei a XX. század közepéig a család birtokában maradt. Az ágazati magánbirtokok sorsa külön fejezet lenne. Kisrákó a XIX. század végén a Velicseké lett.         

    De folytassuk a XVIII. századi térképpel!

A sárgával színezett terület a Prónay uradalom, valamint a Lehoczkyak által is bírt részek, melyek Bisztricska túlnyomó része, /Beniczkyek és Thomkák is itt/, valamint Túróc-Tarnócban örökléssel ágazati rész, Pribócban darabok, Kostyánban rész, Kisrákó /kicsi/ és a Prónay uradalomban részek a Prónayak mellett közösen a Bathyányakkal, Gáffor és Okolicsányi családokkal,. /A tótprónai uradaslomban lévő birtokrészét Lehoczky Dániel 1720 körül vásárolta meg./

   A tótprónai uradalomtól északra a barna színezésű terület a zniói uradalom, ekkor már nemsokára pesti egyetem birtoka, a tótprónai uradalomtól délre a barna színezésű terület pedig, a Rakovszkyak birtoka, s közös az azonos törzsű Jeszenszkyekkel.

    A lila rész a körmöci uradalom.

                         

                                       A következő oldalon folytatjuk!

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 81
Tegnapi: 71
Heti: 81
Havi: 743
Össz.: 98 798

Látogatottság növelés
Oldal: 13. oldal Túróci birtoktérképek, és a 12. oldal folytatása
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2018 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: honnan szarmazik a csernyik nev - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »