Szerkesztő email:  gyogyito.ero@gmail.com

A királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky család története / Lehoczky József

 

 https://mek.oszk.hu/25600/25647/

 

 Magyar lovagkönyv : a feudalizmus kézikönyve / Lehoczky József

 

 https://mek.oszk.hu/25600/25646/

 

Az országos Elektronikus könyvtárvan olvasható és letölthető! 

 Itt is olvasható: A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség  http://lehoczkykronika.hupont.hu/

 Lehoczki Henrik és Lehoczky Miklós munkájában a soltvadkerti ágazat leszármazási adatai és a Pest vármegyében 1762-ben kihírdetett, Túróc vármegyétől kért nemességigazolás iratai láthatók. Továbbá a Csernyiknek adott IV. Béla király általi oklevél két példányának két fényképe. Az okleveleket Lehoczki Henrik fordította magyarra, Dr. Kredics László könyvtárigazgató lektorálta. Tehát számos értékes adatot tartalmaz a PDF -ben olvasható munka. Sok adat lett itt összegyűjtve. De régebbi más téves munkák tévedései is, és azokból eredő hibás következtetések is itt át lettek véve.-A fenti könyv, ezen hibákat is korrigálja:

Lehoczki Henrik és Lehoczky Miklós Munkája itt olvasható:

(PDF) A Kisrákói, bisztricskai és alsórásztokai,lehoczkykronika.hu/lehoczkycsaladfa.pdf · A Kisrákói, bisztricskai és alsórásztokai, másnéven lehotkai Lehoczky nemzetség szétágazása - DOKUMEN.TIPS

 

    A nemes és báró Kisrákói Lehotai Lehoczky család, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura, Túróc és Liptó vármegyék legrégibb törzsökös családainak egyike. Ősnemes család, melynek múltja az Árpád-házi királyok idejébe nyúlik vissza. Kétféle címerhasználatának ellenére, királyilag védett nevű, egyetlen család. 

 

    Borovszky: Magyarország vármegyéi:

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye:

 

  1. A "kisrákói Lehotai" címer: ezüst mezőben fekvő vörös rák hátán álló, kék mezőben, fél lábán álló daru, mint az éberség jelvénye, a felemelt jobb lábában egy arany kövecset markol. Az ezüstsisak ötágú aranykoronájában a pajzsbéli daru ismétlődik. A rák a család kisrákói előnevét jelképezi. Ezen új  címert 1563. decemberében adományozta a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd király és fia, a már ez év szeptember 28-án megkoronázott Miksa király, amikor megerősítették a család ősi törzsökös nemességét. A címeradomány IV. Béla király nevében történt, mintha azt az 1244. évi Terra Rakouch ( Kisrákó) adományozásakor adta volna "a család törzelődeinek, Beke, Csernyik és Lork" (Lauren comes) lovagoknak, Kozma fiainak, a "Znió váránál tett őrködési szolgálataikért". Az őrködési szolgálat a Királylehota feletti Wachtár helyőrségen történt  határörzésre utal, ahol a család ősi idők óta őrizte Lengyelország felől a határt.

A XIII. században még a  liptói terület Túróc alá tartozott. 

Valójában 1244-ben Terra Rakouchot Csernyik kapta, a három testvér közül a legidősebb fiú, aki fatalon a muhi csatában IV. Béla király hírvivője (nunc) volt, a király szárnysegédjeként kitartott IV. Béla mellett  a csata után is, a nehéz időkben is! Lásd IV. Béla király adománylevelének szövegét!  

 A XIII. században még nem adományoztak címert. A címeradomány az egész nemzetség nemesség-megerősítésével, az egész nemzetségnek szólt. 

  A királyi udvarnál ez volt a család hivatalos, adományozott címere.

2. Ennél ősibb címer a "királylehotai címer": a pajzsban zöld alapzaton, kék mezőben nyilazó vitéz, (mely árnyképi körvonalaiban megegyezik a daru árnyképének vázlatos rajzával, s logikusan következik, hogy abból lett!)- a vitéz felett hold és csillag ragyog, mint az éberség jelképei, a sisak koronájában nyakán nyíllal átlőtt szarvas szökell széttárt sasszárnyak között. (A szárnyak is valójában a darura emlékeztetnek, mely szintén az éberség jelvénye, ugyanúgy, mint a hold és a csillag is.)  Az ősi címer a szavas volt! Ez a szarvas Királylehota címere is, lomboktól ölelve.

A fenti vésett címer az alsókubinyi ág egyik ezüstszelencéréjéről lett fényképezve!

3.- Márton tábornok 1705. évi bárói címere: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot  fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint. (Johann Siebmacher: Wappenbuch) 

 

"Lehotai és Rákói báró Lehoczky Márton címere a pozsonyi ferences konvent protocollumából, 1710-1763"

Itt a pajzson a daru a nyakán nyíllal át van lőve, utalva a hagyománycímerben lévő nyakán nyíllal átlőtt szarvasra. Itt a páncélos vitéz nem török zászlót lenget, hanem a legyőzött törökök zászlóit ketté töri. A másik sisakon pedig nem jatagánnal vágó kar van, hanem kardra szúrt török fej! Ez a címer kifejezőbb, és művészibb változat!

Tudni kell azt, hogy címeradományt oklevélben csak 1326-tól adományoztak királyaink, akkor is csak szóbeli leírást tartalmazott az oklevél, képi ábrát pedig, csak a XIV. század végétől adományoztak! A korábbra datált címeres-levelek hamisítványok. 

Az ősibb családi címerek a családok által önként felvett, szokásjog által használt címerek.

A Lehoczkyak ősi, nyakán nyíllal átlőtt szavas címere is önként felvett hagyománycímer! Ezen címer alá lett téve később a daru, melyből átalakulva, idővel a nyilazó vitéz lett. (Aki lerajzolja, s előtte felvázolja a két ábrát, láthatja, hogy a vázlatrajz szerkezete azonos!)

   Egy kis heraldika bővebben, kattintson ide: https://nemokutyus.hupont.hu/17 

4.

 

A fenti  kis táblán Egyed fiai: Barnabás, Miklós és Krisztián De Hank / az 1361- évi oklevélen De Ganh/

A "De" helyett "És" olvasása hibás!

Szintén kiegészítés: Fenti kis táblán, Lork ágazatán Jahodniki György fia Jánosnak fia volt Jahodniki Lőrinc!!! Vele halt ki 1413-ban  az ágzat! A Neczpáli- Justh levéltárban találhatóak az adatok!

Ugyanitt a Neczpáli Justh levéltárban  a 84. és 85. számú iratban Kostyán birtokügyben Zsigmond király által kinevezett királyi emberek "Rakouchi Jakab és Márton", vagyis  Kisrákói Jakab és Márton, Lehoczky ősök!"

 - vagyis Lehoczky Jakab és Márton!

5.  Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván: Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben  született, valószínűleg az 1475-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát   minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetjük, bár hiányosak a táblák!

 Az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/! - közül Lőrincmek I. György fia Lőrincnek kell lennie! István lehet, hogy Lőrinc testvére Mártonnak a fia,- András pedig valószínűleg a IV. táblán lévő I. András ágán, 1595-ben még élő András,- Mátyás pedig az ő nagybátyja ( András fia Máténak a fia),- és az ő fia akkor Ambróz ( Akinek testvére akkor az 1551-ben a bocai aranybányát a Szentiványiaktól visszakövetelő Menyhért, akinek bányatárnája volt a Körmöctől 6 km-re lévő Bartoslehotánál, innen a BARTOSOVJE ág neve, és az ő testvére akkor az 1560-ban túróci alispán Bálint is!)

A mai Lehoczkyak Kisrákói Páltól erednek, - Királylehotát pedig Egyed fia Hank Barnabástól örökölték, miután ő kitagadta lányát, Dorottyát, akit1388-ban megszöktetett a hradeki várkapitány, Orosz Mihály, mivel Hank Barnabásnak nem volt fia, és így próbálta megszerezni Királylehotát. Hank Barnabás kitagadta a lányát, és ezért kért 1390-ben Zsigmond királlytól megerősítést a birtokra az örökösei számára, örök időre! Örökösei pedig a Kisrákón élő unokaöccsei lettek!
A XIII. százdi oklevelekben nem látszik, hogy Beke, Csernyik és Lork testvérek, de hagyomány volt, és az 1563. évi címerújítás és nemességemegerősítés szövegében olvasható!
(A Prónay levéltárból látszik, hogy Rechk Comes a Prónayak őse nagybátyja volt Lauren comesnek. Ő szerezte meg neki királytól Kisbysztricát (Jahodnykot) és ő is iktatta be a birtokba, amit Zanasán birtok helyett kapott, miután azt, amit erővel elfoglalt, IV. László király visszadta a Rakovszkyak őseinek. ("(Urin testvére Loránd erővel elfoglalta Zanasánt"= Túróci Regisztrum: Zanasánnál írva!)
Zanasán birtok körülölelte Terra Rakuouch birtokot. Ekkortól kapta Zanasán a Nagyrákó birtok nevet, és Terra Rakouch birtok a Kisrákó birtok nevet! ( A birtok és a falu nevét keveri az eddigi összes munka! Oda kell figyelni az oklevelek szövegére! Nagyrákó falu az Terra Rakouch= Kisrákó birtok területén volt! Lásd Csernyik adománylevelének a szövegét! Kisrákó falu az ugyanezen birtokon később keletkezett! Nagyrákó falu nem a Rakovszkyaké volt, de a faluban bírtak telekkel! A Nagy Iván és többi állítások tévesek!
Prónay levéltár: Rechk comes fia Pál és Korma fia Lauren comes közösen tanúskodott Vizveres birtokról a Pongráczok őse Seraphil comes birtokjoga ügyében, hogy az ősi birtokuk. Ebből látszik, hogy ők mind Hank familia beliek! Királylehota adományosa Egyed is Hank familia beli volt 1361. oklevélben Egid de Ganh, és fia az 1390-évi oklevélben Barnabae Hankonis!

6. 

Hogy mindannyian egy őstől eredünk az jogi logikával bizonyított. Ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kellett lennie, vagy ha a jogos birtokos ág kihal, jöhetett létre a másik ág öröklése. Örökbefogadással, vagy leány fiúsításával csak királyi engedéllyel lehetett örökölni, akkor a leányból " perfekta" lett, és fiú módjára vihette tovább  az öröklési rendet. De akkor is csak a nemzetségből való fiági atyafiak jogainak sérelme nélkül! Elajándékozáni egy birtokot csak 1351. előtt lehetett, az 1222. évi Aranybulla rendelkezése szerint, mint ahogy Villa Bystrichát is Beke fia János is az anyai ági unokatestvéreinek, a Selmeci Tholtoknak adta 1349. nov. 6-án a Túróci Convent előtt. Ezért aztán a fiági jogra hivatkozva vásárolja tőlük meg Kisrákói Máté, azaz Lehoczky Máté  1511-ben és 1512-ben 200-200 aranyforint örök áron az ott lévő negyedrészeiket! 

1351. előtt a régi, 1222. évi  Aranybulla jogszabálya élt, mely szerint a birtokos szabadon rendelkezett a saját maga szerezte birtokával, arra hagyhatta akire akarta, de az 1351. évi Aranybulla ezt a szabályt megváltoztatta, sőt, csak ezt a szabályt változtatta meg! Ettől kezdve lép érvénybe az "ősiség törvénye", mely szerint a nemesi birtok el nem idegeníthető, fiágon öröklődik, a fiág kihalása után a legközelebbi nemzetség, a legközelebbi atyafiak öröklik. A nemzetség teljes kihalása esetén a királyra visszaszáll! Ezen jogszabálynak a logikájából kell itt következtetni! Az öröklés logikájából vissza lehet következtetni a leszármazási és rokoni összefüggésekre! Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal. 

1388-ban Orosz Mihály azért szöktette meg Lehoczky Dorottyát, akkori nevén Hank Dorottyát, mert így próbálta megszerezni a királylehotai birtokot! Tehát Barnabásnak nem volt fiú örököse, de ott voltak az unokatestvéreinek a fiai,/ Rákói Pál fia Lőrincnek fiai György, Márton és Jakab, valamint Jakab pap és Lőrinc testvérének, Kisrákói Péternek, Rákói Pál fiának János fia!  Őrájuk hagyta nagybátyjuk, Hank Barnabás Királylehotát! Ezért kért 1390-ben megerősítést erre  Zsigmond királytól, perpetuum perpetue! Így lett minden Lehoczky öröksége Királylehota.

Ha Barnabásnak lett volna fiú örököse, akkor a haradeki várkapitánynak eszébe se juthatott volna az, hogy így szerezze meg a birtokot 

A család magát folyamatosan Kisrákóinak nevezte, 1475 óta Lehotainak is, tehát egyértelmű így, hogy Kisrákói Pálnak a leszármazottai a mai Lehoczkyak! És Egyed ágának a birtokait örökölték 1390. körül. "Kisrákó falu neve 1475-ig folyamatosan Kisrákó volt, ekkor lett a neve Lehotka" (Révay Doc. ad Nob.)

 

 

 

 

 

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Nagyivan-nagy-ivan-magyarorszag-csaladai-1/hetedik-kotet-5828/lehotzky-csalad-lehotkai-maskep-kis-rakoi-es-bisztricskai-5AB2/ 

7. A Szetiványi -levéltárban olvasható egy adat, miszerint 1551-ben Lehotai Menyhért a bocai aranybányákra igényt tartva, hogy az az övé, szepesi hivtalos személyeket és megyebeli nemeseket hívott a követelésének a rendezésére, mire a Szentiványi családból a birtokos azt írta, hogy a szepesi  hivatalos személyek és a megyebeli nemesek előbb vizsgálják meg Lehotai Menyhért, egyáltalán kétségtelen nemes-e. Ebből azt lehet következtetni, amellett, hogy ez egy bevett szokás szerinti jogi időhúzás a Boca patakon túli aranybánya visszaszolgáltatása ügyében is, de azt is mutatja, hogy ezzel azért próbálkozik a szomszéd Szentiványi, mert Lehotai Menyhért nem a megye köztudott nemese, tehát ő Túrócból jött át a birtokba. Tehát 1552. előtt az itt birtokló örökösök sok sérelmet szenvedtek a szomszédoktól, mert nem voltak elég határozottak a jogsértésekkel szemben. Nagyobbára Túrócban laktak, a birtokszerzésre ott fektettek korábban hangúlyt.

A birtokból rengeteg erdő a Hradeki várhoz került, azt jogtalanul bitorolva, és már 1410 és 1420 között is volt vita Szentiványiakkal, Királylehotai György idejében, a bocai aranybányákról. A vita tíz évig tartott. A Szentiványiaknak adományozott privilégiuma volt arra, hogy  az ő birtokukon és a Boca patakban aranyat csak ők bányászhatnak, illetve csak az ő engedélyükkel bányászhatnak. De a Királylehotai királyi birtokra ez nem vonatkozott! Ezért akkor a Túróci Convent végül a tíz évi vitát lezárva, a Boca patakban jelölte ki a határt! 

Lehotai / Lehoczky/ Menyhért ezért tartott igényt az aranybányára! A birtokjogokat akarta rendezni,- ez évben a Hradeki vártól is követelte az erdők és földek visszaszolgáltatását, mire a vár úrnője, Báthory Erzsébet sértésként karácsonyra küldött a családnak egy zergét és két süketfajdot. Mert a zerge ugrál, a süketfajd meg süket és kiabál!

Ezért küldött a család követséget I.Ferdinánd királyhoz, aki aztán új adományban erősítette meg a családot az örökségében, és a régi területeket is új adományban visszadta, 1552. február 10-én, és azt 1553-ban kihírdették, és a családot a vármegye nemesei és hivatalos személyek jelenlétében ismét beiktatták!

8. A XVI. század közepétől minden Lehoczky birt közös joggal Királylehotán! 

Az I.Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron megvette a Tholtoktól a bisztricskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki kincstári uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi /bocai/ aranybányákba befektetve csődbe ment. Fia  volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, és részben a Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is. 

9.

1563. decemberében, az akkor Királylehotán élő I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton kapták a memességmegerősítő új, rák hátán álló daru címeradományt I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll.

10. Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói Lehotai" trencséni ág.- A legtöbb ág az ősi, "királylehotai" szarvasos címert használta, míg a jelentéstartalom miatt a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág a rák hátán álló daru-címert használta. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték az igazolást, akkor a darut kezdték el használni, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast használták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! Egyébként az 1790 előtti  királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, (a későbbi, ettől eltérő bejegyzések a precízkedő tévedésekből erednek minthogy az összefüggéseket csak hagyományból ismerték a család tagjai is, és ez az írás is, amit most olvas, ennek a korrigálására íódott!(Ha netán egy levéltárban külön "Királylehotai Lehoczky" és külön "Lehotkai Lehoczky" címszó alatt vannak iratok, ez az előbb mondott precízkedő távedésnek az eredménye!) Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! 11.Tehát kimondhatjuk, hogy a  Nagy Ivánnál közölt családfák az egész nemzetséget áttekintő családfák, csak éppen hiányosak, mert a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így  nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni.  Királylehota volt a nemzetség központja. Itt a kompozitorátusi hitbizomány öröklési rendjét a "Családi "Protokoll Könyvben" vezették, az ágazati ősapák keresztnevei, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat. Így volt: Bartosovje /Bartos-lehotai/, Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 29500 hektár /=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi /erdőség, hegyek és szántók /egyesült/kompozitorátusi hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedést az öröklési rend alapján osztották szét, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott, új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a  mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórásztóki ágazat, belőle aki királylehotán élt az a "Jancsovje" ág. I. László ága a "Lackovje" ág. A család nagy része a XVI. században lutheránus lett. A Királylehotán élők többségükben lutheránusok voltak, egyharmaduk katolikus. Voltak ágak amelyek a későbbi időben már  visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt szakadatlanul katolikus. Királylehotán is éltek katolikusok, de a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt. A Bartrosovje ág az amelyik a IV. táblán van!

Tévedésből a XIX. században néhány író, aki felületesen ismerte az adatokat, és nem ismerte jól a heraldika szabályait sem, már a "Kisrákói" ágaktól megkülönböztetve a "Királylehotaiakat" külön családnak kezdték tekinteni, azt mondva, hogy más a kisrákói címer és a királylehotai címer! Holott a nemzetség egy és azonos eredetű a Lehotzkyak /XIX. sz. végétől már általánosan írva: Lehoczkyak/  hiteles tradíciója szerint is,- és mint itt már rámutattam a címer fejlődésére,- a két címer jelentése ugyanaz, -a daru és vitéz ábrájának a körvonala is ugyanaz. A "Rák hátán álló daru", "az Éberség jele" királyi címeradomány, a "Nyilazó vitéz" a daruból lett, felette a Csillag és a Hold szintén az "éberség jele" és az ősi "Szarvas" címer alá lett téve. Ez az önként felvett, ősibb, hagyománycímerek jogán létrejött címer, mely szokásjogon jött létre! A szarvas mellett a "Sas-szárnyak" a darura utalnak!

         12. A Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az  Nemzeti Levéltárban Királylehotai Lehoczky  név alatt találhatóak, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A család korábban általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kisrákót pedig Lehotkának, mivel 1475-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob. = Nemesi dokumentumok//

   A királyi udvar  ezért Lehotai előnéven tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein. Ez a romantikus hosszú előnév változat egyszerre engedett arra is gondolni, hogy a Zólyom megyei Felső-Lehota és Alsó-Lehota is a család birtoka lenne, mert amikor még királyi birtok volt Királylehota, A Nagy Lajos király adománya előtti időben, akkor Felső-Lehota jószágkormányzói is voltak Egyed és fiai,- Felső-Lehota neve is "Lehota Regis" volt, és az Árpádok idejében is itt vigyázták az ősök a határt. Alsó-Lehota pedig Kisrákói Péteré volt. ( Az Alsó-Lehotai Scultéthyak már nem ehhez a családhoz tartoznak.)

Ugyanakkor az Alsó-, Felső,- és  Királylehotai Lehotai előnév alatt így értendő: Alsó-Lehota = Kis Lehota= Lehotka = Kisrákó, mert  Túróci -Medencében van,- a Feléső-Lehota alatt értendő Felső- Királylehota = Királyhavas,- és Lehota alatt az egész Királylehota és az összes birtok is értendő!   

 A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. A XIX. században az elköltözött ágazatok röviden "Lehotai Lehoczkynak" kezdték nevezni magukat, néha "Lehotkai" előnév változatot használva, mivel" Kisrákó" = "Lehotka", majd a magyarosítási törekvések  hatására elkezdték a "Kisrákói és Bisztricskai" előnév változatot hználni. A királylehotán élők pedig elkezdték röviden "Királylehotai Lehoczky" nevet használni.. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ 

A szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség elköltöző ágazatai, így már többféle előnév variációt kezdtek használni! Mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért az ágazatok "Királylehotai Lehotai Lehoczkynak", vagy "Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak" is nevezték magukat. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: "Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - Címere a rák hátán álló daru".

 De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult  Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai  Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai" (A Lehotzky név ekkor még azt jelentette, hogy "Lehotai" = "Királylehotai"!/

Lásd "Lehotai és Rákói Báró Lehoczky Márton" tábornok fenti színes címerét a pozsonyi ferences convent 1710 -1763. évi protokollumában! Itt "Lehotai"= "Királylehotai" és "Rákói"= "Kisrákói", mivel "Nagyrákó" falu, vagyis "Rákó" falu az IV. Béla adománylevelének szövege alapján Terra Rakouch= Kisrákó birtok területén van!

Lásd, hogy itt a daru nyaka nyíllal át van lőve, mint a szaravas az ősi címeren!

 A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva.  Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hiteles átirata  Pribócon a Beniczky levéltárban van, a Znióban őrzött hiteles másolat pedig a Nemzeti Levéltárban. 

 13.

A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, /Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán,  Kunyerádon is/,Alsó- és Ferlső-Kálnokon, Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak,/miles auli/ az akkori arisztokrácia tagjai. /Ezen kívül egy megkérdőjelezhető hadtörténeti állítás alapján: "Lehoczky János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt."/  – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben nagybirtokos "úri" nemzetség volt, de a család ágak külön birtokoltak a nagyobb kiterjedésű kúria birtokokon. Lovagok voltak. Ha kellett hadat is állítottak, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen. / Királylehota 29500 hektár /=51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold/ volt, Beszterce és Jahodnyk két külön nagybirtok volt régen, amiután Lehoczky Máté megvette a Tholtoktól a mai Bisztricskát, az a hozzá tartozó részekkel kb.10-15 ezer hold volt. Kisrákó IV. Béla  adományozásakor kb. 1000 hold volt, mely a pribóc melletti csereszerződésekkel lecsökkent pár száz holdra. A XIX. században az egyik birtoktest, mely II. György ágának örököseié volt 190 hold, a másik, a Nagyrákónál lévő birtoktest, mely I. András ágának utódaié volt, a régi másik "Terra Rakouch" terület az nagyobb lehetett. A XVII. században a "Kisrákó" birtokot itt átalakították legelővé, szántóvá és majorsággá, és bérmunkával műveltették! Elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak itt. Ma is Kisrákón tehenészet van!

14. IV. Béla adománylevele szerint Terra Rakouch területe:

 

Egybefolytak a birtokkal a szomszédos Tarnóci és Pribóci birtoktestek, így ezért ez is egy nagyobb összefüggő birtok volt,  megközelítőleg egyben. A XVIII. században Kostyán egy része is Lehoczky birtok lett. Így ez az egész egy összefüggő, de kicsit felszabdalt, de jól bejárható egységet tett ki Bisztricskával! De több tulajdonossal! Lehoczky Dániel ugyanebben az évszázadban a Tótprónai uradalomban is birtokolt, az Okolicsányiakkal, Gáfforokkal, Velicsekkel és Gr. Batthyányiakkal közösen, a Prónayak mellett!  

Az európai feudális hierarchia és a Magyar rendek és rangok fejlődése az Árpád-kortól: A magyar nemesi rangok és rendek fejlődése -A magyarországi feudális hierarchia fejlődése, a nemesség kialakulása, a főrend miként alakult ki, az öröklődő főnemesi címek létrejöttének közjogi háttere Írta Lehoczky József - https://magyarregiok.hupont.hu/  

15. Az 1526. előtti magyar feudális hierarchiában a családnemzetség a felső, tekintetes és nagyságos úri rendbe tartozott. Ez a tekintélye nemesi címe ellenére is megmaradt a Felvidéken. A XIX. században fertálymágnásnak, /4. mágnási fokozat/ neveztetett a család a társadalom részéről. Még ha egyes ágazatok a család nagy népessége miatt nem is örököltek, de a tekintély az megmaradt, az ország más részeibe költözők ezt a megtisztelő kiváltságot már nem élvezték annyira, de azért a távolabbi részeken is ismert volt a család a műveltebb, úri nemesség körében, melyhez egyébként is számos szálon rokoni kapcsolat fűzte. Mikszáth  így ír a családról a Különös házasság című regényében: " A szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát. Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, bár részletekbe itt az Interneten nem bocsátkozhatom, lehet, hogy majd megírom komolyabb műben, de azt akarom, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és ne feledjék el az őseiket, akik nem jelentéktelen kisnemesek voltak, hanem főurak, és tettek az országért sokat. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.

Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét: 

Az 1563. évi I. Ferdinánd király általi címerújításkor, a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor az éberség jelvényét jelentő darut és alá, a család Kisrákói előnevére célzólag egy rákot adott, mintha azt IV. Béla király adta volna! Mivel a család 1244. nov. 22-ről való oklevelében, a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet. (Címert IV. Béla idejében még nem adományoztak! A szarvas volt az ősi szokásjog alapján használt önként felvett címer!)

/ Adománylevél a 2. oldalon!/

 / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán fél évvel később, 1245-ben, év elején, kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsán birtokot, későbbi nevén  Nagy Rákó birtokot, mely körül ölelte a Csernyiknek adott Terra Rakouch / Rákóc/ birtokot.  Zanasán birtok neve később lett Nagy Rákó, mikor Zanasánt  " Urinnak  testvére Lorand hatalmaskodólag elfoglalta", de azt IV. László király a Rakovszkyaknak visszadta 1283-ban, helyette Lork (= Urinnak testvére =Csernyiknek testvére) Kozma fia Lauren comes Kisbisztrycát (Jahodnykot) kapta 1284-ben. Nagyrákó birtok (Zanasán) volt a Rakovszkyaké, akiknek Nagyrákó faluban volt egy nemesi telkük. De Nagy Rákó falu az Terra Rakouch = Rákóc birtok területén volt. Az 1244. évi Csernyiknek szóló adománylevélben ez egyértelműen le van írva.   Rákóc birtok az Lehoczky birtok volt és nem Rakovszky birtok! A XIV. században a Kisrákótól délre lévő Zanasán falu eltűnt és Zanasán birtok új neve Nagyrákó (Rakow) birtok lett  - és Terra Rakouch= Rákóc-föld birtoknak a neve ekkor lett Kisrákó= Rakovec. / 1475-től Lehotka/ 

Később a Rákóc birtokon lévő  Rákó falut elnevezték Nagyrákónak, a mai Kisrákó pedig a birtok déli birtoktesének a neve lett!

Tehát: A mai Nagyrákó falu is eredetileg Kis Rakó birtok = Terra Rakouch része volt, tehát Lehoczky birtok volt! Lásd Csernyik 1244. évi adománylevelében a birtok határainak lerírását!

A Rakovszkyak is, és Kisrákóiak (Lehoczkyak) is birtokcsere szerződéseket írtak, osztozkodtak, és fennmaradtak peres esetek is!  A  XIV. század végén történt pereskedésekből, és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát. - Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt. /

16.    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio inc. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint.

Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.. 

A Semmatographia szövege elejének forditása: "Túróc vármegyében, Znió váránál  éberségért előkelőséget, nemességet és darut adott IV Béla, a Lehota, másképp Kisrákó adományának jelképeként Rákot, ugyancsak már birtokoltak a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork Bisztricskán is 1324. és 1280. években."

Ez a szöveg az 1563. évi nemességmegerősités és cimerújitás szövegéből van. Mint már irtam, és látható IV. Béla okleveléből is, hogy Csernyik kapott adományt Terra Rakouchra. Mert mint hirvivő fiatal kora óta hiven szolgálta a királyt, és kitartott mellette a nehéz megpróbáltatások alatt is! Értsd IV. Béla az osztrák herceg fogságában volt, amig ki nem fizette azt a tartozását amit a tatár elleni védekezésre kért! Az 1563. évi nemességmegerősités szövege egy összefoglaló szöveg, mert az egész család nemességét erősiti meg és új cimert ad, de "régiként"!

A "Znió váránál tett őrködési szolgálat" az határőrzésre emlélezik és a Királylehota felett lávő Vachtár erőd őrségére vonatkozik! Liptó megye is Znió alá tartozott, mivel a IV. Béla király 1242 és 1252 között itt székelt! 

A Stemmatographia évszáma pontatlan, mert 1284-ben kapta Lork / Kozma fia Lauren comes / KisBisztrichát / a mai Jahodnikot, ami akkor még nagy terület volt, és felért Szklabinyáig és a Vágig,- és 1324-ben Beke fia János, Villa Bisztrichát kapta, a mai Bisztricskát!! Amit 1349-ben anyai unokaterstvéreinek, a Senicei Tholtoknak adott a Túróci Konvent előtt, melyet az ősi vérségi jogra hívatkozva vásárolt vissza  Kisrákói Máté 1511-12-ben, örök áron, a Lehoczkyak számára!!

A szöveg második bekezdésének forditása:

"A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel az Ajánlásban a  végén". Ennek a családnak a történetét megirta Horváth. J.C. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!" 

Ez így is érthető: Morva Hadurak címzéssen Ajánlásban a Határon, azaz Morva Határgrófok, Márkik címzéssel.  Így a szövegnek kettős értelme van.

Pessina cseh történetíró az 1600-as években, a Jezsuiták kiadásában írta meg Mars Moravicus című könyvét, azaz a Morva Őrgrófság történetét. A könyv címlapján Mars Hadisten és Kronosz, az idő szmbólikus képe látható. Költői asszociációja a Morva történelemnek. / A mai Ausztria területén lévő Morva- Mező csatatér neve is költői név: Marsch-Feld!/ A könyvben erre hívatkozik Lehotzky András, hogy a  Hank család történetét megírta Horváth J.C. Hung. Danielis Lehotzky Consulti Celebris című munkájában. Ott "Hanc" = "Ez" van nyomtatva,. valószínűleg a nyomdász így értette.

/ A királylehotai oklevél szerint és a szepesi kapitulációs lista bejegyzése szerint a Királylehotát birtokló család neve  Nagy Lajos király és Zsigmond király adománylevelének bejegyzésénél:"HANK familia". Lehoczkyként I. Ferdinánd király adománylevelének bejegyzése után van irva a család, igy: "Lehoczky alias Lehotay familia" Dr. Vitek és Bizub könyvében szintén  "De Ganh " nemzetségnek veszi, ott Egyed fiainak  Barnabást és Krisztiánt forditja, és Miklóst Egyed fiát Egyed apjának magyarázza, hibásan, mert ha összevetette volna a Zsigmond király adománylevelével, ott egyértelmű, hogy Barnabás, Krisztián "ac"= és Miklós Egyed fiai!.  Más értelmezés szerint a De Ganhot "Ganhhoz hasonlóan Egyed fiai"-ként forditva is értelmezhető lehetne Ganh/Hank/ negyedik testvér is, de az 1732. évi Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzése szerint: Barnabás, Miklós, és Krisztián, De Hank nemzetségből való Egyed fiai! Zsigmond király 1390. évi adománylevelében is "Barnabae Hankonis" van írva, tehát " Hank Barbnabás".- /

 Lehotzky Andrásnál a " Lehoczkyonorum genus antiquum Dicit in Boh. Pessina sub. tit. Mars Moravicus in Dedic. in fine" úgy érthető, mintha a bohémiai Pessinában éltek volna,  de valójában helyesen a fordítás: " Bohémiában mondja Pessina a Lehoczkyak nemzetségének őseit  Mars Moravicus címzéssel Ajánlott művének a végén! ( Nem pedig: Felszentelve a határon.)

Lehoczky vonatkozású iratanyagok az NRA-ban 1606-ig. (MNL OL E 148 Neo-regestrata acta): 17.

Alább a Szepesi Kapitulációs listán:  1361 és 1390 " De Hank Familia":

 

18. 

A Magyarok miután megdöntöttéka Morva Birodalmat Cseh-Morvaországban két hercegi család maradt: A Premysl /=Kitüntetett/ és a Slavnik /= Dicsőséges/! A Szlavnik hercegi család, valószínűleg Fehér horvát / lehita = lengyel/eredetű volt, vára a Prágától keletre fekvő Libice volt, amit lerombolt II. Boleszláv Cseh herceg amikor 995-ben megtámadta a Szlavnik hercegi családot, és a hercegt é a vele ott lévő családját és a várban lévő legközelebbi rokonait meggyilkolta. A Szlavnik család földjei többnyire a Fehér Horvát vidéken voltak, a Krakkótól délre a Kárpátoktól Északra, Kis-Lengyelországban, melyet szintén elfoglalt II. Boleszláw Cseh herceg, és így legyőzve a vele egyenrangú másik hercegi házat, ő lett Csehország fejedelme. A Premysldák ettől kezdve uralkodtak az egész Cseh és Morva területen! Szent Adalbert is a Szlavnik hercegi ház tagja volt. A Mars Moravicus címzés erre a származásra utal. Bár Morvaország mai értelmezéssel 1180 körül lett a Római Szent Birodalom őrgrófsága, amikor az akkori Premysl morva herceg, a császár közvetlen hűbérese lett, a császártól zászlót fogadott el, felmondva a vele rokon Premyslida Cseh király hűbérét! De a Szlavnik ház uralkodása idejében, még itt két hercegség volt, és még a többi törzs vezérei is, önálló területek felett rendelkeztek, a két hercegi ház, a Premyslidák és a Szlavnikidák vezérlete alatt, és ezek mind a Római Szent Birodalom hűbéresei voltak, így mind a két határterület a Római Szent Birodalom őrgrófsága volt a régebbi időkben. Akárcsak a Miesko lengyel fejedelem szintén Fehér Horvát területe is, melybe beolvadt a Krakkótól délre fekvő, és Kárpátoktól északra lévő terület is!
A Premysl II. Boleslaw által meggyilkolt Slavnik herceg távolabbi rokonai, a Hank család, az ősök, így jöttek a magyar király oltalmába, és a kislengyelországi birtokaiktól délre lévő Kárpátok déli oldalán kaptak szálláshelyet. Így lettek itt a Lengyelország felőli határok őrzői! ( "Hank" név jelentése = "Uralkodóház"!)
Jegyzet:   

/ Szent István királyt, Vajkot megkeresztelő Szent Adalbert is a Slavnik hercegi ház tagja volt, mint Prágai Püspök, másodszor 994/95-ben hagyta el Prágát, a libicei gyilkosság után, már nem volt prágai püspök, ezután indult térítő útjaira, és 997 április 23-án gyilkolták meg Gnieznóban, mikor a poroszokat térítette. Géza fejedelem 997 február 28-án halt meg. István 997 február 28-tól uralkodott.

Kiegészítő jegyzet:

A fehér horvátok vagy viszlyánok vagy viszlánok a 6. századtól a 11. századig a Kárpátoktól közvetelenül északra, a mai Lengyelország déli részén élő szláv nép voltak. Egy részük a 7. században délre vándoroltak a Balkánra, mint a horvátok névadói és fő alkotóeleme. Az északon maradottak a 11. században beolvadtak a lengyelek közé.

Történetük:
A szlávok őshazáját általában a Pripjaty környékére, azaz a mai Nyugat-Ukrajna, Belorusszia és Kelet-Lengyelország területére teszik. A „Visztula menti” szlávok, a viszlyánok, akiket fehér horvátokként is ismerünk, a 6. században már A Kárpátok északi oldalán éltek, Kis-Lengyelországban, központjuk Krakkó volt. Innen, Fehér-Horvátországból VII. Kónsztantinosz bizánci császár szerint egy részük a 7. században – Hérakleiosz bizánci császár uralkodása (610 – 641) idején – Dalmatia provincia területére vándorolt, ahol ők lettek a horvátok névadói és valószínűleg többségi alkotóelemei. Maga a horvát név valószínűleg iráni eredetű szó, de eredetéről közelebbit nem tudunk.
Az északon maradt fehér horvátok a 9. században valószínűleg a Morva Fejedelemség befolyása alatt éltek. Annak megdöntése, a magyaroknak a Kárpát-medencébe való költözése után a magyarok szövetségesei voltak. A 10. század első felében saját fejedelemségüket szervezték Krakkó központtal, de 955 és 965 között a Premysl II. Boleszláw vezetésével benyomuló csehek ezt felszámolták. I. Mieszko lengyel fejedelem, akinek I. Premysl Boleszláw lánya, II. Boleslaw nővére volt az egyik felesége, ekkor még szövetségese volt Boleszláwnak. A szövetség azonban 985 körül felbomlott, és Mieszko 990-ben elfoglalta a fehér horvátok földjét, akik ezután beolvadtak a lengyel népbe. II. Boleslaw ezután támadta meg és foglalta el a Slavnik hercegi ház Fehér Horvát területen lévő birtokait 995-ben, később is sok háború volt ezek közt a családok közt. A Premyslidák minden trónöröklésnél gyilkolták egymást! Míg végül az öröklési rendet a legidősebb családtagra, a Seniorra szabályozták, de ezután is állandó harcok folytak a trónért!

19.   A Hank nemzetség, melyhez a Lehoczky család ősei is tartoztak, vendéglovagként élt Magyarországon. Egy hagyomány szerint, már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-, és Felsőlehotát a mai Zólyomban, mint királyi birtok- kormányzók, mert ezek a területek királyi birtokok voltak. De hivatalos adat erről nincs. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg adta a nagy terület összes haszonjogait és használati birtoklását Hank Egyednek és fiainak, és az ő összes örököseiknek, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-ben I. Ferdinánd király is megerősített, itt már Lehotai néven, a Lehoczkyaknak örökre szóló új adományban!  A vármegyétől független királyi földek, az 1222. évi Aranybulla, később az 1290. évi Óbudai Országgyűlésen változtatott, szigorított rendelkezései szerint, a teljes vármegyékhez hasonlóan, nem voltak örökösen eladományozhatóak, ezért a király az ott lévő összes haszonjogot, és a használat örökös jogát adományozta örök időre Egyednek és fiainak, és az összes örökseiknek "Perpetuum Perpetue"! 

     Már az első Árpádházi királyok a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő határőrök élére megbízható hűbéreseikből parancsnokokat rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig, van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek, tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen, tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után, Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország központja. A liptói terület Znió alá tartozott. / 1244-ben Kozma fia Csernyik, IV. Béla ifjú hírnöke ezért kapta itt, a vár alatti területen Terra Rakouch bírtokát! /Kisrákót/Lásd az adománylevelet és magyarrra fordítását a 2. oldalon!

  II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként, mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói, vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.

20.    A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik. Testvérei, Lork/Lauren comes/ és Beke, ekkor még fiatalok lehettek a csatához, számításom szerint 10 év is lehetett a születési idópontjaik közt! Csernyik 16-20 éves lehetett ekkor. / A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov. 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/

/ Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga  részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekintetében  keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! / Majláth Béla: Liptó őstermelése/ 

 A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarország családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Nádasdi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi, Selmeczi Tholt családokat.

Beke fia János Villa Bistrycha,/Beszterce/ birtokát 1349-ben anyai unokatestvéreinek, a Senicei Tholtoknak adta. A szomszédos Kis- Bistrychán / Jahodnykon/ Lorknak, Lauren comesnek volt leszármazottjai, de nem ők örökölték Villa Bisztrychát, és nem is Csernyik utódai. 1391-ben a Túróci Registrumban Jahodnykon, azaz Kisbesztercén ott az igazolása György fia Jánosnak, aki Kozma fia Lauren comes jogán ott folyamatosan birtokol, a vizsgálatkor  ott több birtokot nem mutat be, mellette vanak Villa Bistrychán Beke fia János örökösei,  a Seniceiek, azaz későbbi nevükön Selmeci Tholtok. Beke fia János nem a fiági unokatestvéreire hagyta a birtokát, hanem  anyai unokatestvéreire! 1413-ban Kisbysztricska, /Jahodnyk/ már Zsigmond királyé, mert Lork ága kihal, és a birtok a koronára visszaszáll! Zsigmond király ezután eladományozza a Necpáliaknak, majd a Komorovszkyak, majd Révaiak birtoka lesz!  

A Túróci és Liptói őscsaládok egy rokonság,  sok család egy eredetű is, mint kiderül Recsk comes és rokonsága levéltárából, a Prónay levéltárból! Ebból kitűnik, hogy a liptói Szentiványi, Pongrácz, Szmrecsányi, Pottornyay és Nádasdi Baán családok, és Lork, (Kozma fia Lauren comes) továbbá Túrócban a Muthnai és Csepcsényi nemzetség családaiból több személy is Rechk comes rokonai! 

21. Az 1293. évi oklevélben Krupech comes Rechk comes fia I. Pál comes "nagybátyjaként" van írva, aki szintén hősiesen harcolt a csatában, úgy" mint Vrin fia Péter is", és Pál fia István is, akik szintén kiérdemlik elestükkel I. Pál adományát!

Azonban Krupech lovag, aki a Nagycsepcsényi és Felső Muthnai családokhoz tartozik, ő csak sógora Rechk comesnek, Rechk fia Pál mesternek ő anyai nagybátyja! Ősapai ágon ő nem Hank nembéli, hanem szász lovagi eredetű. (Vrin fia Péter = Cserrnyik fia Péter! - Lásd 1283-ban Zansánnál "Lorand Uninnak /frater/ testvére foglalja el Zanasánt!)) ( Csernyiknek, = Urinnak két fia volt. Ezen Péter, és Ábrahám (Bubek) a mai Lehoczkyak ősapja!)  

   Továbbiakban a Rechk levéltárban részletezem ezt, a jegyzetekben, itt a 26. oldalon! !

22. Lehotzky András Stemmatographiájában nem említi, hogy a Prónayak és a Hanck Polkótól származó Pongrácz, Pottornyay, Szmrecsányi, Szentiványi és Nádasdi Baán családok a Lehoczkyakkal azonos eredet lennének. De ott, nála is "Hank Polkónak" van írva az, aki Nagy Ivánnál Hauck Palkónak van írva, illetve az 1230. évi Magyarfaluról szóló II. Endre által adott adománylevélben, ahol Beuch Hauk Palik / Polik/ van írva, mint felsorolás, de ami úgy is érthető, hogy Beuch is, és Palik is Hauk nemzetség!

De Beuch Hauk Palik = Polik egy személy is lehet! Vagyis Hank nemzetségbeli Bence aki lengyel! / Poland szóból/Az "u" és "n" betű a latin szövegekben hasonló betű, és gyakran keveredik!

Lehotzky Andrásnál hibák vannak, mert ő valószínűleg a családok bemondásai alapján szedte össze az anyagának egy részét.

Így például a Pongrácz családnál írja, hogy "Antenatus Hanch Polko dictus, Nobilis  Bohemiae", vagyis Csehország nemeseiből származik, és birtokolt II. András adománya alapján 1230. Magyarfaluban Liptó vármegyében. Ugyanakkor a Szentiványiaknál azt írja, hogy "ex familia Aba", és ide sorolja rokonnak a Vida/ lásd Bodó?!/ valamint a Sennyey,/Őnála Senyejnek van írva!/ és a Pongrácz családot is! - Ami Saját írásával is így ellentmondásban van! Mert a Pongrácz családnál írja a leszármazásnál, hogy  testvér ágazata a Szentiványi, Szmrecsányi, Pottornyay, és a Baán de Nádasfalu családok! A Sennyey család az Nagy Ivánnál is az Aba nemzetséghez van írva! De a Pongrácz család is és a Szentiványi, és a vele testvér családok is Hank Polkótól származnak! / Hank nembéli "Lengyel" Bencétől?/

Valószínűlen a Senicei nevet olvasta ő Sennyeynek, mert Beke fia Jánosnál is látható Villa Bistrichán, hogy anyai unokatestvérei a Seniceiek./ Akik későbbi nevükön Stjauniczkyek,  majd a XVI. századtól nevezve Ludravai és Selmeczi Tholtok! Liptóban Kis- és Nagy- Selmec régi neve Senice volt!/

Lehotzky Andrásnál Rechk  másképpen Raak!  Ez nem lehet tévedés! Minthogy Rákó neve régebbi 1244. évnél, amikor Kisrákót kapta Csernyik, valamint 1245. évnél amikor Zanasánt / Nagy Rákót/ kapta László udvari káplán és testvére Márton.

 A Kisrákó korábbi birtokosa  Meffrik volt akinek a halálával szállt Kisrákó vissza a koronára, és mint gazdátlanná vált birtokot  adja IV. Béla Csernyiknek. 1244.

Rechk  comes korábbi birtoka  Sosócz és Újfalu, melyet rokonaival bír. /1230./ És ezen falvakért cserében adja a király Tót- Prónát Rechknek és rokonainak! Mert Soszóczot és Vyfalut / Újfalut/ a Zólyomi várbirtokhoz csatolja! Ez a terület pedig Kisrákótól délre van, a közeli szomszédságban! Rechk neve lehet, hogy Rákocska!  Az ide vonatkozó továbbiakat majd a 26. oldalon írom!  

A Nagy Iván Magyarország családaiban a Rakovszkyak által közölt: 1363-ban Rák és Pál, Mátyás fiai adatnál tévedés van, ha látom a Túróci Registrumot! Ide vonatkozó továbbiakat a 12. oldalon írom!

És lásd a túróci birtoktérképeket a 13. oldalon!

Lehotzky Andrásnál 1344. évszámmal, Pribócnál, az ott közösen birtoklók felsorolásánál: Bebek Csernyik fia! A Túróci Registrum szerint: Pribócon Ábrahám Csernyik fia birtokol közösen Iso, Mochov, Madách, Desk, Michk, Subraha, Tompos Valkán etc.  birtokostársakkal, kik különböző családból valók voltak, mint Beniczky, Madách, Rakovszky és Kis Rákói/Lehoczky!/ De ez nem tévedés, hanem valószínűleg az Ábrahám keresztnév másként becézve Bubek, vagy Bebek!!!- Úgy, mint a Beke is a Benedek keresztnév becézése, mint abban az időben Túrócban Beke név van a Prónay családnál is írva, a Beniczkyeknél is, és Csernyik testvérének Bekének fia János 1324. Villa Bistrichán is!

 Lehoczky vonatkozású iratanyagok az NRA-ban 1606-ig. (MNL OL E 148 Neo-regestrata acta): 14. és 15. Fasc. 1604. N. 11. _1519___1 / 14.  irat vége és 15. irat eleje:

A következő oldalon lévő kapitulációs listai oklevelek birtokbejegyzései szerint Kisrákói Lehoczky György fiai:  Mathias, Emericus, Laurentius et Martinus, filii Georgii Lehoczky de Kis Rako birtokoltak 1519-ben Túrócban, a Bisztricskai uradalom határán lévő Alsó- és Felső- Kálnokon is! 

 23.  Kozma fia Lauren comes ágán volt a Túróci Registrumban Kisbesztercén, azaz Jahodnykon  Jahodniki György és fia János, Kozma fia Lauren comes  utódai! /1391./ 

1299-ben a Máriássyak őse elleni liptói perben tanunak jelölik ki Kozma fia Lauren comest Rechk fia Pál comessel, hogy 60 túróci, szepesi és sárosi hozzá hasonló nemessel közösen  tanúskodnjon, hogy Wizveres nem adományozható a Máriássyaknak, mert az ősi birtokuk. A Máriássyak őse elállt a pertől, ekkor Rechk comes fia Pál comes és Kozma fia Lauren comes nyilatkozott, rokonuk, Seraphil comes javára (Pongráczok őse), hogy a per tárgyát képező birtok nem őket illeti, és lemondanak az igényről! Ez mutatja, hogy közeli rokonok és azonos birtok örökösei lennének! A Királylehotai terület Szepessel és Gömörrel határos, Sáros Szepes mögött van, de mind hatátőr vidék volt!! Lork a Vachtári helyőrség parancsnoka volt!

1284-ben  Recsk comes, mint a megyében élő királyi ember, van megbízva Kozma fia Lauren comes Kisbistrycha birtokba iktatásával is.

Királylehotánál a Vachtár tetejéről be lehetett látni Liptó nagy részét, kitűnő őrhely volt a határ védelmére. Enyhe lejtőn lóval is járható volt! Itt volt egy Frisch-Feuer nevű őrhely, mely az állandó őrtüzekről kapta a nevét, és itt volt a hegyen egy település is. /Királylehotai közlés/ Lauren comes itt volt helyőrségparancsnok.

Mivel Lork ága 1413-ban kihalt, nem lehetett az ő unokája Egyed, mert akkor az ő ága örökölte volna Jahodnykot, egyenesági örökléssel, és rajta keresztül a Kisrákói ág! De a birtok a koronára visszaszállt! Tehát az a helyes következtetés, hogy  Egyed De Hank Kisrákói Pál testvére. Mivel az 1351. évi Aranybulla rendelkezése szerinti öröklés csak így lehetséges!  

Mivelhogy az XVI. században az egész Lehoczky család közös jogon birtokolt Királylehotán, és csak azonos nemzetségbeli legközelebbi atyafi örökölhette az 1351. évi Aranybulla rendelkezése alapján! Fiúsított leány házastársa jogán lenne még ez az öröklés lehetséges, de ahhoz királyi hozzájárulás kellett volna, és annak nyoma lenne!  Pribócon a kaszálók öröklésénél azért csak Ábrahám fia Pál van feljegyezve, és Egyed azért nincs jegyezve, mert a királyi birtokon vadászmester volt volt Királylehotán, annak jövedelmeit élvezte, ezért nem Terra-Rákócon élt.

(Esetleg még lehetséges úgy is az öröklés, ha Pál és Egyed sógorok voltak, és Egyed nővére volt Pál felesége, vagy vice versa: akkor ez esetben is unokatestvérei Hank Barnabásnak Kisrákói Lőrinc és Jakab pap, Péter,és akkor is unokaöccsei Lőric fiai György, Jakab és Márton, valamint Péternek fia János!)

Abban az időben még nem voltak kialakult állandó családnevek: Egyed nem Kisrákón élt és birtokolt, bár a birtokjoga megvolt, de a Hank nemzetségnevet viselte/ De Ganh, vagy De Hank!/, Pál pedig a birtoka után neveztetett De Rakouch.

24. Később, 1390 után, Kisrákói Pál ága örökölte  Királylehotát, és ezután, 1475 körül keresztelték át Kisrákó nevét Kis-Lehotára, mert akkor már birtokukban volt a nagy méretű Király-Lehota is!

Trebosztót, mely régen a Prónayak birtoka volt, de mivel oda adományt kapott Csoltói Egyed. (Aki tévedésekkel ellentétben nem azonos Királylehotai Egyeddel!) a Prónayakat 1391-ben kiforgatta Bebek Imre nádor Terbosztó birtokából. Később ezt a birtokot a Senicei Tholtok örökölték és Bisztricskával együtt birtokolták. Kisbisztricska (Jahodnyk) birtoka, Lork ágán lévő Jahodnyki János fia Lőrinc 1413. évi halála után visszaszállt a koronára... 1436-ban előbb zálogjogon, majd 1439-ben örökös királyi adománnyal II. Neczpáli László szerezte meg! Így  a XV. század közepéna Blatnyicai várhoz került.  !

A XV. zázd végén  Trebosztó és a mai Bisztricska ( Villa Bysztricha) nagyobb területi részében a Tholtok birtoka volt.

A Tholtok bisztricskai két negyedrészét 1511-ben és 1512-ben Kisrákói Máté, más néven Lehoczky Máté vette meg 200-200 aranyforint örök áron, az ő ágán, II. György ága birta a XX. századig folyamatosn Bisztricska nagyobb részét! Kisrákót is ez az ág, valamint a IV. táblán lévó I. András ága bírta a XIX. század végéig!

25. Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.”

/Az 1244. évi IV. Béla adománylevél másolata a II. oldalon!!!/

26. A Túróci Registrumban adatokat látunk Kisrákón és a szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek Terra Rakouch birtokon. A Rakovszky levéltár szerint él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1399-ben  Rákói Pál fia Lőrinc, Márton, Jakab és György nevű fiainak a nevében eltiltja a Túróci Convent előtt a kisrákói birtokrészének eladásától! Eddigi munkák a Rakovszkyakhoz veszik ezt a Rákói Pál fia Lőrincet, de a Rakovszkyaknak milyen jogalapja lett volna eltiltani Kisrákó birtok eladásától bárkit is? Nem az ő birtokuk! Itt  a "De Rakó" név az nem Rakovszkyt jelent, hanem "De Terra Rakouch"nevet, és itt testvérek tiltják el egymást a jogos birtok eladásától! Tehát akkor Rákói Lőrinc itt azonos Kisrákói Lőrinccel, és a fiai Márton, Jakab és György! Valószínű, hogy ez a György  azonos a Királylehotán 1410 és 1420 között a Szentiványiakkal pereskedő (Király)-Lehotai Györggyel, és  testvérei,  Márton és Jakab azonos a később jegyzett Jakab és Márton de Lehotkával!--- Erről bővebben: lásd a 2. a 11. és 12. oldalon, és a családfák utáni oldalakon! Az egészet rendszerezve olvashatod itt: A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

 

Oldal: Lehoczky nemzetség kezdő oldala
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat