A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

Ezen az oldalon az 1244. évi IV. Béla királytól származó adománylevél képe és magyarra fordított szövege, valamint a Királylehotára vonatkozó - 1361. évi, - 1390. évi és az - 1552. évi megerősítő, új adománylevelek fényképe és azok magyarra fordítása látható és olvasható.Valamint Királylehota birtoktérképe és látképe tekinthető meg.

Az oldal végén az öröklési jogra vonatkozó jogszabályok, és az ebből levezetett családtörténeti következtetések olvashatók!

   Az 1244. évi Kisrákóra vonatkozó, a Túróci Registrumban olvasható adománylevél-hitelesítő szöveg latinul és magyarul is az első oldalon már közölve van; a Bisztricskára vonatkozó Túróci Registrum béli szöveg latinul és magyarra fordítva a 12. oldalon olvasható. A túróci birtoktérképek pedig a 13. oldalon láthatóak. 

A következő három királylehotai adománylevél közül az 1361. évi és az 1390. évi oklevelek latin szövege szintén itt van leközölve, továbbá I. Ferdinánd 1552. évi adománylevelének  a magyar fordítása, illetve az oklevelek fényképe is itt látható.

A kép Csernyik 1244. évi adománylevele IV. Béla királytól / Pribócon a Beniczky levéltárban/

71._iv._bela_adomanylevele_eredeti.jpg

2015-01-05_csernik_levele_41.15.jpg

 Magyarul az adománylevél szövege:

/Az 1244. nov. 22-én IV. Béla király által adományozott oklevél eredetijének a hitelesített másolata, mely Pribócon a Beniczky-család levéltárában volt. A hiteles másolatot Dr. Kredics László könyvtárigazgató bocsátotta rendelkezésünkre. Az oklevél szövegét magyarra fordította Lehoczki Henrik, - Lektorálta dr. Kredics László./

"Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Bosnyákország, Szerbia, Galicia, Lodoméria és Kunország királya, Krisztus valamennyi hívőjének, aki ezt a levelet majd megtekinti üdvösséget a való üdvözítőben. Királyi fenséghez illendően híveinket és fegyveres kezet adó védelmezőinket gazdag adománnyal jutalmazzuk, amelyet viszonzásként az országnak javáért szólított nagyszerű tetteikkel kiérdemelték, gazdátlan birtokot adományozni tartozunk. Mostantól kezdve, mindenkinek tudomására hozzuk az olyannyira minden jelen élőnek, mint amennyire az utódoknak is, az ezen sorokban meghatározott akaratunkat, hogy Csernyik, aki ifjú éveitől fogva mindvégig hírhozóként híven és ragaszkodóan szolgált minket, és hogy ezáltal az ő hűségét megismervén szándékozunk mindezen napokért hűséges szolgánkat a jajunkban nyújtott hűségének és szolgálatának viszonzásául a szokott módon, bizonyos Meffriknek örökös nélkül maradt földjét neki ajándékozni, a Rákócnak/Rakouch/nevezett, Turóc tartományban található, gazdátlan földterületünket, hívünknek és az ő örököseinek szakadatlanul öröklődő birtokául. Akinek földbirtokba iktatását hívünk Thetus ispán személyesen megtette. Ezen földterület első határa kezdődik az északi rész felől ott, ahol a Blatnyica folyó a Turóc folyóba torkollik; innen tovább a földrész felemelkedik ugyanezen folyó mellől keletre egészen a Ribe folyóig; ugyanezen folyón át a földrész elvezet dél felé, és ott van a határ fordulópontja a szántóföldek alatt, egy bizonyos Vörös Fenyűfának nevezett helynél; innen elvezet a nyugat felőli részhez, ahol a határ egészen a Borfának nevezett pontig tart; onnan aztán elirányul egy Hradek nevű kicsike dombváracskához; és erről a helyről a már említett Turóc folyónál záródik, és ezen a módon állapítandó meg az eredeti határ.

  Ahogyan pedig ezen adománynak mindvégig állandó és szekadatlanul folytatódó, senki által és soha bármikor, bárki idejében sem lehet érvénytelenítéssel visszakövetelni, akaratunkat ezen levelünkben kiállított adományunk sértetlen maradását kettős pecsétünkkel ellátva megerősítjük.

   Kelt az Úr kegyelméből az ezerkettőszáz negyven negyedik esztendő novemberének 10. napján. Uralkodásunknak pedig tizedik évében."

  ---A hitelesítő pecsét, aláírás a másolt levél alján hiányos, annak csak a felső széle látható.

   A fenti adománylevelet igazolta a Turóci Convent az 1391. évi adománylevél-felülvizsgálatok kapcsán felvett jegyzőkönyvben is.

Eltérés a keltezéseknél: Julianus naptár november 10. = október 23. Gergely naptár szerint december 10. = november 22.

     A fenti fényképen látható oklevélpéldány Beniczky Márton pribóci levéltárában őrzött hiteles másolata az eredeti oklevélnek.

A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött példányt pedig valószínűleg a Znióváraljai Premontrei Székesegyház Scriptoriumában másoltatták. Ennek a szövegét -főleg a második felében- gyakori szórövidítések /sablonos kifejezéek/ tarkítják.

Az oklevél nyomtatott szövegéről készítette Lehoczki Henrik a fordtást, és a kódexbetű felnagyított képével egyeztette.

A hátoldali szöveg fordításában :" Nagj Rakovach adománya együtt létrejött határvonlakkal Czernek részére. Lerakandó a Kezdetekhez!" -sajnos olvashatatlan aláírással és dátum nélkül. / Lehoczki Henrik közlése/

Az oklevéllel kapcsolatos továbbiakat és a Nemzeti Levéltár Oklevélpéldányának fényképét itt tekintheted meg: www.lehoczkykronika.hu - a megtekintéshez a Chrom 2017. verzióját kell használni! 

A Lehoczky Krónika: - Lehoczki Henrik honlapja PDF változatban.

                                 +++                    

 

1. kép: Királylehota látképe az Alacsony Tátra felől, háttérben a Vachtár-hegy és mögötte a Magas Tátra eleje látható:

kiralylehota_latkepe.jpg

2. kép: A XIII. századi liptói őrhelyek elhelyezkedési térképe:

a_liptoi_vedrendszer_ii.endre_kora.jpg

3. kép: Királylehota birtoktérképe, mind az 1361. évi, mind az 1390. évi, mindpedig az 1552. évi királyi adománylevelek szerint is:

kiralylehota_birtokterkepe.jpg

4. kép: az 1361. évi, Nagy Lajos királytól származó adománylevél mérete 9,5 cm x 27 cm bőrcsík. Az adománylevél  fényképe:

lajos_kiraly_1361._evi_adomanylevele.jpg

 

Az 1361. évi Királylehotára utaló adománylevél szövege:

 " Nos Ludovicus Dei Gratia rex Hungariae memoriae commendantes significanus tenore psentium quibus expedit Univerzis. Quod Nos in recompensationem fidelium servitorum Aegidii Nicolai et Barnabae, Christiani de /et?/ Ganh filiorum eiusdem Aegidii, quod nobis idem in Venatonibus ferarum assidue exhibuerunt et inpenderunt Terram et Sylvam Nostram Regalem inxta et inter fluvios Vag et Bocza vocatos, usque ad summitates Alpium Kyraly et Baczuch dictos in Comita Lyptovien existent, cum utilatibus et Pertinentis suis univerzis, dedimus, dovanimus et contalimus pfatis Aegidio Barnabae et Christiano Nicola Ganh. Ac per eos ipsos haeredibus haerediume eorum Sucessoribus Jure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam. Datum in Lipcse Solien feria secundo proxima post festum Navitatis Beati Joannis Baptistae Anno D. 1361."

 

Az 1361. évi adománylevél szövegének magyarra fordítása:  

"Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország Királya, megemlékező okiratban elrendeljük, s ugyanezen irat értelmében mindenkivel tudatjuk, hogy a Minekünk tett hűséges szolgálatainak ellenszolgáltatásaként Egyednek(,) Miklósnak és Barnabásnak, Kirisztián de Ganhnak, ugyancsak Egyed fiainak, /értsd: nemeseinknek!/akik   vadászatainkon, velünk vadászván állandóan megmutatták nekünk, és tanújelét adták áldozatkészségüknek és bátorságuknak; - ezért nekik adjuk a Mi Vág és Boca folyók között elterülő királyi földjeinket és erdeinket, valamint a Király-Havas csúcsától a Baczuchi havasok között lévő hegyeket,  /egészen/ a Liptónak nevezett vármegye határáig, használatra ,- a mindenféle hozzávaló tartozékokkal együtt odaajándékozzuk minden jövedelmével nevezett Egyednek, Barnabásnak és Krisztiánnak, Ganh Miklósnak, ezért övék a tulajdon és az ő örököseiké s azok utódaiké örökkön örökké, örökös jogon, visszavonhatatlanul ők birtokolják. Kiadva Zólyom-Lipcsében a Keresztelő Szent János születése ünnepéhez legközelebb eső hétfőn. Az úr 1361. esztendejében. / Ez 1361. június 28. napjára, hétfőre esett!/

Tehát az adománylevél azt mutatja, hogy a királyi vadásztársaság tagjai voltak, az Udvarhoz tartoztak, ezért adja ajándékba a király a hatalmas, valójában gyakorlatilag korábban is a birtokukban volt területet. 1361-ben  Keresztelő Szent János ünnepe alkalmából. Valószínűleg a "Szentivánéj" ünnepek szórakozásai között tartottak egy nagy vadászatot is, ennek az emlékére adta a király a hatalmas adományt, örök időre. A királyi földek a vármegyétől független területek voltak. Tehát ez a birtok "szabad birtok", nem közönséges nemesi birtok, nem tartozik teljesen a megye alá. - 

5. kép: Az  1390. évi, Zsigmond királytól származó megerősítő adománylevél. Mérete: 17,5 x 22,5 cm  :

zsigmond_kiraly_adomanylevele_1390..jpg

 

Az 1390. évi Zsigmond király általi megerősítő oklevél szövege:

"Nos, Sigimundus Dei Gratia Rex Hungariae Dalmatiae Croatiae etc. Marchio Moraviae Brunschw et meritor Commendamus tenore psent significant suibus expedit Universis. Guod nos in recompensationem fidelium servitor Barnabae /?/ Hankonis Filior Aegidii, quod idem Serenissimo olim principi Dno Ludovico Regi Hunga Praedecessori nostro honrando felicis memoriae in venationibus ferare exhibuisse asserunt, omnio alucritate exhibent de psenti, ac exhibere promittunt in futur, quae Sylvam Seu Terra nostram regalem inter Fluvios Vag et Bocza vocatos in Cotta Lyptovien existent, quam alias idem Dnus Ludovicus Rex  Aegidio Parenti et Christiano ac Nicolas Fratribus eorund Barnabae /?/ Hankonis, ipsis, et nos similiter pfatis Barnabae Hankonis ac ipsor Haeredibus, Haerediume suor Sucessonibus dedimus et contatimus, imo Eadem Sylvam seu terra simul cum utilatibus et Ptinentiis suis Univerzis eiusdem donanus et conforimus Jure perpetuo, et irrevocabiliter haben, tenen dam Paint /?/ et possidend. Hac nostror Testimonis Litrae. Dat in Lypcse Solien feria sexta proxima post festum Beatorum Petri et Paoli Apostolor Anno D. 1390."

 Az adománylevél szövegének magyarra fordítása: 

"Mi, Zsigmond, Isten Kegyelméből Magyarországnak, Dalmáciának, Horvátországnak Királya, Morvaországnak és Brandenburgnak őrgrófja, és átadója ezen megemlékező okiratnak, melynek értelmében elrendeljük és Mindenekkel tudatjuk, akiket csak illet. A nekünk tett hűséges szolgálatok ellenszolgáltatásaképpen Hank Barnabásnak  Egyed fiának, - ugyanazért, amiért régen a Felséges Fejedelem, Lajos Úr, Magyarország Királya, Uralkodó elődünk, tiszteletreméltó és boldog emlékezetű vadászatain vele vadászván állandóan megmutatta bátorságát, ügyességét, és ígérete szerint tettrekészségét a későbbiekben is minden igyekezetével megmutatta azt, ezért a mi Királyi Erdeinket, csakúgy, mint Földjeinket a Vág és Bocza folyók közt, egészen a Liptónak nevezett vármegye határáig, csakúgy, mint régen Lajos Király Úr adta azt Egyed szülőnek és Krisztiánnak, valamint /ac= és!!!/Miklósnak, előbbi Hank Barnabás bátyáinak őmaguknak, azon Hank Barnabásnak aki hozzánk fordult, és az ő utódainak és azok örököseinek adjuk Örökkön örökké mindenféle tartozékokkal és jövedelmekkel odaajándákozzuk ugyanazon Erdőket, valamint Földeket és a hozzátartozó jövedelmeket örök időre és visszavonhatatlanul, ők bírják és birtokolják. Ezt ezzel az okirattal bizonyítjuk. Kelt: Zólyom-Lipcsében, Péter és Pál Apostolok ünnepe utáni hatodik napon. Az Úrnak 1390. évében." /1390. július 5. Péntek/ 

   

    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

 

" Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.. magyarul: "A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel Felszentelve a határon. Ennek a családnak a történetét megirta Horváth. J.C. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!" /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok Márkik címzéssel./ Pessina cseh történetíró az 1600-as években, a Jezsuiták kiadásában írta meg Mars Moravicus című könyvét, azaz a Morva Őrgrófság történetét. A könyvben erre hívatkozik Lehotzky András. A királylehotai oklevél szerint és a szepesi kapitulációs lista bejegyzése szerint a Királylehotát birtokló család neve  Nagy Lajos király és Zsigmond király adománylevelének bejegyzésénél:" HANK familia". Lehoczkyként I. Ferdinánd király adománylevelének bejegyzése után van irva a család, igy: "Lehoczky alias Lehotay familia" Dr. Vitek és Bizub Királylehotai Lehoczkyakról írt könyvében szintén  "De Ganh " nemzetségnek veszi, ott Egyed fiainak  Barnabást és Krisztiánt forditja, és Miklóst Egyed fiát Egyed apjának magyarázza, hibásan, mert ha összevetette volna a Zsigmond király adománylevelével, ott egyértelmű, hogy Barnabás, Krisztián "ac" és Miklós Egyed fiai!.  Más értelmezés szerint a De Ganhot "Ganhhoz hasonlóan Egyed fiai"-ként forditva is értelmezhető lehetne Ganh/Hank/ negyedik testvér is, de az 1732. évi Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzése szerint, és valószinűleg a család is igy olvasta az oklevelet: Barnabás, Miklós, és Krisztián,  Hank nemzetségből való Egyed fiai! 

Dr.Vitek és Bizub könyvének krtikája a  11. oldalon!

6. kép: Az 1552. évi és 1553-ban kihírdetett, I. Ferdinánd királytól származó, megerősítő új adomány átirata, mely be lett vezetve 1654. március 25-én a Szepesi Kapitulációs Listába. Pergamenpapíron 57 cm x 38,5 cm . A fényképe:

s_1553-ban_kihirdetett_uj_adomany_atirata_a_szepesi_kapitulacios_listan.jpg

 

 Az 1552. évi adomány szövegének magyarra fordítása:

"Mi, Ferdinánd Római Király, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmáciának, Horvátországnak Királya, Ausztria Főhercege, Burgundia Hercege, Morvaország Őrgrófja, megemlékező okiratban elrendeljük, ugyanakkor ezen oklevél szerint Mindenkivel tudatjuk, akiket csak illet, hogy a Mihozzánk forduló hűséges nemeseinknek egyenként és családi követségben közösen benyújtott alázatos kérését meghallgattuk, úgy mint Királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambrus kérését, mint akik nekünk és a Szent Koronának előbb is hű szolgálatokat tettek, ezután Világossá tették előttünk, hogy különböző időkből és helyekről származó oklevelekkel tudják bizonyítani, azt hogy teljesen az övék Királylehota falu a Liptónak nevezett vámegyében, ahol a faluhoz tartozó terület egy külön járást képez, - ahol csendben és nyugalomban, a szomszédaikkal barátságban akarnak élni Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz, úgy ahogy elődeik is békében éltek, ők is ugyancsak nyugalomban akarnak élni, emellett bemutatták a Királylehota falura vonatkozó dokumentumokat és okiratokat, ami kevés megvolt, azonban szintén ezt megelőzően háborúság és kisebb békétlenség támadt a birtok jogát illetően a szomszédokkal, és elveszítettek részeket a birtokaikból, ezért a veszteségek kiküszöbölésére a Mi teljes Királyi Jogunkkal visszaadunk mindent ami bármely módon Királylehota faluhoz és alá tartozik, - a Mi  Minden Tekintélyünkkel visszaadjuk azt ami a birtokhoz tartozik, mindent ami ott hasznot hoz, minden megművelt és megműveletlen, bevetett és bevetetlen földeket, szántóföldeket, réteket, legelőket, hegyi tisztásokat, erdőket, ligeteket, hegyeket, völgyeket, vizeket, patakokat, tavakat, halászhelyeket, malmokat és örlésre alkalmas helyeket, és minden bármilyen néven létező, megfelelő velejáró hasznot, amely a jogos határon belül alá tartozik, ott található, ott előforduló régi részek, kénytelenek voltunk meghallgatni Királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz kérését; - ezért ami övék és összes utódaiké, visszavonhatatlanul, újból odaadjuk a fent nevezett javakat, odaadományozzuk új adománnyal örök időre és visszavonhatatlanul a falut és a hozzátartozó fent említett területeket, javakat és kiváltságokat.  -  Kiadva az oklevél a Mi Bécsi Székhelyünkön az Úr 1552. éve februárjának 10. napján, a Mi római királyságunk huszonkettedik esztendejében, egyéb királyságainkban uralkodásunknak pedig huszonhatodik évében. - Ferdinánd és Oláh Miklós egri püspök." 

   Ezután 1553. február 27-én a Szepesi Kapituláció Ferdinánd király parancsa szerint beiktatta az új adományba az adományosokat, és a régi határok szerint kijelölte az új adomány alapján a birtok határait. Jelen voltak a kijelölt személyek: a király képviselői, a vármegye képviselői, és a tanuként felkért szomszéd birtokosok. Ezt a beiktatást írásba fektették. Az iraton olvashatók a  jelen volt személyek nevei.

Ez 1559-ben be lett vezetve a Szepesi Kapitulációs Listába.

A családi követségben megnevezett Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambrus után a többi családtagok külön-külön is kaptak adományt Maximilián királytól a külön-külön vagyonaikra is.

Lőrinc, András, István, Mátyás ás Abmróz adomány-megerősítést szerző családi követek beazonosítása a nagy családfán: Minthogy nem betürendben vannak a keresztnevek, ennek oka a születési sorrend tekintélye kell, hogy legyen! Így összevetve a nagy családfa adataival ekkor, 1552-ben a Lehoczkyaknak két fő ága volt: az I. Táblán álló I. György leszármazottai és a IV. Tábla élén álló András ágazata. Így, mint I. György ágának képviselője van jelen a kb. 1490 és 1500 között született Lőrinc, és a vele azonos nemzedékbe tartozó, szintén kb. 1490 körül született András, ki a IV. tábla élén látható. Minthogy a családfa tábláján látható /ha pontos!/az, hogy Lőrincnek Márton fia utód nélkül halt meg, de testvérének Mártonnak lehet a fia István, mint 30 év körüli képviselője ezen ágazatnak;- Mátyás pedig, mint a IV. tábla ágazatának 25 év körüli képviselője, azonos az itteni tábla élén látható, és előbb említett András családi követ unokájával, Mátyással. /András fia Máténak fiával!// De a latin Mathias név Máténak is fordítható esetenként!// - Ambróz pedig lehet, hogy István testvére. /Vagy a IV. Tábla hiányos és ott kéne keresni!/ Mindenesetre így mindkét fő ág képviselve volt! 

 

 A Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzései a Nemzeti Levéltárban:

 Lehoczky vonatkozású iratanyagok az NRA-ban 1606-ig. (MNL OL E 148 Neo-regestrata acta):

1. Fasc. 155. N.1. 1361  _1541

 

1._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_1.jpg

 

 

 

2. Fasc. 155. N. 1. _1361_ 1541_ _2. 

 

2._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_2.jpg

 

 

 

3. Fasc. 155. N.1. _1361_ 1541__3.

 

3._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_3.jpg

 

 

 

4. Fasc. 155. N. 1.  _1361__1541___4.

 

4._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_4.jpg 

 

5.  Fasc. 156. N. 2. _1541_1559___1

 

5._irat_fasc._156._n._2._1541_1559_1.jpg

 

 

 

6. Fasc. 156. N. 2. _1541__1559___2

 

6._irat_fasc._156._n._2._1541_1559_2.jpg

 

 

 

7. Fasc. 156. N. 2._1541__1559___3

 

7._irat_fasc._156._n._2._1541_1559_3.jpg

 

 

 

8. Fasc. 156. N.15. __1559._

 

8._irat_fasc._156._n._15._1559.jpg

 

 

 

9. Fasc. 157. N. 7. ___1

 

9._irat_fasc._157._n._7._1.jpg

 

 

 

10. Fasc. N. 7. ___2

 

10._irat_fasc._157._n._7._2.jpg

 

 

 

11. Fasc. 157. N. 7. ___3

 

11._irat_fasc._157._n._7._3.jpg

 

 

 

12. Fasc. 157. n. 7. ___4

 

12._irat.jpg

 

 

 

13. Fasc. 157. N. 7. ___5

 

13._irat_fasc._157._n._7._5.jpg

 

 

 

14. Fasc. 1604. N. 11. _1519___1

 

14._irat_fasc._1604._n._11._1519_1.jpg

 

 

 

15. Fasc. 1604. N.11. _1519. ___2

 

15._irat_fasc._1604._n._11._1519_2.jpg

 

 

 

16. Fasc. 1604. N.17.__1522___1

 

16._irat_fasc._1604._n._17._1522_1.jpg

 

 

 

17. Fasc. 1604. N.17. _1522__2

 

17._irat_fasc._1604._n._17._1522_2.jpg

 

 

 

18. Fasc. 1706. N. 17. _1605.

 

18._irat_fasc._1706._n._17._1605.jpg

 

 

 

19. E- 148 - Neoregesta- acta -456.

 

19._irat_e148_neoregestrata_acta_456_0121r_1.jpg

 

 

 Tehát adataim alapján én így állítom fel a Lehoczkyak családfáját 1230-tól:

/Beuch Hauck Polko = Palik = Hank Polko// egy személy, a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsényi, Pottornyay, Nádasdi Baán családok őse,  ---Rechk comessel, a Prónayak ősével közeli rokonok;

 - Rechk comes unokatestvére  Kozma. /Esetleg testvére/ 

 __Kozma fiai:______

   Csernyik/1244/-Lork  comes 1284 --Beke

Csernyik fia: Ábrahám_ / És Wrin fia Péter?/

 Beke fia:János  1324    __   

 Lorknak unokája  György és annak fia 1391. Kisbesztercén Jahodnyki János. 1413-ban ága kihal Jahodnyk Zsigmond királyé lesz!

_ Ábrahám fiai: Egyed és Pál __

Egyed,  mint idősebb fiú a királyi szolgálati birtokon  jószágigazgató és vadászmester.

A régi szokás szerrint a fiatalabb fiú maradt a szülői háznál, ezért irányítja ő a Kisrákó birtokot

Pál fiai: Jakab pap, Lőrinc 1391 Registrum, és Péter 1399.

1399-ben Rakói Pál fia Lőrinc,- Jakab, Márton és György fiai neveikben eltiltja Kisrákói Pétert, Pál fiát, Kisrákói birtokrésze eladásától.

Ez alapján lehet, hogy ezen Jakab és Márton azonos 1475-ben Kisrákón jegyezve, mint Jakab és Márton de Lehotka! És lehet, hogy ezen György azonos már Királylehota birtokában az 1410 és 1420 közti időben, az aranybánya határa miatt, Szentiványiakkal pereskedő Királylehotai Györgygel!

Lehet, hogy ezen Péter azonos azzal a Péterrel, aki 1358-ban,  akkor kb. 20 évesen adományba kapja Nagy Lajos királytól Zólyom vármegyében Alsó-Lehotát, soltész bírósági jogokkal együtt; a falu neve egy ideig Petrik-Lehotaya; mellette Felső-Lehota a XV. században Lehotka és Lehota regis néven szerepel majd!  s ezért akarja eladni a birtokrészét! 

1414-ben Zsigmond király meghagyja a Túróci Conventnek, hogy Jakabot, Rakoi Lőrinc fiát, a kisrákói birtok iránt Kisrakói János ellen támasztött pörében idézze meg! És az ügy kivizsgálására Tarnóczy Márk fiát Jánost, Nagy-Rakói Tamás fiát Istvánt, vagy pedig Valentfalvgy Lászlót küldje ki!

Ez is a Rakovszky levéltárban Rakovszkynak van véve! De csak a királyi megbízólevél miatt van a Rakovszky családi levéltárban, mert Nagy-Rákói Tamás fiát Istvánt bízza meg a király az ügy kivizsgálásával! Egy családtag ügyében ez a vizsgálat részrehajló lenne az érintettség miatt! Tehát a per érintettjei nem lehetnek Rakovszkyak, hanem  ők Kisrákóiak, de a Csernyiktől örökölt Terra Rakouch birtok két részre oszlott, a Kisrákói részre és a Nagyrákói részre. A birtokos magát Laurentius filius Pál De Rakouch nevezte, míg a  perben idézett János Johannes filius Pál De Kisrákó nevezte magát!

 Rakovszky  Tamás fia István pedig De Nagy-Rákó néven van nevezve! /a De Rakouch szót olvashatták De Rakovnak is!/ A IV. Béla által a Rakovszkyak ősének Márton udvari káplánnak és Lászlónak 1245-ben adományozott birtok eredeti neve Zanasán, vagy Zakuzsán volt, a Túróci Registrumban is így van nevezve. Ez a birtok délről indulva, a hajdan létezett, de később eltűnt, Zanasán falutól indulva, kelet felől és északon, Pribóc határánál körül ölelte Csernyik birtokát! A mai Nagy-Rákó falu Csernyik birtokán volt, de a Zanasán birtok csücske érintette. Zanasán falu XIV. század elején megszűnt, és a Rakovszkyak a mai Nagy- Rákó faluban kezdtek élni. A Zanasán birtokot ezidőtől nevezték Nagy-Rákó birtoknak, és  a birtokosai magukat Nagy-Rákóinak ez időtől nevezték, később Rakovszkynak. 

Minthogy a IV. Béla által Csernyiknek kiadott adománylevélben pontosan le van írva Terra Rakouch határa, és abból látszik, ha elővezünk egy térképet, hogy a mai Nagy Rákó falu az Terra Rakouch területén, Csernyik birtokán volt. Zanasán birtokhatára is le volt írva a Rakovszky ősöknek adományozott oklevélben. Nagy-Rákó falu nem volt Rakovszky birtok, ott csak laktak, ugyanúgy ahogy a Porch fia Latibor fia Jakabtól származó  Nagyrákói Féja család is, amely szintén nem ott birtokolt, hanem azon területen, melyet eladott a zanasáni birtokból Latibor fia Jakabnak László fia László, vagyis a mai Kisrákó és Laskár közti területen. Zanasán birtok, mely körül ölelte Terra Rakouchot / Terra Rákócot = Terra Kis Rákót/ Terra Rakouch nevéről Terra Rákócról kapta a későbbi nevét , a Terra Nagyrákó nevet. A Rakovszkyak is és a Féják is nem Ragy Rákó faluról nevezték magukat De Nagy-Rákó, hanem a Nagy-Rákó birtokról, azaz Zanasánról!

1391-ben, a Túróci Reguistrumban egyértelműen Terra Rakouch ura Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, Csernyik leszármazottai, és 8 évvel később említett Péter a testvérük!És a Terra Zanasán külön birtok.

 

Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

 

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.”

 

/Az 1244. évi IV. Béla adománylevél másolata a ezen az oldalon, fenn!!!/

 

A Túróci Registrumban adatokat látunk a Terra Rakouch mellett szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek Terra Rakouch birtokon. A Rakovszky levéltár szerint él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1399-ben  Rákói Pál fia Lőrinc, Márton, Jakab és György nevű fiainak a nevében eltiltja a Túróci Convent előtt a kisrákói birtokrészének eladásától! A Rakovszkyakhoz veszik ezt a Rákói Pál fia Lőrincet, de a Rakovszkyaknak milyen jogalapja lett volna eltiltani Kisrákó birtok eladásától bárkit is? Nem az ő birtokuk! Itt  a "De Rakó" név az nem Rakovszkyt jelent, hanem "De Terra Rakouch"nevet, és itt testvérek tiltják el egymást a jogos birtok eladásától! Az 1391.évi birtokvizsgálat Registruma óta csak 8 év telt el! Tehát akkor Rákói Lőrinc itt azonos Kisrákói Lőrinccel, és a fiai Márton, Jakab és György! Lehet, hogy ez a György  azonos a Királylehotán 1410 és 1420 között a Szentiványiakkal pereskedő Királylehotai Györggyel, és  testvérei,  Márton és Jakab azonos a később jegyzett Jakab és Márton de Lehotkával!

 

Erről bővebben: lásd ezen az oldalon és a 11. és 12. oldalon!

 

 Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben, 1286-ban eladták Nagy-Rákó, /más néven akkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének, ami így nem igaz! Mert valójában  nem Bekének adták el, hanem Latibor fia Jakabnak! Latibor Porch fia volt, aki IV. Bélától 1255. évben kapott a szomszédos Laszkárra adományt! 1286-ban László fia László eladta Zanasán azon részét Latibor fia Jakabnak, mely birtokrészt 1283-ban elfoglalt tőlük hatalmaskodólag Lóránd, Urinnak bátyja, de azt IV. László király nekik vissza adatta. Ez a terület Bél Mátyásnál a Notitia Mova című munkájában  hibásan Kis-Rákó, mely sok helyen előfordul aztán ugyanilyen tévedésként!! Az előbbiek Zanasán címszó alatt a Túróci Regisztrumban vannak, az adatok pontos értelmezéséhez közölte Horváth Sándor a Túróci Regesztákat, a következők pedig ott olvashatóak Zanasán 82. old./Zakusán/ címszó alatt, hogy: 1363-ban I. Lajos király Rákot és Pált, Mátyas fiait /Rak et Palus filii Mathiae/a nemesek közé sorozza, és azt a birtokot, melyet ősük Latibor fia Jakab vásárolt László fia Lászlótól, felszabadítja a feltételes szolgálat alól. Tehát a Rakovszkyaknál téves adatok vannak itt közölve! Bővebben  erről a 12. oldalon írok, illetve még a 26. oldalon, Rechk comes rokonsága levéltáránál, MERT  SZEMBETŰNŐ Az itt látható RÁK NÉV és a Lehotzky András Stemmatographiájában írt RECHK COMES  ALIAS RAAK NEVE közti esetleges kapcsolat!!

 

Tehát a valóságban Beke nem vásárolt a Rakovszkyaktól  semmit ott!

 

Lásd a többi megjegyzést alább, és a 12. oldalon,- és a 26. oldalon!

 

Tehát ennek alapján egyértelmű mindaz amit itt írok! 8. évvel később, 1399-ben tiltja el Lőrinc, Rákói Pál fia György, Jakab és Márton fiai neveikben  Kisrákói Pétert, Pál fiát, kisrákói birtokrésze eladásától a Túróci Convent előtt!

Tehát négy birtoktestre kell itt gondolnunk! (1).A Rakovszkyak Nagy-Rákó birtokára, amit  régen Zanasánnak neveztek, ami körülölelte Terra Rakouchot, és régen Zanasán volt, -(2.) A Zanasánból Latibor fia Jakabnak eladott részre, mely Laskártól északra volt, Kisrákóval határos,- (3. és 4.:  a  Csernyik örököseinek, Terra Rakuch birtokán lévő két birtoktestre, mely (3.) Rákónak és (4.)  Kisrákónak különült el! Ez a két birtoktest (3. és 4.) marad fenn a XVIII. században is,- az egyik Kisrákón, II. György ágának birtokában, - a másik rész Nagyrákón I. András ágának birtokában volt, amelynek ura 1754-ben Lehoczky Ignác szolgabíró volt!  A mai Lehotka volt Kisrákó-birtoktest, melyet ma a Velicsek vissszakaptak, mert a XIX. század végén  Lehoczky lány által örökölték!  

IV. Béla adománylevele szerint Terra Rakouch területe:

terra_rakouch_terulete_pontositva.png

terra_rakouch_terulete_ma..png

1356-ban ( Sabbatho prox. ante fest. b. Jakobi ap.) Rakovszky Miklósnak (Nicolai De Rakov) fiai Pál és Demeter maguk és testvéreik Jakab, János és Lőrinc neveikben is egy részről, és András Nagy-Rakói ( De Rakov) István fia maga és Pál, valamint István, Miklós fia nevében is más részről birtokcserérőli szerződésüket  a szent-Benedeki Convent előtt bevallják! Ők a Rakovszkyak! 

Túróci Reristrum:(41. §.) Zanasánról /A
Hasonlóképen Lajos, Miklósnak fia bemutatott nekünk három kiváltságot.
Elsőként Béla, Magyarország egykor uralkodó királyának ajándékozásáról és parancsára a Zanasánnak nevezett,
( -Turóc -…..) folyó menti területnek uralkodó Béla király által megerősített adományozásáról Márton papnak,
hitbuzgó káplánjának és annak testvérének Lászlónak folytonos szolgálataikért, és törvényben elrendelve
határainak meghatározását. Kelt 1245. okt. 15. után
Másodikként továbbá Lászlónak, Magyarország egykor uralkodó királyának parancsát, melyben helyreállította
és visszaadatta Lászlónak tulajdonába a Zanasánnak nevezett földterületet, amelyet Lóránt és testvére Urin Lászlótól
és testvérétől Márton paptól mint első birtokadományosoktól elbitoroltak.
Kelt az ő uralkodásának 11. évében 1283-ban
Harmadikként valóban a székhelyi érdekeltek és a Turóczi Konvent előtti, szerződésbeni
megegyezésről az István szerzetes és Jakab meg Dénes, János fiai, együtt Lászlóval, Miklós fiával, Miklós és István,
elöbb nevezettnek fiai részéről és éppen így Domonkos és Péter, Újfalui Károly fiai közötti, a valóságos határok
szétválasztásának megállapodására a zsaluzsáni birtok és az újfalui birtok között, 20 Márka perkötelezvény ellenében
szerződésszegés esetén a felek közt, valóságos és igazságos. Kelt 1377. április 4.
Érvényes, többje nincs (- már mint birtoklevele).

A Nagy-Rákói előnév is megtévesztő lehet, mert a későbbi Nagy-Rákó faluból származott el a Nagyrákói Féja család is, ők valószínűleg a Porsch fia Latibor fia Jakab leszármazottak, akikről szó van az előző, fehér-sárgával jelölt szövegben! Akik ősének eladta Zanasáni László, azaz Rakovszky László azon földnek egy darabját amit előtte elfoglalt tőle 1283-ban Urinnak a bátyja Lóránd. / Lehet, hogy Urin = Worin = Wrin= Csernyik és testvére Loránd=Lork=Kozma fia Lauren comes!/ De a birtokot vissza adatta  IV. László király, és lehet, hogy ezért kárpótolta 1284-ben Kis-Bisztrichával! Zanasán falu az a mai Bálintfalva helyén lehetett. Déli határán Laszkár egy kilóméterre sincs, és a mai Kisrákó = Lehotka határa is itt nagyon közel van.  Ezért írta úgy Beél Mátyás, hogy ez a terület volt Kisrákó!

 

Az előbbi kékkel jelölt szövegben szereplők 1356-ban a Szent Benedeki Convent előtt vallják be  szerződéseiket! Terra Rakouch és Zanasán birtok az a Túróci Convent hiteleshelyi területére esik! Ellenben a Rakovszkyakkal rokon Jeszenszkyeknek a Túróc vármegye délnyugati csücskében lévő birtokai, mint Jeszenő és Kelemenfalva és Budis is Nyitra vármegye határánál van, és közel esik a bajmóci várhoz! A megye déli részén lévő  birtokok annak idején a bajmóci uradalomtól lettek elhatárolva a régi időkben, ugyanúgy, mint a Muthna erdő is. Bajmóc eredetileg a Szent Benedek-Rendi szerzeteseké volt. Garam-Szent-Benedek Bars vármegyében van, és hiteleshelye ezért a Túróc vármegye déli részén lévő birtokokat tartotta nyilván!

Tehát itt a Rakovszky és Jeszenszky család birtokszerződéseiről esik itt szó, nem Rákóról. És az előbbi kék-fehér kijelölésű szövegben pedig 1377-ben a Zanasán és Újfalu közti határigazításról van szó, ez kb.- a mai Károlyfalva / Karlova / körüli rész!

Rákótól északra a pribóci legelők  és kaszálók cserszerződései és eladási szerződései léteznek még! Így kerültek a mai Nagy-Rákó faluba a Rakovszkyak, akiknek a Jeszenszky-Rakovszky ága lett itt a XV. század közepétől birtokos! És itt éltek még az előbb említett Nagyrákói Féja család tagjai is.- Az a rész amit elfoglalt annak idején Lorant, Urinnak bátyja, az a mai Bálintfalva, /Valentova/ részen volt, ettől kicsit délebbre volt Zanasán falu, ami később  eltűnt. Ezt a részt adták el a Rakovszky ősök a laszkári birtokosnak, Poch fia latibor fia Jakabnak!

 

Tehát Terra Rakouch / Lehoczky/birtokra semmiféle szerződéssel nem tarthattak jogot, így az itt fentebb lévő adatok a Lehoczky ősök családon belüli pereskedéséről szólnak!  

Mindezekből az következik, hogy az állításom igaz, és az itt felállított családfa a helyes! AZZAL A KIEGÉSZÍTÉSSEL MÉG, hogy 1414-ben Kisrákói János akkor nem Lőrinc fia, hanem Péter fia, és unokatestvére Lőrinc fia Jakab pereli.

Kisrákói János 1414.  lehet, hogy az ő nővére Kisrákói Erzse 1410. Beniczkyné

Beke fia János örökösei Senicei Tholtok, anyai unokatestvérei. 

          __Egyednek fiai: Barnabás, Miklós de Hank és Kristin __

Hank Barnabás örököse Királylehotai György, aki vagy a fia, vagy a fentebb említett Rákói / kisrákói/ Lőrinc fia! 1410-1420.

Barnabás lánya Dorottya, 1388. akit elrabol, megszöktet Orosz Mihály Hradeki várkapitány.

Túrócban 1475 körül Jakab és Márton De Lehotka Kisrákón! / Lehet, hogy ők a fentebbi Rakói / kisrákói/ Lőrinc fiai!

Ez időtájt örökli a Kisrákói ág királylehotát!

A Terra Rakouchnál írt előbbi jegyzetemből következik ez a történeti rekonstrukcióm:

Egyed kb. 1300 körül születik, ő tölti be a királyi birtokon a jószágkormányzói és vadászmesteri hivatalt, öccse Pál kb. 1305-ben születik. Régi szokás szerint a jószágkormányzók a jövedelem egyharmadát kapták, a többi volt a királyé! 

Pál fia Péter kb. 1330 körül születik, így amikor 1358-ban kapja a királytól Zólyomban Alsó-Lehotát akkor 28 éves!

Jakab pap és Lőrinc később születik. Ők benne ülnek a Rákóc birtokban és Egyed részét is ők használják, és nagyon nem tetszik nekik amikor 1399-ben Péter el akarja adni a Kisrákói birtokrészét, mivel nem ott él, van saját birtoka. De Lőrinc a fiaira gondol: Györgyre, Jakabra és Mártonra. Az ő örökségük csorbul, ha eladja Péter a birtokot.  Azonban Péternek is van egy fia, János. Aki később 1414-ben igénnyel lép fel unokatestvérével, Jakabbal szemben, hogy adja át neki Egyed részének a felét is, mivel Egyed fiága kihalt, és Egyed fia Barnabás Királylehotát unokatestevéreinek fiaira hagyta. 

Barnabás lányát, Dorottyát, 1388-ban megszöktette a hradeki várkapitány, Orosz Mihály, mert ezáltal akarta megszerezni Király-Lehotát. Ehhez csak a lány fiúsítása kellett volna királyi engedéllyel, amit kikönyöröghetett volna a királytól. De Hank Barnabás nam akarta a birtokot a lányának és a hozományvadász várkapitánynak adni, hiszen a nemzetség az első, és ott vannak fiági örökösnek az unokatestevéreinek a gyerekei! Ezért kér Zsigmond királytól megerősítést a birtokra 1390-ben, ezáltal elejét veszi a hozományvadász Orosz Mihály  birtokszerzési lépéseinek! Zsigmond király megerősíti Királylehota birtokában Hank Barnabást, és ezért György, Lőrinc fia lesz itt az örökös. Péter az Alsó-Lehotán birtokol Zólyom vármegyében, Jakab Rákócon, Márton is ott. 1410 ás 1420 közt György pereskedik a Szentiványiakkal az aranybánya -jogokon. Végül a Túróci Convent a határt a Boca patakban jelöli ki 10 év vita után!

 Ezután 1414-ben Péter fia János követeli Terra Rakuouchon  unokatestvéreitől Egyed részének a felét is. Ezekről szólnak az adatok.  Így örökli minden Lehoczky Királylehotát!

Később aztán a birtokhatárok Kisrákó, és Nagyrákó közt változnak, és a későbbi birtokviszonyok kialakulnak, egy részbirtok marad Kisrákón, és egy birtoktest marad Nagyrákón is, de már lecsökkenve a terület nagysága.  Lehotka nevet Királylehota után kapja Kisrákó. 1475-ben az ott élő Jakab de Lehotka az kb. 90 éves és Márton kb. 85 éves!

Királylehotai Gyögy, / vagyis  Rákóci / Rakouchi/ György/ kb. 1380-ban születik, Jakab kb. 1385-ben, és Márton kb. 1390-ben.

Péter és fia János ágának örökösei a királylehotai Családi Protokolol könyvben a " Soltészovje" ág ősei is, mert Alsó-Lehotát Péter soltész bírósági jogokkal együtt kapta Nagy lajos királytól. Értsd "szabad bíró", ez erdei független bíráskodási jog! De birtokol János Túrócban is.  A nagy családfán lévő I. György  és I. András az kb. 1460 körül születnek.  Túrócban 1504-ben János királyi kinevezéssel "királyi ember", és él egy Mihály is!

Szerintem I. András ágán van a "Bartosovje" ág is, és a "Soltészovje" ág is. Minthogy ez a két melléknévi jelölés saját ágazati birtokra vonatkozó jelölés. A " Bartosovje" ág Bartos-Lehota mellett is birtokolt, Bars vármegyében. Bartos-Lehota a besztercei püspökség birtoka volt, mellette lehetett részbirtoka ott az ágnak. Ez a falu 6 km-re van Körmöcbányától. Ebből következően a Körmöcbányán is birtokló ág is idetartozik, és ebből következik, hogy 1551-ben Királylehotán a Szentiványiakkal az aranybányák ügyében vitába szálló Lehotai Menyhért is ezen az ágon van, mert ért az aranybányászathoz! Innen jött át a bánya jogát visszakövetelni!

A Lehoczky -Dedinszky és az " Árvajovje" jelölés az árvai saját birtoklás jelölése. Nagy Ivánnál olvashatjuk, hogy egy ág élt Nemes-Dedinán, összeházasodva a Dedinszky családdal és elkezdte megát Dedonszkynek nevezni, ami ellen a Dedinszky család tiltakozott, ekkortól egyesítve használta az ág a két nevet. Lehet, hogy az Alsó-Kubini ág az " Árvajovje" ág!

 

Két fő ág indul  1460 körül I. András ága és I. György ága

Többi már a Nagy Ivánnál közölt nagy családfán! Lásd az első oldalt és a leszármazási táblák oldalait!

 1511-ben és 1512-ben Kisrákói Máté, más néven Lehoczky Máté megvásárolja a Selmeci Tholtoktól, 200-200 aranyforint örök áron, Beke fia Jánostól kapott birtokukat, Bisztricskán! Ez időtől  az őtőle  származó II. György ága birtokol Bisztricskán, a többi ág családi  kompozitorátusi hitbizományban lévő Királylehotán birtokol és saját ágazati birtokokon!  

/Lork 1284-ben kb. 44 éves, 1299-ben kb. 59 éves! Csernyik kb. 1225-ben született. Beke kb 1235. körül született. Beke fia János kb. 1284 körül született, 1324-ben kb. 40 éves, 1349-ben kb. 65 éves. Csernyik fia Ábrahám is kb. 1270-80 körül született, fia Pál kb. 1305. körül született, és Egyed 1300. körül! A Túróci Registrumban Jakab pap és Lőrinc 1391-ben 50-60 évesek lehettek, testvérük az 1399-ben a Kisrákói birtokrésze eladásától eltiltott" Kisrákói Pál fia Péter" is kb. 68 éves ekkor!/

--------------------------------------------------

A magyarországi, régi öröklési jogról röviden:

 

Törvényes öröklésről akkor beszélünk, amikor az örökhagyó vagyonának, a hagyatéknak
az utódokra történő átszállását szokásjogi normák illetve törvények szabályozzák
s ebben a rendszerben az örökhagyó nem befolyásolhatja, kik legyenek az örökösei. Más
a helyzet, amikor az örökhagyó mar meghatározhatja, hogy halála után ki vagy kik kapják
meg vagyonát.
A magyar öröklésjogi rendszerben kezdetben csak a nemzetségi öröklést, azaz a törvényes
öröklést ismerték, amelynek alapját a nemzetségi birtokszervezet és a családhoz
tartozók vagyonközössége adta. A nemzetség földtulajdonát úgy fogták fel, mint családi
vagyont, amely a nemzetség tagjainak tudta és akarata nélkül nem kerülhetett ki a családi
kötelékből, ezért azt a nemzetségfő, családfő halálakor annak fiai, azaz a család
tagjai örökölték. Éppen ezért, amikor a nemzetség tagjainak egyéni öröklése kialakult,
éles különbséget tettek a családi-nemzetségi vagyon és az egyes ember által életében
szerzett vagyon között. Amikor a szerzett vagyon fogalma, illetve rendszere létrejön,
akkor jelenik meg a törvényes öröklés mellett a végrendeleti öröklés lehetősége is és
ettől kezdve egymás mellett élt a kétféle öröklésjogi rendszer. Ez azt jelentette, hogy ha
volt érvényes végrendelete az örökhagyónak, akkor a végrendelet szerint kellett a vagyont
szétosztani. Ha nem volt érvényes végrendelete vagy vagyonának csak egy meghatározott
részéről rendelkezett, akkor a végrendeleti öröklés kiegészítéseként a törvényes
öröklés szabályait alkalmazták.
Az öröklésre vonatkozó első biztos adataink Szent István korából valók. Ó biztosította
először az egyéni földtulajdont a nemzetségi szállásbirtokokban és a király által
adományozott birtokokban egyaránt:
„ki-ki ura legyen az ő tulajdonának, szinte úgy a király adományainak is, míg él:
és az ő halála után fiai hasonló urasággal bírják örökségoket." (Szt. István II.
35.)
Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy még később, Werbőczy korában sem tulajdonítottak
különösebb jelentőséget a végrendeletnek, hiszen a Hármaskönyvben a végrendelet
pontos szabályait nem határozták meg.

Ezt a szokást kívánta Kálmán megváltoztatni, amikor
kimondta, hogy az adománybirtok örökíthető, de csak apáról fiúra, azaz a megadományozott
lemenőire abban a rendszerben, ahogy azt az adománylevél öröklési záradéka
megengedi. A megadományozott rokonai, azaz a tágabb értelemben vett nemzetség már
nem tarthatott igényt az adománybirtokra.
„ Valamely birtokot szent István adományozott vala, abban minden maradék
örököljön az ő következése szerint. Más királyok adománya apáról fiúra szálljon,
és ha fiú nincsen, következzék a testvér, a kinek holta után az ő fiait sem kell kirekeszteni
az örökségből. De ha testvér sincs, legyen a birtok a királyé."
(Kálmán. I. 20.)
Kálmán ezzel a törvényhellyel dies különbséget tett a szállásbirtok és a király által adományozott
birtok között, s ez utóbbiból ki akarta zárni a nemzetség öröklési jogát. Ezzel
indult el az a küzdelem, melyet a nemesség és a király folytatott a birtokok öröklésével
kapcsolatban, s amelyből 1222-ben a nemesség került ki győztesen, amikor az Aranybulla
4. cikke kimondta, hogy ha a serviens fifiutód nélkül hal meg, akkor a leányokat
megillető leánynegyed kivételével birtokáról szabadon rendelkezhet. Ha azonban ezt
nem tenné meg,
„valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen és ha teljességgel semmi
nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka".
Ezzel a serviensek elérték, hogy a király által adományozott birtok is a nemzetség rendelkezésében
maradt. Bár az adományozott birtokot királyaink a királyi főtulajdonjogra
hivatkozva továbbra is megkísérelték megtartani, amit bizonyít az is, hogy Károly Róbert
a Drugethek javára szóló adománylevelében csak az- egyenesági férfi leszármazót
tekintette örökösnek, a testvért nem, s amikor a megadományozott fillutód nélkül halt
meg, az adománybirtok visszaszállt a királyra, aki a birtokot újból eladományozta az
elhunyt unokaöccsének (testvére egyik fidnak). Érvényesült tehát az a szabály, miszerint
a megadományozottnak, mint első szerzőnek a testvére nem örökölhette törvényesen az
adománybirtokot. Bár ezt Kálmán még megengedte. Ezek után kimondhatjuk, hogy
Károly Róbert idején a hűbériség magánjogi tradíciói léteztek Magyarországon, vagyis
az adománybirtok örökölhetőségét az egyenesági leszármazókra igyekeztek korlátozni.
A Károly Róbert által kiadott adománylevelek a következő szófordulatot használják „a
birtokot valamely hívének és általa örököseinek adta oda".' Ez a kifejezés azonban nem
tette egyértelművé, hogy a megadományozott egész nemzetsége vagy csak egyenesági
leszármazói örökölhetnek-e. Ezt a kérdést döntötte el Nagy Lajos 1351. évi decrétuma.
Az Engel Pál által vizsgált oklevelek alapján mondhatjuk azt, hogy az Anjou-kori okiratok
teljes feltárása után állíthatnánk teljes biztonsággal azt, hogy Károly Róbert az addigi
magyar magánjog szokásjog által szabályozott rendszerébe az Európában érvényesülő más elemeket is megpróbált meghonosítani, mint pl. a fiúsítás intézményét. Az
öröklési jog részleges megváltoztatásával az adománybirtok örökléséből a nemzetség
jogát kizárta volna, s ezzel elkülönülhetett volna az Ősi és az adománybirtok egymástól.
A nemzetség öröklésjoga azonban oly erős volt, hogy Károly Róbert törekvését a magyar
szokásjog nem engedte érvényesülni. Ez a megoldás került előtérbe Nagy Lajosnak
1351. évi dekrétumában, amikor általános érvényt szerzett az ősiség rendszere. Ennek
lett a következménye, hogy a törvényes maradékok mindennemű nemzetségi vagy ősi
javakból örököltek. A királyi kegyelemmel törvényesített gyermekek viszont, ha vannak
törvényesen született gyermekek, a nemzetségi ősi vagyonból nem örökölhetnek. A
törvényesített gyermekek csak abból a jószágból részesedhetnek, amelyről szabad rendelkezési
joga van az örökhagyónak, azaz a vásárolt birtokból. (HK.I.57.59.106.108.) A
király által adományozott birtokot az adománylevélben megfogalmazottak szerint vagy
csak a fiúk örökölhették egyenlő arányban, vagy az örökhagyó fiai, leányai egyaránt. A
vásárolt birtokot mindig egyenlő arányban örökölték az örökhagyó lemenői.
A nemzetségi jogban gyökerező magyar felfogás szerint örökösnek számítottak az
egy apától született fiútestvérek, továbbá a rokonság mindazon tagjai, akik még osztatlanul
éltek a közös jószágon, tekintet nélkül arra, hogy rokonságuk hányadfokú.'
------
A törvényes öröklés végrehajtásának sajátos magyar eljárási módja az úgynevezett osztály.
Az örökhagyó halála után hagyatéki leltárt készítettek, amelyben feltüntették, milyen
ingó és ingatlan maradt az örökösökre és pontosan meghatározták a törvényes örökösöket.
Amennyiben voltak gyerekek, akkor először ők örököltek, mégpedig fejenként
egyenlő arányban, ha pedig valamelyik gyermek kiesett az öröklési sorból, de voltak
unokák, ők összességében annyit örököltek, mint amennyit kieső elődjük örökölt volna:
„minden nemesnek bármi néven nevezendő apai és ősi fekvőjószágai és birtokjogai,
azoknak a nemeseknek fiai, tudniillik az egy apától való testvérek között
egyenlően oszlanak meg és annyifelé szakadnak szét, ahány testvér." (Hk.I.40.)
„Ha az elhunyt férj halála után feleségével és osztályos atyafiaival együtt fiúkat
és leányokat hagyott hátra, akkor az összes ingó vagyonból legelőször az elhunytnak
részét az életben maradt osztatlan atyafiak részeitől el kell választani.
Az elhunyt férjnek bármi néven nevezendő minden ingó vagyonát felesége és fiai,
leányai között közösen felosztják és annyifelé különítik, ahány még meg nem
osztozott és ki nem házasított személy van a házban." (Hk.I.99.)
2 Engel Pál: i. m. 146. p.
Ha valamelyik testvérnek nem lennének lemenői, akkor az ő örökrészét testvérei és azok
lemenői között kell egyenlő arányban szétosztani.
„Az atyafiak közt megosztott minden efféle fekvő jószág és birtokjog, valamelyiküknek
örököse nem lévén.... a többi, őt túlélő s örökösökkel megáldott atyafira
háramlik, ha ezek az életben lévő atyafiak okirattal bebizonyítják, hogy az elhalt
és örökösöktől megfosztott atyafiú a nemesség egyenes ágán az ő igazi vérségükből
származott és hogy fekvő javaiban és birtokjogaiban saját elődeik az ő elődjével
.megosztozott vagy osztályra lépett." (Hk.I.47.)

 

Beke fia János Besztercét /Villa Biystrichát/, mely a mai Bisztricska, az 1222. évi jog szerint ajándékozta 1349-ben anyai unokatestvéreinek, a Senicei Tholtoknak, akik Poch utódai voltak. Lork comes 1292 körül felvásárolta a Poch utódainak birtokait! Beke fia János anyai unokatestvérei a fegyvertársai is voltak a  Károly Róbert  oldalán Csák Máté ellen víviott harcokban, ezért kárpótolta őket azon birtokok helyett, melyek öröklésétől megfosztattak azáltal, hogy Lork felvásárolta a birtokokat!

Lork  utódainak ága, az 1391-ben  a Túróci Registrumban jegyzett Jahodnyki György és fia Jánosnak ága kihalt. 1405-ben próbálkoztak a Tomcsányi nemesek is  megkapni azokat a részeket amiket tőlük felvásárolt Lauren comes 1292 körül, de 1413-ban Jahodnyk, azaz Kis-Byszrtricha a koronára visszaszállt, és Zsigmond királyé lett, aki később eladományozta Neczpáli II. Lászlónak, majd a Blatnyicai vár tartozékaként többek is megkapták adományba egymás után, mint Komorovszky  Bálint is, majd a Révayaké lett!

Itt azért szállhatott a koronára a birtok, mert nem tudták oklevéllel igazolni a Csernyik ágáról származó Kisrákóiak a következőket: „Az atyafiak közt megosztott minden efféle fekvő jószág és birtokjog, valamelyiküknek
örököse nem lévén.... a többi, őt túlélő s örökösökkel megáldott atyafira
háramlik, ha ezek az életben lévő atyafiak okirattal bebizonyítják, hogy az elhalt
és örökösöktől megfosztott atyafiú a nemesség egyenes ágán az ő igazi vérségükből
származott és hogy fekvő javaiban és birtokjogaiban saját elődeik az ő elődjével
.megosztozott vagy osztályra lépett." (Hk.I.47.)

 

Nem léptek osztályra, és a korona érdeke érvényesült, ugyanúgy, mint a Prónay családhoz tartozó Serafil ágának kihalásával is, amikor a gyulafalvi uradalomban lévő része és Trebosztó is visszaszállt a koronára, majd 1383-ban Mária királynő azt eladományozta Egyed De Choltó fiának Jánosnak, aki a Túróci Convent előtt 1384-ben a birtok egy részét testvérének, Mártonnak adta. Tehát elmaradt az ilyen ajándékozás is a Túróci Convent előtt, és nem ismeretes előttünk az adománylevél szövegében az adományozás módja,- lehet, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy Trebosztót sem a Prónayak örökölték,  Serafil ágának kihaltával, -és  a Kisrákóiak Lork ágának kihaltával is ezért nem tudták örökölni Kis-Bysztrichat! azaz Jahodnykot!!

 VALÓJÁBAN AZ IGAZI OK AZ LEHETETT AMIÉRT LORK COMES ÁGA UTÁN BISZTRICSKA ÖRÖKLÉSÉRE A JOGUKAT NEM TUDTÁK ÉERVÉNYESTENI CSERNYIK UTÓDAI SEM,- ÉS AMIÉRT RECSK COMES UTÓDAI SEM TUDTÁK ÉRVÉNYSÍTENI TREBOSZTÓRA  AZ ÖRÖKLÉSI JOGUKAT: Az 1290. évi óbudai országgyűlés törvényei voltak, melyben III.Endre királyt és az adományos birtokosokat kötelezték, hogy minden azon földbirtokot, várat stb. amit IV. László király felelőtlenül eladományozott a királyi várföldekből, azokat a koronának vissza kell adni, -kivéve amelyeket gyermekként adományozott, az ország által mellérendelt bölcs tanácsadói felügyelete mellett! Csak IV. Béla király és fia István király által jogosan adományozott földek tarthatók meg a birtokosoknál, mert azok jogos harci érdemekért adattak. 

Azonban már abban az évben meglátta III. Endre király, hogy ez a törvény tele van hibával, ezért mikor Túrócban járt, Recsk fia Pál comest is, és Lorkot is megtartotta birtokában, sőt a királyi várföldekből odaadott TótPrónát is új adománnyal is odaadta Pál comesnek és rokonainak, mert megvédték a Zólyomi várat, és vitézen harcoltak a király érdekeiért! Lásd a Rechk levéltárat!

Prónát amúgy is  Blatnyicai várhoz tartozó kúriabirtok egy részének cseréjéért adta annak idején Rechknek a király.

Tehát ezért maradtak meg ezek a birtokok az óbudai országgyűlés ellenére is Rechk comes utódainál, a Prónayaknál, és Lork comes  utódainál.

Amikor a közvetlen, egyenes ág kihalt,- erre, az 1290 . évi, óbudai törvényre hivatkozva tartotta meg magának a birtokot a korona, Trebosztó és Kisbisztricska esetében is!

Ez volt az ok, amiért Csernyik ága nem tudott itt akkor örökölni.

De később, minthogy Csernyik, Beke és Lork testvérek voltak, erre az öröklési jogra hivatkozva vásárolta meg aztán a Tholtoktól 1511-12-ben Kisrákói / Lehoczky/ Máté azt a birtokot, melyet Beke Fia János  anyai unokatrestvéreinek, a Senicei a Tholtoknak ajándékozott 1349-ben, Villa Bisztrichán!

 

Ellenben Egyed Pál testvére volt, Csernyik egyenesági örököse, aki idősebb testvérként jogos örököse volt Terra Rakouchnak, bár nem ott birtokolt, de testvére ága bizonyíthatóan fenntartotta ott öröklési jogát! Éppen azért, mert osztályban volt Pál ága Egyed ágával, ezért örökölte Pál ága Egyed ágának kihaltával Királylehotát! Mely az adománylevél szövege szerint az összes örökösöknek Perpetuum Perpetue szóló adomány volt, Nagy Lajos király adománylevelében is, és Zsigmond király adománylevelében is! Végül 1552-ben I. Ferdinánd király adománylevele ezt az öröklést végleg törvényerőre emelte az új adománnyal!

 

Ezért örökölt ott minden Lehoczky! /Szerintem a Családi Protokollkönyvben látható " Soltészovje" ág az a Péter szerezte birtokon birtokló ág volt, aki a Zólyomban vármegyében lévő Alsó -Lehotát kapta adományba 1358-ban. Itt később a Skultétyek voltak a birtokosok, de a Lehoczkyak  később is birtokoltak Alsó-Lehotán is!

Péter fia Kisrákói János ága is, és Pál fia Lőrinc De Rakouch utódai is így Egyed fia Barnabás nagybátyjuk jogán birtokoltak Királylehotán, ebből következően aztán I. György utódai és I. András utódai is mind így birtokoltak Királylehotán, mely jogot új adományban megerősítette I. Ferdinánd király 1552-ben! Ezután minden Lehoczky, közös, osztatalan Kompozitorátusban birtokolt itt, melynek egy családi igazgatója és négy választott ülnöke irányította a birtokot!!

 

------------------------------------------

A magyarországi 1526. előtti feudális társadalomszerkezetről, az Árpádkori feudális hierarchiáról, heraldikáról, lovagrendekről, egyháztörténetről s a magyar jogi viszonyok európai eredetéről, és kapcsolódásairól, bővebben  olvashat az érdeklődő a „Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve” című könyvemben, mely a Novum Kiadónál jelent meg 2012. év ápr. 27-én.

Itt olvashatod:

 http:// novella-vers.hupont.hu








Weblap látogatottság számláló:

Mai: 23
Tegnapi: 19
Heti: 42
Havi: 304
Össz.: 128 765

Látogatottság növelés
Oldal: 2.oldal A család adománylevelei, és Királylehota birtoktérképe
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2020 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »