Lehotzky András Stemmatographiájával alapozta meg a magyar családtörténeti tant. Két kötetből állott a mű.
1. Kötet címe: Populi Hungariae et Transsylvaniae / Magyarországnak és Erdélynek lakói/
2. kötet címe: Status et Ordinum /Hivatalok és Rangok/ Ennek fő részei: 1. Barones Regni /Az ország bárói -azaz az országos főméltóságokat betöltött személyeknek a történelmi időkben fellelhető listája, úgymint a nádor, erdélyi vajda, országbíró, tárnokmester, főpohárnok, főlovászmester, főajtónálló, főkomornok, bánok és vicebánok stb.
2. Comesek és vicecomesek történelmi listája vármegyénként
3. Nobiliarum familiarum - azaz az előkelőbb nemesi családok listája és története.
Ennek a könyvnek a Lehotzky fejezete :
Íme: " Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio inc. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint.
Lehoczkyonorum genus antiquum dicit in Boh.Pessina sub tit./értsd:titulo!/Mars Moravicus in Dedic. /értsd: Dedicacione!/in fine. Hanc Familiam describit Horváth in Biblioth. J.C. Hung. 1785. Posonii in vita Danielis Lehotzky Juris Consulti Celebris, cuius filii Andreas et Paulus, ille Tab. Distr.cuis Danub. Et I. Comitatum Poson; Thurotz, Comarom, Zemplén et Abaúj Assesor 1765. ac huius Stemmatographiae Scriptor. Paulus Notarius in. c. Thurotz, inidem ac J. C. Zólyom ac Tab. Distr. Eper. Secretarius, deis Assesor.
Martinus Generalis in Saxonia et Bavaria, Baro fuctus + Posonii 1705. de quo Kollonich Lib. X. ex. v. Collonello Reg. Kollonichiani fuctus Propr. nunc Regiminis Blankenstein; in Protocol, bellio Viennae dicitur: Wegen Seiner geleisteten gunten Chriegs... stb. Itt a továbbiakban egy német nyelvű szövegidézet következik a Bécsi Hadi Protokoll-könyvben olvasható megemlékező írásból. Azért nem közlöm részletesen a német szöveget, mert a feljegyzéseim régiek, kézzel lettek írva, s a gótbetűs írást csúnyán másoltam le annak idején, s ezért rosszul olvasható. A Bécsi Hadi Protokoll-könyv megemlékező feljegyzésének ezért csak a magyarra fordított tartalmát közlöm ezen az oldalon! - Akit érdekel a pontos szöveg, megkeresheti az eredeti könyv-példányok egyikében, mely a Reviczky utcai Wenckheim palotában lévő Budapest Gyűjteményben megtalálható. / Fővárosi Szabó Ervin Könytár Központi Könyvtára/
Olvasható a könyv forditása és látható a fényképe Lehoczki Henrik könyvében, itt: lehoczkykronika.hu
A Latin szöveg fordítása: Lehotzky, Znió váránál tett őrködési szolgálataiért Túróc vármegyében IV. Béla a család törzselődeinek, Bekének, Csernyiknek és Lorknak előkelőséget, nemességet és darut és rákot adott, a címeradomány jelképeként Lehota alias Kisrákó földjét adományozta, itt és Bisztricskán a család ősei Beke, Csernyik és Lork már birtokoltak 1280-ban és 1324-ben. / Mint a korábbi oldalakon már írtam, ez a szöveg az 1563. évi I. Ferdinánd és Maximilán király nemességmegerősítő és címerújító oklevelére épül. Itt a hagyományra hivatkozik az oklevél, miszerint IV. Béla a darut adta. De tudjuk, hogy erről IV. Béla idejéből oklevél nincs, csak szóbeli adományról lehet szó eredetileg. Kisrákót itt alias Lehotának nevezi; - említettem a korábbi oldalakon, hogy az adomány Terra Rakouchról szólt, ez lett később Kisrákó, majd 1475 körül Kis-Lehota Királylehota neve után. - Mint mondtam korábban, hogy a Lehota nevet hol Kis-Lehotára /Lehotkára=Kisrákóra/ értették, hol Királylehotát értették Lehota alatt! - Kisrákóra azaz Terra Rakouchra vonatkozó oklevél királyilag hitelesített másolata , mely a Pribócon a Beniczky levéltárban volt, mivel ők örökölték a Nagyrákón lévő birtokrészt, itt a 2. oldalon olvasható, az oklevél fényképe is itt látható! Az oklevél hátára ceruzával ráírva, hogy "Nagyrákó birtok adománylevele". Az eredeti adománylevél is megvan valahol, lehet, hogy a Velich calád levéltárban található, mert Kisrákó az ő birtokukba került a XIX. század végén! Az oklevél másik példánya volt a Túrócxi Hiteleshelyen is, ez ma a Magyar Nemzeti Levéltárban van. Ennek a fényképe is látható Lehoczki Henrik könyvében: lehoczkykronika.hu
Az oklevél kivonata olvasható a hiteleshelyi Túróci Registrumban, az első oldalon közöltem a szövegét. / A Stemmatographia szövegében olvasható, hogy Túróc vármegyében, Znió váránál tett őrködési szolglataikért kapták "prestitas, nobilitate et grue", vagyis az "előkelőséget, nemességet és darut". Ez úgy értendő, hogy az akkor még egységes Zólyomerdő nem oszlott szét önálló vármegyékre, részei voltak Túróc, Liptó és Árva is. A zólyomi "procurator" alá tartozó tartományban a Liptói terület és a királylehotai Vachtár őrhely is ez időben, vagyis IV. Béla idejében a túróci Znió vára alá tartozott, mivel 1242 és 1252 között a királyi család itt lakott, és itt volt a királyi székhely, itt volt az ország ideiglenes központja, míg Buda várának első szárnya 1252-ig meg nem épült. Kimutatható, hogy a királyi oklevelek és rendeletek is 1244 és 1252 között Znióban lettek kibocsátva. - A Bisztricskára vonatkozó szöveg a Túróci Registrumból szintén a korábbi 12. és 13. oldalakon már közölve van, részletezve, magyar fordításban is! - Az " előkelőséget, nemességet, és darut" szöveg a XVI. századi logika szerint van fogalmazva, mint mondtam már korábban, IV. Béla idejében még a földbirtok adományozása, illetve a birtok jogállása adta a nemeséget. Azaz a birtok jogállapota döntötte el, hogy az adományos a várispán alá tartozik-e avagy a vár alól kiemelt országos nemes-e?! Itt a birtok, azaz Terra Rakouch a várispántól független, így adományozása szabad nemességgel jár. - Bisztricska birtokadatairól az 1280. évi és az 1324. évi adatoknál többet is tudunk! Ez is közölve van a korábbi oldalakon! /
A latin szöveg fordítása tovább: "A Lehoczky nemzetség ősei, úgy mondja Pessina, hogy a Bohémiában éltek, Mars Moravicus / Morva Hadurak = Morva Márkik/címzéssel, /Ajánlásban/ Felszentelve a Határon."
Pessina cseh történetíró az 1600-as években a Jezsuiták kiadásában jelentette meg MARS MORAVICUS címen Csehország és a Morva őrgrófság történetét. A könyv címlapján Mars Hadisten és Kronosz az Idő istenének szimbólukus képe látható.
Tehát a Lehotzky András Stemmatographiájában az előbbi idézet másik fordítása: "A Lehoczkyak ősi nemzetségét Csehországban ( Bohémiában) mondja Pessina, MARS MORAVICUS címzéssel, az Ajánlásnak a végén!" (Értsd az ugyanezen címen Ajánlott munka végén!)
A két eltérő fordítási értelmezés a FINE = VÉG = HATÁR kettős jelentés miatt van!
A család történetét megírta Horváth J. C. Hung. 1785. évben Pozsonyban, a híres-neves Lehotzky Dániel Tanácsos életéről írott könyvében. Az ő fiai voltak András és Pál. András a Dunántúli Kerületi Tábla Bírája, valamint a következő vármegyéknek ülnöke /megyei táblabírája/: Pozsonynak, Túrócnak, Komáromnak, Zemplénnek és Abaújnak; - ő az írója az először 1765-ben megjelent Stemmatographianak. / Vagyis az itt idézett könyvnek!/ Testvére Pál pedig Túróc vármegye jegyzője, valamint Zólyom vármegyének, továbbá az Eperjesi Királyi Táblabíróságnak a szekretáriusa /titkára/, illetve ülnöke.
Márton tábornok Szászország és Bajorország Generálisa, a volt Kollonich, a volt Blankensteini és a volt Forgách Huszár-Regimentek Valóságos Ezredese, Generál-Feldmarsch, azaz Táborszernagy, a franciák elleni háború hőse volt, akiről megemlékezett a Bécsi Háborús Protokoll. / Ennek a szövege van itt németül idézve!/ 1705-ben lett "Pozsony Bárója", 1711. április 4-én halt meg fiúutód nélkül. / Csak leányai maradtak, Mária és Terézia, egyikük Báró Mittrovszky Erneszt Mátyás neje lett, másikuk Gróf Starhemberg Maximilián neje lett./ Másik forrásom szerint a férj neve: Spielenbergnek van írva! - Melyik a helyes adat, ez ellenőrizendő!/