A nemes és báró Lehotai és Kisrákói  Lehoczky   nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura ősnemes törzsökös nemzetség múltja visszanyúlik az Árpád-házi királyok idejébe, Túróc vármegyének és Liptó vármegyének legősibb nemesi családainak egyike. Mely annak ellenére, hogy két eltérő  címert is visel, - egy család-nemzetség.

A Családtörténetének rövid összefoglalása, időrendi táblával, az oklevelekkel igazolt időpontok szerint:

 

Lehoczky család

Rang: nemes és báró
A Lehotai Lehoczky család (Másképp: Lehotkai, vagy Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky, továbbá: Királylehotai Lehoczky, vagy Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky)

 

Túróc vármegyének egyik legrégebbi törzsökös családja, Magyarország legrégebbi nemesi családainak egyike, melynek története visszanyúlik az Árpádházi királyok korába.

A család történetének és a Túróc vármegyei ősnemes családok történetének is a leghíresebb eseménye volt, amikor a Muhi pusztai csatavesztés után IV. Béla királynak menekülnie kellett a tatárok üldözése elől, a túróci ősnemes családok vitéz kis csapata védte és menekítette a királyt. Tízegynéhányan voltak a vitézek, velük néhány püspök. Ők voltak akik kitartottak a király mellett, és védték. Előbb Ausztriába vágtattak, hogy Frigyes hercegtől segítséget kérjenek, ő azonban letartóztatta őket, és kizsarolta IV. Béla feleségétől, Mária királynétól, hogy fizesse meg IV. Béla tartozását amit a tatárok elleni védekezésre kapott az osztrák hercegtől. Ezután a királyi család a dalmáciai Trau várába mekekült, és itt várta ki a tatárveszedelem végét. IV. Béla király a hozzá hű vitézek közé, Túrócba költözött, és innen, Znióból (Túróc várából) kezdte meg újjászervezni az országot. 1244-1252 között, Buda várának első szárnya megépültéig, innen adta ki rendeleteit, innen irányította az országot. ( Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt- Athenaeum 1899;- ;-)

(Árpádházi Szent Margit Trau várában született és 1252-ig Znióban nevelkedett!)

A túróci őscsaládok tradíciói és címerei ennek emlékét őrzik. Ezek a családok a sok évszázad alatt egymás sokszoros rokonai lettek, szétágaztak, és az ország előkelő nemesi és főúri családaival fonódott össze történetük.

Lehotzky András a magyarországi családtan megteremtője így írja az 1798-ban, Pozsonyban megjelent latin nyelvű Stemmatographiában:
" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio in c. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint. " -
Magyarul: "A Lehotzkyaknak éberségükért Znió váránál, Túróc vármegyében IV Béla király előkelőséget, nemességet és egy darut adományozott, az éberség jelvényét, melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott. Itt és Bisztricskán a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork már 1324. és 1280. években birtokoltak."

(Az 1280. év téves,- helyesen 1284. évben!)

Minden későbbi családtörténeti könyv erre hívatkozott. Azonban ez valójában az 1563. évi I.Ferdinánd királytól adományozott nemességmegerősítő és címerújító adománylevélnek a szövege, mely egy összefoglaló nemességmegerősítés és címeradomány, mely az egész család nemességét erősiti meg és úgy ad egy új cimert, mintha azt már IV. Béla király adta volna.

Ezért ezt a címert tekintették a családtörténészek a család ősi címerének. Ez a címer került bele Báró Lehoczky Márton tábornok címerébe is. Ez a címer került be a heraldikai könyvekbe is. Az Országgyűlés Könyvtárában, a Királyi Könyvekben is így szerepel:"' A királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky család címere."
IV. Béla idejében azonban még nem adományoztak címert, akkor még a címereket a nemesek maguknak választották.)

Magyarországon az első okleveles címeradományozás, egy sólyom, 1326-ban történt. (A család ősi, önként felvett címere a nyakán nyíllal átlőtt szarvas volt. A későbbi időben a szarvas alá, a pajzsba bekerült a fél lábon álló darura utaló nyilazó vitéz, felette holddal és csillaggal, mely szintén az éberség jelvénye, mint a daru. Körvonalaiban látszik, hogy a daru ábrájával azonos. A szarvas címer stílusához ez illett és nem a daru. A családtagok legtöbbje ehhez az ősi szarvas címerhez ragaszkodott, nem a darut használta. A legtöbb túróci ősnemes család címerében is ott volt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, mert a legenda szerint a tatár elől menekülő kis csapatnak egy megsebzett szarvas mutatta meg a gázlót a megáradt Sajó folyón.)

Lehotzky András a Stemmatographiában szintén írja még:" Lehoczkyonorum genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.." Magyarul :""A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel, az /ugyan ezen címen ajánlott mű/ ajánlásának a végén . A Hank familia történetét megirta Horváth. J.C. Hung. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!"
Pessina XVII. századi jezsuita cseh történetíró Mars Moravicus című munkájában írta meg Morvaország történetét.

A Lehoczkyak ősei is az ősi Hank familiához tartoztak, ugyanúgy ahogy a Prónayak, és Pongráczok, Szentiványak, Pottornyayak, Szmrecsányiak, Nádasdi Baánok,- mint ez látható az előbbi családok levéltáraiban, és a Prónay levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltárban, továbbá a Szepesi Kapitulációs Lista Királylehota birtokbejegyzéseinél is, és az 1361. évi és 1390. évi királylehotai adománylevél szövegében is. / 1361. "Egid De Ganh és fiai"... és 1390. "Barnabae Hankonis".../

A "Znió váránál éberség "-az ország határának őrzésére emlékezik, és a Királylehota felett lévő Vachtár erőd őrségére utal. Mivel a Hank familiához tartozó családok a mai Uhorska Ves = Magyarfalu közelében lévő Várta nevű helyen; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrségben; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrségből védték a határt már a Liptói várak megépülte előtt is. (Ph. Dr Vitek és Bizub: Királylehotai Lehotsky könyv 2008.)

A XIII. században még Liptó megye is Znió vára alá tartozott. (Mályusz Elemér: Túróc vármegye kialakulása- Budavári Társulat 1922.)

Jelentősebb családtörténeti Időpontok az oklevelek és iratok alapján:

Csernyik a mai Lehoczkyak egyenesági őse.

 

 

1244. nov. 22-én kapott Csernyik Terra Rakouch birtokra adományt, mivel (az oklevél szerint) fiatal kora óta szolgálta IV. Béla királyt, mint hírvivő, és a Muhi csata után kitartott mellette a nehéz napokban is. Ezt a birtokadományt, mint a család legrégebben ismert okleveles birtokadományát tekintették a későbbi időben nemesség adományozásnak, mivel az Árpád-korban a birtokadományozás azonos volt a nemesség adományozással!

Azonban a családnak a magyarországi története ennél régebbi.
 

1299-ben a Rechk comes és rokonsága levéltárban olvasható, hogy Seraphil comesnek (Pongráczok ősének) a Máriássyak ösével folyt perében Rechk fia Pál comes és Kozma fia Lauren comes (Lork) tanuskodnak, Wizweres birtok ügyében, hogy azt a király nem adományozhatja a Máriássyak ősének, mivel az ősi birtokuk. Ekkor IV. László király elrendeli, hogy ők és velük 60 túróci, szepesi és sárosi hozzájuk hasonló nemes tegyen erre esküt.
Ez mutatja, hogy az északi Zólyomerdő tartományban ősi birtokaik voltak, még a III. Béla király által elrendelt jogi írásbeliség előtti időből, és ebben a határtartományban az ősi családok annyira ismerték egymás birtokjogait, hogy erre esküt tehettek, mert az ősi időben a birtokjogot a többi nemes igazolta.
(Rechk comes a Próayak őse volt, fia Pál comes pedig Kozma fia Lauren comesnek az unokatestvére volt.) Csernyik, a mai Lehoczkyak őse, Lauren comesnek (Lorknak) és Bekének a testvére volt.-(lásd: 1563. évi nemességmegerősítés és címerújítás szövegét!)

Zólyomerdő az ország északi részén határvidék volt, több későbbi vármegye született belőle: Zólyom, Sáros, Túróc, Liptó és Árva vármegyék. Élén a zólyomi erdőispán, "Procurator Zolomienzis" kormányzott.

 

1284-ben kapta, királyi adományként, Lork (Kozma fia Lauren comes)  Kis-Bisztrichát, a későbbi Jahodnikot. (Ma Túrócszentmárton része) Ez a birtok akkor még nagy terület volt, és felért Szklabinyáig és a Vágig, különösképpen, mert Lork felvásárolt birtokokat "jobbágyfiúktól". ("filli iobbagioni" =vármegyei nemesek fiaitól)
  (Jan Sykura: Miestopicné dejini za Turca- Túróc megye helytörténete- 1944. Szlovák Tud. Akakadémia.)
 

1324-ben Beke fia János, Villa Bisztrichát kapta I. Károly királytól, a mai Bisztricskát!! Mert Danch mester zóloyomi ispán familiárisaként harcolt Csák Máté ellen, s anyai unoatestvérei, a Senicei Tholtok is vele harcoltak. (Túróci registrum)

 

1349-ben Beke fia János (Bisztereczi János) anyai unokaterstvéreinek, a Senicei Tholtoknak adta a Túróci Konvent előtt Villa Bystrichát. (Horváth Sándor: Túróci Regesták, és Túróci Registrum 1391.)

 

1358-ban Kisrákói Péter kapja I. Lajos királyról Zólyom vármegyében Alsó Lehotát. (Petrik Lehotaya)

 

1361. június 24-én I. Lajos király örökös használatra, minden ott lévő jövedelmével, és minden ott lévő felszereléssel, adományba adta (Egid De Ganh) Hank nembéli Egyednek és fiainak, Baranabásnak, Miklósnak és Kristinnek, és az összes örököseiknek, örök időre, az ő királyi vadászterületeit, a későbbi Királylehotát, melynek határa a Vág folyótól a Liptói megyehatárig, valamint Királyhavastól, a Vág forrásától a Boca patakig terjedő hatalmas terület volt. (Királylehota 1361. évi adománylevele)

 

1388-ban Orosz Mihály Hradeki várnagy megszökteti Hank Barnabás lányát, Dorottyát, így próbálja megszerezni Királylehota birtokát. (Ph.Dr Vitek és Bizub királylehotai Lehotsky könyv 2008.)
1390. Július 5-én Zsigmond király megerősítette Hank Barnabást és minden későbbi örökösét Lajos királynak, fejedelmi elődjének adományában, örökkön örökké!" Perpetuum perpetue..."
( Királylehota 1390. évi adománylevele)

 

Hank Barnabás kitagadta a lányát és Kisrákói unokaöccsei örökölték Királylehotát, így lett minden Lehoczky Kisrákónak is, és királylehotának is az ura.

 

1391. Túróci Registrumban: Terra Rakouchon birtokol Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai.

 

1399-ben Kis-Rakói (De Rakouch) Pál fia Lőrinc,- Jakab, Márton és György fiai neveikben eltiltja Kisrákói Pétert, Pál fiát, Kisrákói birtokrésze eladásától a Túróci Convent előtt.

 

1410-ben kihal Lork ága, Jahodnyk (Kisbysztrichka) birtoka visszaszáll a koronára.

 

1410-ben Királylehotai György pereskedett a szomszédos Szentiványiakkal, a Bocai aranybányák miatt, mivel a Szentiványiaknak királyi privilégiumok volt, hogy a birtokaikon és a Boca patakban csak ők bányászhatnak aranyat.     

De Királylehota királyi birtok nem esett a Szentiványiaknak szóló adomány alá, mivel Nagy Lajos király minden jövedelmet és használati jogot és felszerelést Egyednek és fiaianak, és azok örököseinek adott,- így a bányajogot is .
 

A per 10 évig tartott. A Túróci Convent végül a határt 1420-ban a Boca patakban jelölte ki!
(Ph. Dr Vitek és Bizub: Királylehotai Lehotsky könyv -2008.)
 

1414-ben Zsigmond király meghagyja a Túróci Conventnek, hogy Jakabot, Rakouchi Lőrinc fiát, a kisrákói birtok iránt Kisrakói János ellen támasztott pörében idézze meg! És az ügy kivizsgálására Tarnóczy Márk fiát Jánost, Nagy-Rakói Tamás fiát Istvánt, vagy pedig Valentfalvy Lászlót küldje ki!

 

1511-1512-ben. Kisrákói Lehoczky Máté megvásárolta 200-200 aranyforint örök áron a Tholtoktól a Túróc vármegyei Bisztricskán lévő negyedrészeiket, mely területet még 1349-ben a Tholtok őseinek, anyai unokatestvéreinek ajándékozott Beke fia János, akinek nem volt fia,- és az unokatestvérei fegyvertársai voltak a Csák Máté elleni harcokban, amely tettekért kapta ő adományba 1326-ben Villa Bisztrichát I.Károly királytól.
(Nagy Iván: Magyarország családai- Selmeczi Tholt fejezet)

 

1551-ben a Lehoczky család tiltakozott, mert Királylehota birtokjogait rendszeresen megsértették a szomszéd birtokosok, elfoglaltak számos részt.

 

1551-ben Lehotai Lehoczky Menyhért megyei és szepesi hivatalos személyeket hívott, hogy visszavegye a szomszéd Szentiványiaktól a királybocai aranybányát, mivel az őt illeti.
(Szentiványi család levéltárában.)

 

1551 karácsonyára, Hradek vára úrnője, Báthory Erzsébet, sértésként, egy zergét és két süketfajdot küldött ajándékba a családnak,- mert a zerge ugrál, és a süketfajd kiabál,- ezért

 

1552 februárjában öt főnyi családi követség ment Bécsbe I. Ferdinánd királyhoz, aki a régi királyi adományokat megerősítette, és új adományban helyreállította a család birtokjogait, melyet a következő évben,

 

1553-ban beiktatással megerősített a vármegye, a szomszédok jelenlétében, és a birtokjog be lett vezetve a Szepesi Kapitulációs Listába.

 

Ez időtől a családi kompozitorátusi hitbizományban a Lehoczky család tagjai osztatlanul, közösen bírták a hatalmas, 60 ezer holdnyi (=29 ezer hektár) területet,. aranybányával, erdőkkel, folyókkal, patakokkal, hegyekkel, halászásra és őrlésre alkalmas helyekkel stb.

 

A családi birtokot egy családi választott igazgató és négy ülnök vezette. Később az erdők nagy részét a kincstár bérelte tőlük, és a bányákhoz használták a fát.
(Ph. Dr. Vitek és Bizub: Királylehotai Lehotsky könyv -2008. - Liptó vármegye jegyzőkönyve alapján.)

 

1563. decemberében I. Ferdinánd király megerősítette a család ősi, törzsökös nemességét, és a " rák hátán álló daru címert adományozta a családnak, mintha azt Terra Rakouch birtok adományozásakor IV. Béla király adománozta volna. (Címerdományok 1326 előtt nem történtek Magyarországon,-a korábbi családi címerek önként felvett, és a szokásjog által szentesített "hagyomány címerek" voltak. A család a "nyakán nyíllal átlőtt szarvas" címert használta korábban, mely önként felvett címer volt)

 

Az 1600-as években az aranybányák a kincstár kezébe kerültek, így Lehoczky Dániel, a Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak Inspektora, bocai aranybánya vállalkozása csődbement.

 

1663-ban Bisztricskán a Lehoczkyak és a Thomkák nagy számú hadat állítottak a török ellen.
(Jan Sykura: Miestopicné dejini za Turca- Túróc megye helytörténete- 1944. Szlovák Tud. Akakadémia.)

 

1705-ben Bárói rangot nyert Kisrákói és Lehotai Lehoczky Márton, aki mint katona, a török elleni felszabadító harcokban, Buda, Esztergom és Szeged visszafoglalása során tábornokságig emelkedett, majd a Franciák elleni háborúban Generál-Feldmarschall ( Táborszernagy) rangig emelkedett, Szászország és Bajorország Generálisa, a volt Blankensteini, a volt Kollonich és a volt Második Forgách Huszárregimentek "Valóságos Ezredese volt", - meghalt párbajban.
(Lehotzky András: Stemmatographia )

 

Lehoczky Márton alapította, még huszárkapitány korában, Bottyán János, akkor még császári ezredessel, a későbbi kuruc tábornokkal, a Nyitrai Gimnáziumot, alapítványt letéve a Gimnázium létesítésére. (Borovszky: Magyarország vármegyéi, Nyitra vármegye kötet.)

A családból sok volt a híres ember a saját korukban is. Felső- Magyarország fő családainak egyike volt, elsősorban vármegyei főhivatalokat, és magas bírói tisztségeket töltöttek be, több alispán, királyi itélőtáblai bíró, császári és királyi tanácsos, és császári és királyi kamarás került ki a családból.

 

1895. junius 5. Lehoczky Kálmán Valóságos Belső Titkos Tanácsosnak, a pozsony királyi ítélőtábla elnökének András, Kálmán és Ágost fiai királyi engedélyt kaptak, hogy régi nemességük, régi családnevük és régi előnevük megtartása mellett felvehessék nevük mellé a Semmelweis névet is, és nevüket ezentúl Lehoczky-Semmelweisnek írhassák.

 

A család szétágazása:

 

A család az ország több megyéjébe is elszármazott.
Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor A Lehotai Lehoczky családból Abaujmegyében István özv., s fia, Imre; Baranyamegyében János; Gömörmegyében Mihály, Tóbiás, János; Hevesmegyében János; Hontmegyében József; Komárommegyében Pál, Liptómegyében Alsó-Rasztokán: Imre, László, Sándor özv. 3 fiával, Királylehotán: 21 János, 2 József, Egyed, 6 György, Tamás, 3 Márton, 6 Dániel, 7 Mátyás, 5 Mihály, István, 5 András, Sámuel, 3 László, 2 Ádám, Ferencz, Tóbiás, 2 Pál; Nógrádmegyében András, László; Nyitramegyében György, Mátyás; Trencsénmegyében Gábor, 2 György, Ádám, Gábor fiai; Túróczmegyében István, Imre, Mátyás, Pál, Farkas özv., András özv., György özv., Dániel, Mihály, Sándor, Gáspár, Márton, Ignácz, János, Ferencz özv. élnek.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében: Lehoczky Dávid, Alberti lakos, fiai, Pál és György és unokái 1762-ben, József Sári lakos Túróc vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban, János és József 1802-ben, János Izsáki lakos Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1811-ben, Mihály, István és János, Abonyi lakosok, gyermekeikkel együtt, Bars vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben, György, ügyvéd 1839-ben, Imre, Bugyi lakos és fia Károly 1845-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek, és kihírdettettek."
A XVIII. század végén Békés vármegyébe is átszármaztak ágazatok, Szarvasra és Tótkomlósra.

Egy ágazat a Jászságban is szerzett redemptusi jogokat, és Jászjákóhalmán vásárolt birtokot.
A ma is virágzó, kiterjedt leszármazású, ősi nemesi család annyira szétágazott, hogy ma már nemzetségként célszerűbb nevezni.

A családnév régebbi írásmóddal írva: Lehotzky, későbbi írásmóddal Lehoczky, ma Szlovákiában Lehotsky és Lehocky.
A XVI-XVII. században a család még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska: Ekkor még a Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky névben a "Lehoczky" név =" Lehotait" jelentett,- mivel a család" Királylehotát" nevezte "Lehotának". "Kisrákót" nevezték " Kis-Lehotának" = " Lehotkának".
"Lehoczki" írásmóddal, vagyis "i"-vel, a XVIII. századtól a soltvadkerti- hartai ágazat írja a nevét.

 

A család törzsbirtoka és a családtagok saját birtokai:

 

Királylehotán, a nemzetség központjában, a kompozitorátusi hitbizomány öröklési rendjének áttekinthetőségéért, a "Családi Protokollkönyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat.
A hatalmas, 29500 hektár (=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi) erdőség, hegyek és szántók osztatlan "kompozitorátusi" hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a családtagok részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál.

 

A családi ágazatok birtokoltak még:

Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán.
Túrócban: Kisrákón, Nagyrákón, Bisztricskán, Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán, Kunyerádon is, Alsó- és Felső-Kálnokon, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban.
Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson.
Nyitrában: Nyitra-Ivánkán.
Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén.
Fejér megyében: Rácz-Almáson, és a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában.
Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában.
Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket is béreltek a szétköltözött ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket.
Békésben: Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

(A helyégek nevei összegyűjtve Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótárából, és ágazati családi adatokból, valamint Borovszky: Magyarország vármegyéi köteteiből.)
 

 

Címerek:

 

A "Kisrákói" címer, melyet IV. Béla király címeradományának tartanak: A Pajzson Kék mezőben fél lábon álló daru, mely jobb lábában egy kövecset tart,-. alatta ezüst mezőben, vízirányosan egy vörös rák. Címertakarók, kék- arany, és vörös- ezüst, a pajzs fölött ezüst sisak, melynek ötágú koronájában a pajzsbéli daru áll.

 

A "Királylehotai címer:

A sisakdísz ötágú koronájában, nyakán átlőtt, széttárt szárnyak közt ágaskodó szarvas, az alatta lévő pajzson: zöld alapzaton, kék mezőben álló nyilazó vitéz, feje felett, két oldalt hold és csillag. A hold és csillag is az" éberség jelvénye", ugyanúgy ahogy " kisrákói címerben" a daru is. A nyilazó vitéz, a szépen megfestett címerképeken jól látszik, hogy körvonalában ugyanaz, mint a fél lábon álló daru.

 

Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere: (Címerpecsétje Pest vármegye levéltárában található)

Johann Siebmacher Wappenbuch:

 

Négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot (jatagánt) fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint.

 

A Pozsonyi Ferences Convent 1710-93. évi Protocollumában: Őexcellenciája Lehotai liberbáró Rákói Lehoczky Márton tábornok címere:

 

Itt A páncélos vitéz az első sisakdíszben nem török lófarkas zászókat lenget, hanem a piros török zászlókat kettétöri. A második sisakdíszben egyenes kardra szúrt török fej. Az 1. és 4. mezőben a daru nyaka nyíllal át van lőve, a nyakán nyílllal átlőtt szarvasra utalva!

 

 

A család bővebb történetéhez kapcsolódó internetes elérések:

 

IV. Béla király adománya, az oklevél fényképe és a fordítás szövegének internetes elérése: https://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/2.

 

A királylehotai adománylevelek fényképei és fordításainak internetes elérése: https://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/2.

 

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Nagyivan-nagy-ivan-magyarorszag-csaladai-1/hetedik-kotet-5828/lehotzky-csalad-lehotkai-maskep-kis-rakoi-es-bisztricskai-5AB2/

 

A soltvadkerti ágazat leszármazási táblái és története, valamint az 1244. évi kisrákói adománylevél két példányának a fényképe, az adománylevél szövege, fordítása: Lehoczky Miklós és Lehoczki Henrik munkája, a Lehoczky Krónika: - Lehoczki Henrik honlapja PDF változatban. https://lehoczkykronika.hu/://

 

A történelmi nemesi nevek védelméről: A m.kir. belügyminiszter 1933. évi 40.200. számú rendeletében a 259. 40.200/1933 B. M. sz (10): https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1933/?pg=2399&layout=s

 

A Lehotai, másképp Lehotkai, másképp Kisrákói és Bisztricskai, másképp: Alsó-, és Felső-Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad és örökös ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái itt találhatóak: https://lehoczkynemzetseg.hupont.hu

Források és kapcsolódó irodalom:
Beniczky Márton Pribóci Levéltára és Nemzeti Levéltár, Csernyik adománylevele 1244.
Az 1244. nov. 22-én IV. Béla király által adományozott oklevél eredetijének a hitelesített másolata, mely Pribócon a Beniczky-család levéltárában volt. A hiteles másolatot Dr. Kredics László könyvtárigazgató bocsátotta rendelkezésünkre. Az oklevél szövegét magyarra fordította Lehoczki Henrik, - Lektorálta dr. Kredics László.

 

Horánszky Pál 1920: Liptó megye nemes családai.

 

Horváth Sándor 1902: Liptói és

 

Túróci Registrum. Magyar

 

Történelmi Társulat.

 

Jan Sykura: Miestopicné dejini za Turca- Túróc megye helytörténete- 1944. Szlovák Tud. Akakadémia. - X8505 katologusszámmal a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Reviczky utcai központi könyvtárában.

 

Kempelen Béla: Magyar nemes családok

 

Lehotzky András 1798: Stemmatographia. Pozsony

 

Lehoczky Krónika: - Lehoczki Henrik honlapja PDF változatban. https://lehoczkykronika.hu/://

 

Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

 

Mályusz Elemér 1922: Túróc vármegye kialakulása. Budavári Tudományos Társulat.

 

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.

 

Pallas Nagylexikona

 

Prónay Levéltár, Rechk comes rokonsága levéltár

 

Révay Nagy Lexikona Siebmacher Johann: Wappenbuch

 

Szluha Márton 2005: Liptó megye nemes családai.

 

PhDr. Peter Vítek, František Bizub Királylehotai Lehotsky könyv 2008. (szlovák nyelven )- ISBN 978-80-970027-9-4
(PhDr. Vitek és Bizub a 2008. évi kiadású Lehotsky könyv: A Biccsei Szlovák Állami Levéltárban található Királylehotai Lehoczky Levéltár anyagát dolgozta fel. A királylehotai adománylevelek fordítása a könyvben szlovákra lett fordítva,-- amiből és a latin szöveg összevetésével Lehoczky József fordította magyarra.)

------------------------------------

 

 A család az ország számos vármegyéjébe szétágazott. Elsősorban Túróc vármegyének volt vezető közszereplő családja, de legnagyobb birtoka Liptó vármegyében Királylehota volt. Az évszázadok alatt, házasságok révén, Felső Magyarország jelentős és előkelő családjaival sokszoros rokoni kapcsolatba került.

 

A Felső Magyarországi vármegyék vezető tisztségviselői közt voltak mindig a család tagjai. Elsősorban jogi pályán szerepeltek, de hadat is állítottak ha kellett. Mint például feljegyezték 1663-ban, hogy Bisztricskán a Thomkák és Lehoczkyak, közösen, nagy számú hadat állítottak. 

 

A katonai pályán Lehoczky Márton tábornok volt a legsikeresebb, Magyarország visszafoglalásakor, a törökök elleni harcokban, Buda, Esztergom és Szeged visszafoglalása során tábornokságig emelkedett, majd a franciák elleni háborúban Táborszernagy lett, Generalfeldmarschall, Szászország és Bajorország generálisa, a volt II. Forgách huszárregiment, a volt Collonits-, és a volt Blankensteini huszárregimentek Valóságos Ezredese. 1705-ben bárói rangot kapott. Meghalt párbajban.

 

 

A vármegyei közigazgatásban, politikában, és a jogi pályán leghíresebb családtagok:

 

Alispánok és országgyűlési követek:

 

Lehotzky Bálint 1560-ban volt Túróc vármegye alispánja. 

Lehotzky András, Ugocsa- vármegye jegyzője, Ugocsa vármegyének országgyűlési követe volt Kováts Andrással együtt 1681-ben. 

Lehotzky György Túróc vármegye alispánja 1696-98 majd ismét 1705. években. 

Lehotzky Ádám Túróc-vármegye országgyűlési követe volt Benitzky Tamással együtt 1729. 

Lehotzky Dániel Békés vármegye ülnöke (Assesor et S. Comitis Caus. Cur. Director) Békés vármegye követe volt Glosz Mátyás alispánnal együtt 1751-ben. 

Lehotzky Antal Túróc vármegye jegyzője Túróc vármegye országgyűlési követe volt Justh György alispánnal együtt 1792-ben. 

Lehotzky András Pozsony vármegye országgyűlési követe, Olgyai Gáspár megyei ülnökkel együtt jelölve, Farkas János alispánnal közösen 1792-ben. 

Lehotzky Imre császári és királyi tanácsos 1849. előtt Túróc vármegye alispánja, 1852-ben a Túróc vármegyei cs. kir. törvényzék elnöke.

Lehoczky Károly Liptó vármegye alispánja volt 1849-ig. 

Több királyi ítélőtáblai bíró, és számos császári és királyi tanácsos és császári és királyi kamarás került ki a családból.

 

Királyi Ítélőtáblai és Kúriai bírák: 

 

Lehotzky András, jogász és geneológus, a Stemmatographia írója, a Nagyszombati Kerületi Ítélőtábla bírája volt, II. József nevezte ki.1790-ben. (Lásd alább a "Nevezetes közszereplők még a családból" cím alatt is!)

Lehoczky Kálmán Valóságos Belső Titkos Tanácsos, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke. a csőd és váltóügyek szakértője. Ő vette feleségül Semmelweis Ignác orvos lányát. - 1895. június 5. András, Kálmán és Ágost fiai királyi engedélyt kaptak, hogy régi nemességük, régi családnevük és régi előnevük megtartása mellett felvehessék nevük mellé a Semmelweis nevet is, és nevüket ezentúl Lehoczky-Semmelweisnek írhassák. 

Lehoczky Károly, kúriai joggal felruházott királyi ítélőtáblai tanácselnök, a szegedi királyi ítélőtábla polgári perek tanácsának elnöke. Született:1881. Hegybánya,- meghalt: 1965.VII. 28. Szegeden. (Ki kicsoda könyvekben) Felesége családja révén rokonságba került több hercegi és európai uralkodóházzal.

   Lehoczky Károly Kúriai joggal felruházott Szegedi Királyi Ítélőtáblai Tanácselnök felesége volt Kisbarcai nemes nemzetes Lakárdi Szrogh Katalin, az ő anyja Füleky Izabella, nagyanyja Klucsovszky Lujza, dédnagyanyja Fülekyné Guthy Ilona, akinek unokaöccse volt Guthy Ferenc törvényszéki elnök,- az ő feleségének húga volt Kazinczy Ottilia, Lónyay Gáborné, fiuk gróf Lónyay Ödön, s unokájuk Lónyay Elemér herceg, aki Stefánia főhercegnőt, II. Lipót belga király lányát, Rudolf trónörökös özvegyét vette feleségül, így lett 1917-ben Ausztriai Birodalmi Herceg. Stefánia főhercegnő a Szász-Coburg Góthai Wettin, szász választófejedelmi család tagja volt, apja belga király, unokatestvére volt a bolgár király (Koháry-Coburg) és unokatestvére volt Wettin Albert, Viktória királynő férje, a mai Windsor ház őse. A brit uralkodóház a Wettin nevet az I. Világháborúban változtatta meg Windsorra, mert sértette az angolok nemzeti önérzetét, hogy ellenséges fejedelmi ház nevét viseli az uralkodóház. (lásd: Kislexikon)

Dr. Lehoczky Oszkár, volt kúriai, majd legfelsőbb bírósági bíró. (Vele halt ki a Kisrákói és Alsórásztóki ág.)

 

Nevezetes közszereplők még a családból:

 

Lehoczky Dániel, a Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak Inspekrtora, aki a bocai aranybányászat által javaiban tetemesen elszegényedett.  Fia volt:

Lehoczky Dániel, jogtanácsos, híres ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte sok magyar nemesi család számára a jogos birtokaikat a jövevény külföldiek kezéből. Leghíresebb pere volt, melyben a Tisza család birtokait visszaperelte a Modenai Herceg kezéből. Békés vármegye országgyűlési követe az 1751. évi országgyűlésen. (Lásd fentebb országgyűlési követeknél!)  Fia volt:

Lehotzky András, jogász és geneológus, a Stemmatographia írója, a magyarországi családtörténeti tan egyik megteremtője A Nagyszombati Kerületi Ítélőtábla bírája, és több felvidéki vármegye tiszteletbeli táblabírája (Lásd a Királyi Ítélőtáblai és Kúriai bíráknál is.) 

Híres volt még a két világháború között: Lehotzky Pál, Felsőházi tag, a Luxusáruházak vezérigazgatója.(Ki Kicsoda Könyvekben) - A kommunisták meggyilkolták az 1950-es években.

A XX. és XXI. század ismert Lehoczky, Lehotzky és Lehoczki nevű híres emberei mind ebből a családból származnak. (Lehoczki írásmóddal a Soltvadkerti -Hartai ágazat írja a nevét. Szlovákiában ma: Lehotszky és Lehocky anyakönyvezéssel írják a család nevét.)

A család neve királyilag védett magyar név!

 

    

Oldal: 29. A Család történetének rövid összefoglalása, időpontokkal.
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat