A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

Ezen az oldalon a Túróci Registrum Bisztricska "Super BYstricia" szövegének a fordítása olvasható. /A Kisrákóra vonatkozó "Terra Rakouch" szövegidézet és annak magyar fordítása az első oldalon már közölve volt! A Királylehotára vonatkozó 1361. és 1390. évi adománylevelek latin szövege is az első oldalon már közölve volt. Magyar fordítása ezeknek a 11. oldalon olvasható!/  

 

        A következő rövid összefoglaló írásom ismerteti a családtörténeti röviden összefoglalt adatokat, valamint a könyvekben és a Lehoczky Infoban megjelent tévedések korrigálását.

    Felhívom a figyelmet, egyes megjelent tévedésekre; mint pld. A családról több régi könyvben így írták:" Lehoczky /lehotai vagy kisrákói és bisztricskai, valamint királylehotai/ család egyike Túróc-megye legrégebbi családainak, melyet IV. Béla nemesített meg." - Ez így nem pontos! - Nem "megnemesítette", hanem csak "megerősítette" a korábban is nemes családot. Abban az időben még nem "adományoztak nemességet", ez csak a későbbi idők terméke, mikor birtok nélkül adományozták azt, különösképpen az armalista nemesek korában, a XVII. század végétől. Az Árpádok korában a birtok adományozása volt a nemesítés, ez adta a jogokat. A birtok jogi helyzete adta azt, hogy országos nemes-e valaki, vagy a birtok jogállása alapján a várispánság fennhatósága alá tartozik. 

Továbbá korrigálnom kell a Túróci Registrum  Super Bystricia fejezetben a szöveg rossz értelmezéséből következett azon tévedést, hogy „Péternek a fia Beke”. Az is tévedés, hogy vásárolta 1286-ban Kisrákót a Rakovszkyaktól.” Nemcsak hogy nem vásárolta, de Beke testvére Csernyik kapta azt adományba 1244-ben, fél évvel korábban, mint a Rakovszkyak Zanasánt!  / Nagy Iván:  Magyarország családai, pótkötetében ez áll a "draskóczi Laszkáry család" címszó alatt: „Túrócban Laszkár helységet 1255-ben Porschnak fia, Latibor kapta IV. Bélától adományba, Latibor fia Jakab 1286-ban Kisrákót, vagy Lehotkát is megszerezte, mint ezt Bél Mátyás Notitia nova Hung. II.340. és 341. lapján olvasható, de ezektől a Laszkáry család eredetét nem lehet venni.” –  Ezt az adatot nem szabad a Lehoczky családhoz sem értelmezni! Továbbá ugyanitt olvasható a pótkötetben a következő Lehoczky címszó alatt: „ 1245-ben a Rakovszky család elődei Márton és László udvari káplán a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt kapták. Utóbb 1286-ban Rakow birtoka egy részét Bekének eladván e rész Kis-Rákónak neveztetett el, másképpen Lehotkának, s a család, amely azt megvette, innen Lehoczkynak hívattatott és a Lehoczky családnak megalapítója lett.” – Nos, ez egy teljes valótlanság! Mivel Kisrákót, amely az időben, 1244-ben, mikor Csernyik kapta adományba IV. Bélától, még Terra Rakouchnak neveztetett, és fél évvel korábban kapta azt adományba, mint a Rakovszky ősök Zanasánt, más néven Zakuzsánt, mely a hatalmas területnek egy települése volt. Az igaz ugyan, hogy adtak el belőle 1286-ban, de nem Bekének / ráadásul nem „Péter fia Bekének”, mint azt helyenként tévesen olvasható/, hanem Porsch fia Latibor fiának, Jakabnak adták el, aki 1255-ben Laszkárt kapta IV. Bélától, mint fentebb Bél Mátyás Notitia nova Hung. című munkájára hivatkozik Nagy Iván , és igenis lehet, hogy Laszkáry család őseiről van szó, mert semmiképpen sem a Lehoczkyak őséről. Jan Sikura: Túróc megye helytörténete /1944/ munkájában a helytörténeti vizsgálatok során olyan adatot nem említ, hogy Bekének adtak volna el a Rakovszkyak Zanasánból, melynek csak egy évszázad múlva lett a neve Nagy-Rákó, s ez időre lett a Terra Rakouch terület neve Kis-Rákó helység . Az állítás, hogy ők kapták teljes egészében a birtokot, az majd csak a Rakovszkyak XIV. század végi birtok-elperelési próbálkozásaiban jelenik majd meg, melyet természetesen sorban elvesztenek, mivel Csernyik fia Ábrahám utódai, Pál fiai: Jakab pap és Lőrinc 1391-ben, majd testvérük: Péter 1398-ban is igazolja a Túróci Registrum alapján, és az eredeti  1244. évi IV. Bélától származó adománylevél alapján, elsődleges birtokjogát Kis-Rákóra. Ugyanez még egyszer megismétlődik 1414-ben, mikor is a Kis-Rákói birtok iránt támasztott igénnyel Kisrákói Pál fia Lőrincnek fiát, Jánost idézik perbe a Rakovszkyak . Úgy néz ki, hogy ekkor utoljára! – Természetesen lehet, hogy adtak el a területből Bekének is, mint az a pribóci részeken is látszik. Pribóc eredetileg a Beniczky-Thúróczy ősöké, örökléssel, eladással ismételten cserélődnek a birtokrészek tulajdonosai, így a Lehoczkyak, akkori nevükön még Kisrákóiak is örökölnek itt részeket, mint majd még erre, ezen írásomban később, adatokkal igazolva visszatérek. – Az sem igaz, hogy ez időtől nevezték volna magukat az őseink, Kisrákó Lehotkára keresztelése után Lehoczkyaknak. Ez a névhasználat majd csak 1487-ben jelenik meg, mikor Jakab és Márton már De Lehotka írják magukat, átkeresztelve a helység nevét Királylehota után Kis-Lehotára, azaz Lehotkára. Addig a falu neve Kisrákó, másként Rakovec volt, s a birtokló családtagok magukat az ideig „De Kisrákó” írták./ Révay Doc. Ad Nob./ - Viszont Királylehotán, az ott birtokló ágazat Királylehotainak, vagy Lehotainak nevezte magát már 1421-ben is, a kor szokása szerint, egy család különböző helyeken birtokló tagjai, birtokaik alapján más és más néven nevezték magukat. /Királylehota nevében a "Királyhavas" :”Alpinia Kiraly” neve a régi név, az alatta létrejött Lehota a hegységről kapta  "király" jelzőjét, mely később eggyévált a falu nevével!/ Az állandó családnév csak a XVI. századra jön szokásba! Így pld. Beke fia János, Bisztricska nemesura 1324-ben és 1349-ben Bisztereczi  Jánosként szerepel. A Bisztricskát vele közösen birtokló Selmeczi Tholtok ősei, Szeniczei, majd De Felsew-Seuniche szerepelnek 1459-ben.

Az összefüggő áttekinthetőség végett, mielőtt folytatnám a részletekbe menő, de egyben átfogó munkát, idézem a Túróci Registrumban a Super Bystricia címszó alatti Bisztricskára vonatkozó szöveget és annak fordítását. Ebből kiderül, hogy rosszul fordították és értelmezték többen is a szövegben szereplő felsorolt személyeket.

    A Lehoczky család Túróc megyében fekvő nagy uradalma Bisztricska alapbirtoka 1284-ben került a család tulajdonába, mikor Csernyik bátyja, / a családi hagyomány szerint hárman: Beke, Csernyik és Lork testvérek voltak!/ Lork, Kozma fia Lauren comes megkapta László királytól a Túróc-Szentmártontól nyugatra fekvő Kusbyztriche, azaz Jahodnik birtokát, a mai Bisztricska környékét, az adatokban már 1258-ban feltűnő, akkori nevén Villa Bystricha / ma Bisztricska/ szomszéd települését,  mely ekkor már értékes birtok volt. Mint Májusz Elemér írja: Túróc vármegye kialakulása, vámhelyei és forgalma, című dolgozatában: „Villa Bysztricha ura Kozma fia Lauren comes 1292-ben vásárol jobbágyfiúktól.” / Azaz megyei nemesektől!/ „ A terület messze átnyúlt a túlpartra Béláig és Szklabinyáig, északon pedig, Ruttkáig.

1258-84 között jönnek létre szétköltözéssel a túlparti települések, s Kisbeszterce, Jahodnik. IV. László, már, mint értékes birtokot adja Kozma fia Lauren comesnek.”

Örököse Bekének fia János lett, aki új adományt kapott Besztercére /Bisztricskára/ 1324-ben a Selmeci Tholtokkal közösen. 1347-ben igazolta a király Jánosnak, Beke fiának a birtokjogát. Ott szintén processio Bystriciáról beszélnek. Öt évvel később megerősítette a túróci convent Bisztricska birtokában Jánost, Beke fiát, s a Tholtokat. Ennél a Túróci Registrum beli szövegrésznél lettek a félreértelmezések!

    Itt adatokat kapunk a Túróci Registrumból: 1324. ápr. 29. – 1347. nov. 13. – 1349. nov. 6. és 1357. máj. 16. dátumokkal.

A Registrum szövege: 23.§. Super Bystricia:

   Item Paulus, filius Nicolai, Jacobus et Nicolaus, filii Poch et Stephanus, filius Johannis de Seuniche, exhibuerunt nobisquasdam quatuor litteras, unam olmi /így/ domini Karuli, regis Hungariae privilegialem mediosi suo sigillo in partibus Transsylvanis deperdito consignatum, super confirmatione donationis magistri Danch, in facto possesionis Biztricie vocate ac legitima statutione et meteram erectione eiusdem pro Johanne, filio Beke factis, / 1324. ápr. 29./ anno dominice incarnationis MoCCCmo vigesimo quarto provilegialiter emanatam; et aliam domini Lodovici, pridem piissimi  regis Hungariae , in festo beati Brictii  confessoris, anno /1347. nov. 13./ domini MoCCCmo quadragesimo septimo patenter confutam, pretectas litteras dicti domini Karoli regis privilegiales de verbo ad verbum in se transcriptive et confirmative continentem, tertiam autem conventas de Thuruch, super perpetuali donatione dicte possesionis Bistricie per prenominatum Johannem, filium Beke, nobilem  de Biztrice, inventorem eiusdam Stephano, filio Johannis, filii Petri, Paulo, filio Nicolai, filii eiusdem Petri, Nicoluo et Jacobo, filiis Poch, filii predicti Petri, fratribus suis patrualis /így/ facto, feria sexto provima ante festum beati Martini confessionis, anno Domini MmoCCCmo quadrigesimo nomo exortam quartam autem eiusdem domini Lodovici regis, /1349. nov. 6./comiti Nicolao de Zeech preceptoriam, super remissione et  resignatione dicte possesionis Biztrice, per comitem thomam, olim iudicem curiae regieprius occupate directam, in  Wisegrad, feria tertia anno eiusdem MmoCCCmo quadrigesimo /1357. máj. 16./ septimo, patenter Confectam, veras et iustus, asserentes plure non habere.”

 A Registrum szövegének idevonatkozó fordítása:

„ Továbbá Pál, Miklós fia, Jakab és Miklós, Poch fiai és István, Senicei János fia, négyen bírnak egyazon jog szerint; egyúttal Károly, Magyarország és Erdély királya, /” domini Karolis Regis Hungariae pivilegialem mediosi suo sigillo in partibus Transsylvanis deperdito consignatem”/ újból megerősíti Dancs mester adományát, amit Bisztricska / Bystricia/ nevű helységre tett a törvényes helyzetet és a biztonságos állapotot felállítva, ugyancsak Beke fia Jánosnak tettéért, 1324. ápr. 29. „ – Vagyis négyen: Pál, Miklósnak fia, Jakab és Miklós Pochnak fiai és István, Senicei Jánosnak a fia birtokolnak itt egyazon jog szerint, valamint ugyancsak megerősíti a király Danch mester adományát, amit  Beke fia János kapott a tettért ugyancsak /aki itt birtokol szintén/ . Vagyis nem Beke fia Jánosnak a  tettéért kapják a többiek az adományt, hanem úgy kell érteni, hogy ugyanazért a tettért, amiért Beke fia János is megerősíttetett, tudjuk, hogy Lorktól, Lauren comestől örökölt birtokában. Lauren comes 1284-ben kapta azt. /A Registrum szövege csak az eredeti oklevelek rövidített kivonata, s az eredeti oklevélell már nem lenne félreérthető! Amikor írták a szöveget a zniói szerzetesek, akkor szemük előtt volt az eredeti oklevél, ezért nem törödtek a szabatosabb megfogalmazással. Hiszen a Registrum célja az 1391. évi oklevélhitelességi vizsgálat, kiszűrendő Liptói János deák hamisítványait! A Registrum oklevél htelesítő igazolás!//

„ Valamint boldog emlékezetű Lajos, Magyarországnak királya is megerősítette Károly királynak privilégiumát. 1347 nov. 13.”

„ Harmadszor is felülvizsgálta a túróci convent a Bisztrycia földjére vonatkozó adományt, Beke fia Jánoson keresztül, aki Bisztricska nemesura.Itt találjuk ugyancsak Istvánt, János fiát, Péter fiait, Pált, Miklós fiát, ugyancsak Péter fiait és bátyáit, valamint rokonait. Megerősíti kegyelmét Lajos király 1349. nov. 6. és felszólítja Tamás comest, adja vissza, amit elvett, 1357. máj. 10. Itt senki más nem birtokolhat.”  Vagyis azért vizsgálta felül harmadszor is a túróci convent a Biztricia földjére szóló adományt, mert Tamás comes, Blatnyicai várkapitány és főispán elbitorolta a birtok egy részét, és nem azért kellett a vizsgálat, mert vita volt a többi birtokos birtokjoga, és Beke fia János birtokjoga fölött, akik viszont nem Beke fia János jogán, az ő tettéért birtokolnak, hanem , mint már mondtuk, ugyanazon a tettért, mint Beke fia János. Vagyis a Károly király trónra lépését segítő harcokban vettek részt, a zólyomi ispán, Dancs mester oldalán, mint familiárisok . S ebből az is kiderül, hogy Bisztricska nemesura Beke fia János. De itt bírtokolnak ugyancsak a Tholtok is, akik ugyanazon tettért kapták jutatalomként az adományt.  János De Senyche és a felsorolt rokonok, akik a Registrum fejezetének elején négyen vannak felsorolva: Pál, Miklós fia, Jakab és Miklós Poch fiai és István, Szenicei Jánosnak fia.. Elemezzük és hasonlítsuk össze a Registrum elején flesorolt keresztneveket és az itt felsorolt keresztneveket!

„Itt találjuk ugyancsak Istvánt, János fiát, Péter fiait, Pált, Miklós fiát, ugyancsak Péter fiait és bátyáit, valamint rokonait. / Tehát értelmezzük így: Péter fiait, azaz utódait: Szenicei János fia Istvánt, és ugyancsak Péternek fiát, azaz utódát: Miklósnak a fiát: Pált, és bátyáit. Ebből az következik, hogy Péternek két fia van: Szenicei János és testvére Miklós, közülük Szenicei Jánosnak a fia István, aki majd a Selmeci Tholtok őse lesz, és Miklósnak a fia: Pál, és még ott vannak az ő rokonaik és bátyáik: Jakab és Miklós Poch fiai is. – /Figyelem: Kisrákónál 1286. Porschnak fia Latibor fia Jakab!  - nem lehet tudni, hogy van-e összefüggés?!/

Felrajzolva ez így állna össze:  Péter:  /fiai:/

          ___________________________________                           

   Szenicei János                    Miklós    --   Bátyák és rokonok

 __________                      ____ 

 István /de Scewnice/          Pál                  

           Ha viszont a Registrum első sorát is figyelembevesszük, és összevetjük az előbbivel, így rajzolhatjuk fel: 

Péter fia: Poch   fiai: Miklós, Jakab és János de Seniche ---

   -  Miklós fia:Pál -,

   - János/de Szenice/fia:István de Felsew Seuniche

                                          

 Ezzel szemben a Tholtok másként vezetik le a családfájukat. /Megjegyzem, gyakori hiba az oklevél-olvasásnál, a birtokviszonynál a ki kinek a fia tévesztése.  Mint itt is, az „ eiusdem Stephano, filio Johannis, filii Petri,” értelmezésénél! Helyesen így olvasandó: „ugyancsak István, Jánosnak fia, Péternek fiai”. Nem pedig: János fia Istvánnak a fia Péter! / Bár  a Liptói Registrumban Seuniche címszónál a valóságban is Szenicei Jánosnak fia István és az ő fia is Péter!/  - De a Bysztricia címszó alatti olvasatnál az előbbi sorokban mondottak szerint kell értelmezni a szöveget! Gyakori az olvasás beli tévedés! Megfigyelhető ez a Rakovszkyaknál a XIV. század második felében az apa-fiú viszony cserélésénél is, mint 1363-ban, mikor I. Lajos király megerősíti a nemességét Ráknak és Pálnak, Mátyás fiainak:  „Rak et Pauli filiorum Mathiae”.  Ezzel szemben, így mondva a szöveget: „Rak et Palus filii Mathiae de Rakow”- gyakran így fordítják: „ Rákói Pál fia Mátyás”- vagyis úgy értelmezik a „filii” /fiai/ szót tévesztve, helytelenül, hogy Rák és Pál testvérek közül  „Pálnak a fia Mátyás”, holott a szövegben „ Pauli filii Mathiae „ illetve máshol, szintén ugyanilyen öszzefüggéssel  „Rak et Pauli filiorum Mathiae” kifejezés szerepel. Tehát nem veszik figyelembe, hogy a szövegben: „Mathiae”szó szerepel, vagyis a Mátyás / Mathias/ van birtokos esetben!

  A Tholtok viszont így vezetik le a családfájukat:

    János/1350 körül/ fiai :

István de Scewnice 1380. 81.  és  Kristóf /= Poch!/

_________________________________              

István de Felsew Seuniche fiai:

Miklós          János                   Péter 1391.                           _______                                 _____________                     

Gergely         István de kis Scewnice, a Selmeci Tholtok őse.

 

A fentebbi Kristóf/=Poch/ fiai pedig: György, Pál, Miklós és Jakab

 

     A Selmeci Tholtoktól vásárolta meg 1511-ben és 1512-ben 200-200 Aranyforint örök áron bisztricskai két negyedrészüket Kisrákói Máté, azaz Lehoczky Máté, I. Györgynek a fia. Az ő I. László fiának Kristóf ága a későbbiekben Királylehotán bírt, míg testvére, II. György ágazata laett a Bisztricskán birtokló ág. 

Térjünk vissza a Registrum fordításához!              

    Ki kell mondanunk, hogy nem azonos Szenicei János Beke fia Jánossal! Itt kell megnézni a fenti Tholt leszármazást, amely nem Bekével kezdődik, hanem Szenicei Jánossal!  Tehát a Tholtok nem Beke fia Jánostól származtatják magukat hagyományukban, hanem Szenicei Jánostól kezdődően vezetik a családfát! Mert mint mondtuk, Beke és fia János a Lehoczkyak törzselődje, bár valószínűleg csak úgy, hogy Csernyik dédunokáit, Pétert, Lőrincet, Jakab papot és a királylehotai Soldó egyed fiait: Barnabást, Miklóst, Hankot és Kristint teszi örökösévé Bisztereci János, azaz Beke fia János!

    Bár meg kell jegyeznem, hogy mikor a Szent-Mártoni templom megkapja 1315-ben Martin és Jahodnik határát, az adomány alkalmával megemlítik Lauren utódait is! Vagyis Lork /Lauren comes/ utódait, mivel ez a terület Lork 1284-es szerzeményének része volt. Lauren utódai alatt, biztosan nem fiait kell érteni, hanem örököseit, mivel láttuk az előbb a Registrumban szereplő személyeket. Még tán úgy lehetne érteni, hogy Lork leszármazottai Péter fiai, azaz utódai : Szenicei János és testvére Miklós , és azok leszármazottai. Ez esetben lehetnek ők Lorknak leányági utódai is. Az viszont biztos, hogy ők nem fiági leszármazottai Lorknak, mert akkor a Tholtok tudnák, hogy ő az ősük, és nem Szenicei Jánossal kezdték volna a szokásban volt családfájukat! ––Itt Lork utódai alatt vagy őket, vagy Beke fia Jánost és unokatestvérét, Csennyik fia Ábrahámot kell érteni, illetve az akkoriban megszületett fiait, Pált és Egyedet.

   Még felvetődhet az a három lehetőség /1./ hogy a Tholtok is, az előbbi összefüggésben, tehát Lork leányági jogán vannak kapcsolatban a birtokszerző Beke fia Jánossal, s ezért harcolnak együtt vele Danch mester oldalán,/ 2./ vagy. Beke fia János leánya jogán. – /3./Vagy, ha eszünkbe jut Laszkárnál, hogy Porschnak fia Latibor kapta azt 1255-ben IV. Bélától, s az ő fia, Latibor fia Jakab vásárolta meg 1286-ban a Rakovszkyaktól Zanasán egy részét, akkor lehetőség az is, hogy ilyen alapon, oldalági rokonságban vannak Bekével, Csernyikkel és Lorkkal! – De ez így csak találgatás, tényként el nem fogadható!

  Még van egy Bisztricskára vonatkozó adat későbbről: 1405-ben is hozzászóltak egy vitához Tomcsány és Jahodnik birtokaival kapcsolatban a telkekről, ott, ahol a lista szerint szerzett volt Lőrinc, Lőrincen kívül még megemlékeznek Jánosról, Jura /György/ de Jahodnik fiáról. / Meg kell jegyeznem, hogy nem tudom azt, hogy az előbbi szövegben Lőrinc, vagy  Lauren, az 1391-ben is élt Pál fia Lőrincet jelenti, vagy  a régen élt Lorkot, azaz Lauren comest!

   A többi név, mind a Tholt családfán látható! – Később, a Registrumban már nem olvasunk arra utaló keresztnevet, hogy Beke fia Jánosnak lett volna fia. Az ő fiági rokon-örökösei már valószínűleg az előbb említett Csernyik dédunokák. Egyrészről úgy látszik, hogy Lőrinc /1391/ és testvére Péter /1398/, az egyik feltételezés szerint a mai Lehoczkyak őse, másrészt, mint majd később kifejtem, könnyen lehet, hogy Királylehotai Soldó Egyed négy fia közül lehet, hogy Barnabásnak a fia, az 1421-ben szereplő Királylehotai György, mégis a mai Lehoczkyak őse, minthogy ők is Kisrákóiak, Csernyik és fia Ábrahám jogán. Az ő öröklésük teljesen csendben végbemehetett, viszont látható, hogy Királylehota hatalmas uradalmát mindig igyekeztek a szomszédok elbitorolni, s végül 1552-ben I. Ferdinánd királytól mikor új adományt kaptak, az 1553. évi beiktatáskor a fél vármegye ott volt, számos tisztségviselő képviselte a királyt. Ha a Kisrákói ágazat örökölte volna az 1400-as évek folyamán a területet, szintén nagy visszhangja kellett volna, hogy legyen a beiktatásnak. Viszont ennek nincs nyoma! De az tény, hogy 1487-ben Jakab és Márton már de Lehotka íratnak, átkeresztelve Kisrákót, Királylehota után Kislehotára, azaz Lehotkára. A következő évszázadban, pedig 1590-ben Királylehotán birtokolnak kimutathatóan I. Imre fiai: János és Lénárd, az 1563. évi új, rák hátán álló darú címerszerzők, valamint György és Ferenc is, és Máté fia I. László is, majd Kristóf nevű fiának leszármazottai is. Tehát egyik ág örökölte a másik ág birtokait, az Aranybulla értelmében. Az nem valószínű, jogilag teljesen logikátlan eshetőség, hogy a jogos örökösök maguk mellé odahívnák birtokolni távoli unokatestvéreiket. Ennek jogi oka semmiképp sincsen, gyakorlatilag pedig, ilyen rokoni szívességet soha senki sem tett volna. Ugyan, miért tette volna? Ilyet legfeljebb testvérek tesznek egymásért. A jog és az emberi természet után a gyakorlati tapasztalat az, hogy nem adom oda a jogos örökségemet másoknak, akkor kapják meg, ha öröklik azt. Ez esetben pedig, az egyik ágnak végének kellett szakadnia. Tehát vagy a Páltól származó Kisrákói ágazat örökölte Királylehotát, az Egyed ág kihalásával, vagy pedig az Egyed ágon lévő Királylehotai György ága örökölte a XV. század közepén Kisrákót, mint természetes örökös. Az itt birtokló családtagok átkeresztelték Kisrákót Királylehota után Lehotkára= Kis-Lehotára, magukat 1487-ben már De Lehotka írták, a családnév állandósult Lehoczkyra.  

 

 

Folytatódik ez a téma a a következő oldalon: 13. oldal Kattints!





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 39
Tegnapi: 18
Heti: 77
Havi: 482
Össz.: 101 920

Látogatottság növelés
Oldal: 12. oldal Túróci Registrum:" Super Bystricia"igazolások magyarra fordítása, megjegyzésekkel
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2018 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: lehoczky név eredete - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »