LEHOCZKY-LEGENDÁRIUM
SZARVAS VADÁSZAT
Felbőg a vad fájdalmasan,
Elterül az ünő holtan.
Ötven véreb csaholása
A hímszarvas rohanása…
Ötven véreb csaholása
Szolgahajtók zargatása.
A hímszarvas menekülne,
De már fogoly bekerítve.
Ha ki nem tör, véget érnek
Szép napjai életének!
Ötven véreb csaholása
A hímszarvas rohanása...
Ötven véreb csaholása
Szolgahajtók zargatása.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Erdők lombja, szél zenéje,
Arany napnak melegsége ;
Családja is oda van már,
A szeretet is kihűlt már...
Az üldözők körbe fogják,
Körbefonják, mint folyondár,
Ki kell törni, vagy meghalni;
Soha a magát meg nem adni!
Héj! Héj'! Héj!
Döf a szarvas agancsával,
Véreb hulla tucatjával.
Jobbra döf, és balra szökken,
Balra döf, és jobbra szökken,
Hajtó hátrál megsebzetten;
Csahos kutya vére fröccsen.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni.
Hajtók hadát átugorja,
Az ebeket letarolja.
Harminc véreb csaholása
A hímszarvas a rohanása...
Harminc véreb csaholása
Szolga-hajtók zargatása.
A hímszarvas menekülne
Zölderdőnek rejtekébe.
Erdők, berkek kedves csendje,
A zúgó szél nevetése;
Harminc véreb csaholása
A hímszarvas rohanása...
Harminc véreb csaholása
Szolga-hajtók zargatása.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Héj! Héj! Héj!
Dühös szarvas szeme vérben,
Szelídsége végveszélyben.
Úri-vadászok csoportja
Most beéri, körülfogja...
Körbefogja, körbefonja;
Nyilazásra íjját ajzza.
Ki kell törni, vagy meghalni,
soha magát meg nem adni!
Fényes fegyver, brokát selyme,
Hölgyek, urak vidám rendje
Kacagással most gyilkolna,
Szarvas halálát akarja. –
Fegyvere van, dús agancsa!
Inkább ő döf, sem meghalna!
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Lován szép hölgy koronával...
Nekitámad agancsával…
A ló szügye vérbe mártva,
Összerogy már mellső lába,
Hanyatlik már tomporára;
Döf a szarvas újabb nyársra!- -
Ám nyíl süvölt a légen át:
Átszúrja szarvas nyakát.
Héj! Héj! Héj!
A dicső vad megvonaglik.
Megbotlik, de újra szökik.
Zúg az erdő, már csak lárma,
Kezdődik a halálvágta…
Tisztás vége, sötét árnya:
Összecsuklik, döfést várja..
Ifjú Bó vitéz beéri:-
A végdöfés szívét éri.
Bó vitéznek nyila érte,
Lehoczkynak ébersége:
Lengyel-morva törzsek Marsa,
Morva herceg Slavnikida;
Lech vezérnek ivadéka,
Henrik király vazallusa;
Gizellának hű testőre
Királylánynak megmentője.
Címerében szarvas képe;
Nyakában a nyíl vesszője.
Gizella a király lánya
Kér:"- Gyere Magyarországra!
István király udvarába,
Szent és bátor oldalára!
Kísérj engem magyar földre,
Ott házasodj esztendőre!"
Megjegyzés a meséhez:
A Lehoczky, Prónay, Szentiványi, Pongrácz,
Szmrecsányi, Potornyay, Nádasdi Baán Hank
familia beliek, melynek őse vagy ősei 995-ben
menekültek Magyarországra, Géza fejedelem
udvarába, mert a család a Slavnyik (=Dicsőséges)
fehérhorvát (Lengyel) hercegi család rokonságához
tartozott. A család fejét a herceget meggyilkolta
Premysl Boleszlav cseh herceg és a Prágától
30 km-re lévő Libice várát elfoglalta és lerombolta,
a család birtokait,melyek a mai Cseh-és Morva-
ország északi részén,és a Krakkó és Beszkidek közti
sávban a mai Ukrajnáig terültek el, elfoglalta.
A Hank (=Uralkodóház) familia a szintén a
családhoz tartozó prágai püspökkel,
Szent Adalberttel együtt Géza fejedelemhez
menekült. Így jöttek Magyarországra!
Szent Adlbert keresztelte meg Vajkot,
Szent István királyt .(Újabb állítás
szerint bérmálta, mert már Bizáncban
megkeresztelték.)
997 februárban meghalt Géza fejedelem, István lett
a fejedelem.
Szent Adalbert elment Nagy-Lengyelországba
a poroszokat hittéríteni,és még azon év áprilisában
a proszok meggyilkolták.
Szent Adlbert Lengyelország védőszentje.