LEHOCZKY-LEGENDÁRIUM
SZARVAS VADÁSZAT
Felbőg a vad fájdalmasan,
Elterül az ünő holtan.
Ötven véreb csaholása
A hímszarvas rohanása…
Ötven véreb csaholása
Szolgahajtók zargatása.
A hímszarvas menekülne,
De már fogoly bekerítve.
Ha ki nem tör, véget érnek
Szép napjai életének!
Ötven véreb csaholása
A hímszarvas rohanása...
Ötven véreb csaholása
Szolgahajtók zargatása.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Erdők lombja, szél zenéje,
Arany napnak melegsége ;
Családja is oda van már,
A szeretet is kihűlt már...
Az üldözők körbe fogják,
Körbefonják, mint folyondár,
Ki kell törni, vagy meghalni;
Soha a magát meg nem adni!
Héj! Héj'! Héj!
Döf a szarvas agancsával,
Véreb hulla tucatjával.
Jobbra döf, és balra szökken,
Balra döf, és jobbra szökken,
Hajtó hátrál megsebzetten;
Csahos kutya vére fröccsen.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni.
Hajtók hadát átugorja,
Az ebeket letarolja.
Harminc véreb csaholása
A hímszarvas a rohanása...
Harminc véreb csaholása
Szolga-hajtók zargatása.
A hímszarvas menekülne
Zölderdőnek rejtekébe.
Erdők, berkek kedves csendje,
A zúgó szél nevetése;
Harminc véreb csaholása
A hímszarvas rohanása...
Harminc véreb csaholása
Szolga-hajtók zargatása.
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Héj! Héj! Héj!
Dühös szarvas szeme vérben,
Szelídsége végveszélyben.
Úri-vadászok csoportja
Most beéri, körülfogja...
Körbefogja, körbefonja;
Nyilazásra íjját ajzza.
Ki kell törni, vagy meghalni,
soha magát meg nem adni!
Fényes fegyver, brokát selyme,
Hölgyek, urak vidám rendje
Kacagással most gyilkolna,
Szarvas halálát akarja. –
Fegyvere van, dús agancsa!
Inkább ő döf, sem meghalna!
Ki kell törni, vagy meghalni:
Soha magát meg nem adni!
Lován szép hölgy koronával...
Nekitámad agancsával…
A ló szügye vérbe mártva,
Összerogy már mellső lába,
Hanyatlik már tomporára;
Döf a szarvas újabb nyársra!- -
Ám nyíl süvölt a légen át:
Átszúrja szarvas nyakát.
Héj! Héj! Héj!
A dicső vad megvonaglik.
Megbotlik, de újra szökik.
Zúg az erdő, már csak lárma,
Kezdődik a halálvágta…
Tisztás vége, sötét árnya:
Összecsuklik, döfést várja..
Ifjú Bó vitéz beéri:-
A végdöfés szívét éri.
Bó vitéznek nyila érte,
Lehoczkynak ébersége:
Lengyel-morva törzsek Marsa,
Morva herceg Slavnikida;
Lech vezérnek ivadéka,
Henrik király vazallusa;
Gizellának hű testőre
Királylánynak megmentője.
Címerében szarvas képe;
Nyakában a nyíl vesszője.
Gizella a király lánya
Kér:"- Gyere Magyarországra!
István király udvarába,
Szent és bátor oldalára!
Kísérj engem magyar földre,
Ott házasodj esztendőre!"