A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

Szerkesztő email:  gyogyito.ero@gmail.com

daru_cimer_szinesben.jpg

    A nemes és báró Lehotai /Lehotkai/ Lehoczky   nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura ősnemes törzsökös nemzetség múltja visszanyúlik az Árpád-házi királyok idejébe, Túróc vármegyének és Liptó vármegyének legősibb nemesi családainak egyike. Mely annak ellenére, hogy két eltérő ágazati címert visel, - egy család-nemzetség.

kepkivagas_kempelen_1754-55.png

 kepkivagask_kempelen_2._szakasz.png

    Borovszky: Magyarország vármegyéi:

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye:

borovszky_pest_kepkivagas.png

 

15._kep_lehoczky_1563..jpg

  

A kisrákói és bisztricskai, másként Lehotkai /Lehotai/ címer: kék mezőben egy fél lábán álló daru, mint az éberség jelvénye, a felemelt jobb lábában egy arany kövecset markol, és az alatta ezüst mezőben fekvő vörös rák hátán áll. Az ezüstsisak ötágú aranykoronájában a pajzsbéli daru ismétlődik. A rák a család kisrákói előnevét jelképezi. Ezen új  címert 1563. decemberében adományozta a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd király és fia, a már ez év szeptember 28-án megkoronázott Miksa király.  A királyi udvarnál ez volt a család hivatalos, adományozott címere. A darut, mint szóbeli címeradományt, a hagyomány szerint IV. Béla király adta a család őseinek, Beke, Csernyik és Lork /Lauren comes/ lovagoknak, Kozma comes fiainak, Znió váránál tett őrködési szolgálataikért. - Míg a királylehotai címer: a pajzsban zöld alapzaton, kék mezőben nyilazó vitéz, /mely árnyképi körvonalaiban megegyezik a daru árnyképének vázlatos rajzával, s logikusan következik, hogy abból lett!/, a vitéz felett hold és csillag ragyog, mint az éberség jelképei, a sisak koronájában pedig, egy, a nyakán nyíllal átlőtt szarvas szökell széttárt sasszárnyak között. /A szárnyak is valójában a darura emlékeztetnek, mely szintén az éberség jelvénye, ugyanúgy, mint a hold és a csillag is./  Ez a szarvas Királylehota címere is, lomboktól ölelve. _kep_lehoczky_hagyomanycimer_magyar_ruhas_valtozata_egy_ezust_szelencen.jpg- Márton tábornok 1705. évi bárói címere, mely Pest vármegye levéltárában található: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot /jatagánt/ fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint. 16._kep_lehoczky_baroi_cimer.jpg

Tudni kell azt, hogy címeradományt oklevélben csak 1326-tól adományoztak királyaink, akkor is csak szóbeli leírást tartalmazott az oklevél, képi ábrát pedig, csak a XIV. század végétől adományoztak! A korábbra datált címeres-levelek hamisítványok. A Lehoczkyak daru címere is csak szóbeli adományozásról szóló hagyomány, mely oklevélbe lett foglalva 1563-ban,  a király által, mintha azt IV. Béla adta volna! Az 1326 előtti címerek gyakorlatilag önként felvett címerek. Így, az ősibb, szarvas címer, mely Királylehotának, a család Kompozitorátusi/közbirtokossági/ hitbizománya központi községének is a címere, szintén önként felvett címer. Ezen címer alá lett téve később a daru, melyből átalakulva, idővel a nyilazó vitéz lett. / - Aki lerajzolja, s előtte felvázolja a két ábrát, láthatja, hogy a vázlatrajz szerkezete azonos!/

a_kir.l.lehoczky_cimer_strobl_alajostol.jpg

 

   Egy kis heraldika bővebben, kattintson ide: http://nemokutyus.hupont.hu/17

 

 

lehoczky_csaladfa_1200.png 

  Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván: Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben  született, valószínűleg az 1475-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát   minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetjük, mert itt láthatóak az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/! - Hogy az itt és ekkor élők végül is királylehotai Egyedtől, vagy Kisrákói Páltól erednek az nem mutatható ki határozottan, mert a XV. századi adatok hiányosak. Az azonban tény, hogy mindannyian egy őstől eredünk. Ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kell lennie, vagy ha a jogos birtokos ág kihal, jöhet létre a másik ág öröklése. De  ez látrejöhet rokon örökbefogadásával is, vagy anya testvére ágán lévő unokatestvérnek ajándékozásával is. Mint ahogy Villa Bystrichát is Beke fia János is az anyai ági unokatestvéreinek, a Selmeci Tholtoknak adta 1349. nov. 6-án a Túróci Convent előtt. Ezért és ezen a jogon vásárolja tőlük vissza Kisrákói Máté, azaz Lehoczky Máté  1511-ben és 1512-ben 200-200 aranyforint örök áron az ott lévő negyedrészeiket! 

1351. előtt a régi, 1222. évi  Aranybulla jogszabálya élt, mely szerint a birtokos szabadon rendelkezett birtokával, arra hagyhatta akire akarta, de az 1351. évi Aranybulla ezt a szabályt megváltoztatta, sőt, csak ezt a szabályt változtatta meg! Ettől kezdve lép érvénybe az "ősiség törvénye", mely szerint a nemesi birtok el nem idegeníthető, fiágon öröklődik, a fiág kihalása után a legközelebbi nemzetség, vagy a legközelebbi atyafiak öröklik. A nemzetség teljes kihalása esetén a királyra visszaszáll! Ezen jogszabálynak a logikájából kell itt következtetni! Az öröklés logikájából vissza lehet következtetni a leszármazási és rokoni összefüggésekre! Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal. 

 

A család magát folyamatosan Kisrákóinak nevezte, 1475 óta Lehotainak is, tehát egyértelmű így, hogy Kisrákói Pálnak a leszármazottai a mai Lehoczkyak! És Egyed ágának a birtokait örökölték 1475 körül.

/ Révay Doc. ad Nob./

i._tabla.jpg

 

i._tabla_kepkivagas.png

 

ii._tabla.jpg

 

ii._tabla_kepkivagas.png

 

iii._es_iv._tabla.jpg

 

iv._tabla_kepkivagas.png

 

iv_tabla_kiegeszito_kepkivagas.png

 

Erdős Bence, aki a Szetiványi -levéltárat most dolgozza fel, felhívta a figyelmemet egy adatra, miszerint 1551-ben Lehotai Menyhért a bocai aranybányákra igényt tartva, hogy az az övé, szepesi hivtalos személyeket és megyebeli nemeseket hívott a követelésének a rendezésére, mire a Szentiványi családból a birtokos azt írta, hogy a szepesi  hivatalos személyek és a megyebeli nemesek előbb vizsgálják meg Lehotai Menyhért, egyáltalán kétségtelen nemes-e. Ebből azt lehet következtetni, amellett, hogy ez egy bevett szokás szerinti jogi időhúzás a Boca patakon túli aranybánya visszaszolgáltatása ügyében is, de azt is mutatja, hogy ezzel azért próbálkozik a szomszéd Szentiványi, mert Lehotai Menyhért nem a megye köztudott nemese, tehát ő Túrócból jött át a birtokba. Tehát az 1475 óta itt birtokló örökösök rendezetlen viszonyokat örököltek, mert már Komorovszky Péter garázdálodásai idején is a birtokból rengeteg erdő a Hradeki várhoz került, azt jogtalanul bitorolva, és már 1420- ban is volt vita Szentiványiakkal, Királylehotai György idejében, a bocai aranybányákról. A Szentiványiaknak adományozott privilégiuma volt arra, hogy  az ő birtokukon és a Boca patakban aranyat csak ők bányászhatnak, illetve csak az ő engedélyükkel bányászhatnak. De a Királylehotai királyi birtokra ez nem vonatkozott! Ezért akkor a Túróci Convent a Boca patakban jelölte ki a határt!  Lehotai Menyhért ezért tart igényt az aranybányára! A birtokjogokat akarta rendezni,- ez évben a Hradeki vártól is követelte az erdők és földek visszaszolgáltatását, mire a vár úrnője, Báthory Erzsébet sértésként karácsonyra küldött a családnak egy zergét és két süketfajdot. Mert a zerge ugrál, a süketfajd meg süket és kiabál!

Ezért küldött a család követséget I.Ferdinánmd királyhoz, aki aztán új adományban erősítette meg a családot az örökségében, és a régi területeket is új adományban visszadta, 1552. február 10-én, és azt 1553-ban kihírdették, és a családot a vármegye nemesei és hivatalos személyek jelenlétében ismét beiktatták!

A XVI. század közepétől minden Lehoczky birt közös joggal Királylehotán! Lásd a mellékelt másolatokat a Szepesi Kapitulációs Listából! Ott szerepel Geprgius De Kis Rako is, az egyik főág őse!

Erre tényszerű adat, hogy az I.Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron megvette a Tholtoktól a bisztricskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki kincstári uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi /bocai/ aranybányákba befektetve csődbe ment. Fia  volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, és állitólag, részben a Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is. 1563. decemberében, az akkor Királylehotán élő I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton részére a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól ősi törzsökös nemességük megerősítése mellett, a hagyomány szerint IV. Béla által szóban adományozott fél lábon álló daru alá, a család "Kisrákói" előnevére célzólag még egy rák adatott. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. 11._kep_pronay_cimer1563..jpg

Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói és Bisztricskai" trencséni ág. Mondhatnánk, hogy az adomány alapján valójában nekik járna csak a rák hátán álló daru címer, valamint a későbbiekben is Királylehotán élt Lénárd ágának, valamint unokatestvérük, Márton utódainak, ám a hagyomány szerint  a daru címer is az egész nemzetség ősi címere,mivel mindenki "Kisrákói"is eredetileg! - Azonban a címerek jelentéstartalma miatt a többi ág a szintén ősi szarvasos címert használta, míg szintén a jelentéstartalom miatt a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág a rák hátán álló daru-címert használta. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték, akkor a darut kezdték el használni, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast használták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! A későbbi utódok pedig ismeretek, és családtörténeti, valamint heraldikai tudás híján elkezdték a rák hátán álló darut címert viselőket, és a szarvast használókat két ágnak tekinteni, sőt később, némelyek tévesen, két külön családnak mondani az egy és ugyanazon családot! Egyébként az 1790 előtti  királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, /a későbbi levéltári, ettől eltérő bejegzések a precízkedő tévedésekből erednek minthogy az összefüggéseket csak hagyományból ismerték a család tagjai is, és ez az írás is, amit most olvas, ennek a korrigálására íódott!//Ha a levéltárban külön "Királylehotai Lehoczky" és külön "Lehotkai Lehoczky" címszó alatt vannak iratok, ez az előbb mondott precízkedő távedésnek az eredménye!/ Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! Tehát kimondhatjuk, hogy teljesnek lehetnének mondhatók a  Nagy Ivánnál közölt családfák, csak éppen annyiban hiányosak, hogy a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így  nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni. Megemlítendő, hogy Királylehotán a nemzetségnek olyan sok tagja élt a kompozitorátusi hitbizományban, hogy itt már nem vezették általában a családfát, bár egyes ágaknak le van vezetve a rész- leszármazási táblája a XVIII. századtól, de általában véve a családi "Protokoll könyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat, az apák keresztnevei alapján, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat a faluban. Így volt: Bartosovje /Bartos-lehotai/, Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 29500 hektár /=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi /erdőség, hegyek és szántók /egyesült/kompozitorátusi hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott, új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a  mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórásztóki ágazat, belőle aki királylehotán élt az a "Jancsovje" ág. I. László ága a "Lackovje" ág. A család nagy része a XVI. században lutheránus lett. A Királylehotán élők többségükben lutheránusok voltak, egyharmaduk katolikus. Voltak ágak amelyek a későbbi időben már  visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt szakadatlanul katolikus. Királylehotán is éltek katolikusok, de a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt.

Tévedésből a XIX. században néhány  tudatlan fontoskodó, aki felületesen ismerte a családot és az adatokat, és nem ismerte jól a heraldikát, már a "Kisrákói" ágaktól megkülönböztetve a "Királylehotaiakat" külön családnak kezdték tekinteni, a sajátos /Egyesült/ Kompozitorázusi hitbizományi forma, és a Protokoll Könyv szerinti leszármazási, anyakönyv-vezetési forma miatt. Azt mondva, hogy más a kisrákói címer és a királylehotai címer! Holott a nemzetség egy és azonos eredetű a Lehotzkyak /XIX. sz. végétől már általánosan írva: Lehoczkyak/  hiteles tradíciója szerint is,- és mint itt már rámutattam a címer fejlődésére,- a két címer jelentése ugyanaz, -a daru és vitéz ábrájának a körvonala is ugyanaz. A "Rák hátán álló daru", "az Éberség jele" királyi címeradomány, a "Nyilazó vitéz" a daruból lett, felette a Csillag és a Hold szintén az "éberség jele" és az ősi "Szarvas" címer alá lett téve. Ez az önként felvett, ősibb, hagyománycímerek jogán létrejött címer, mely szokásjogon jött létre! A szarvas mellett a "Sas-szárnyak" a darura utalnak!

  Keresd: Magyar Lovagkönyv, a Feudalizmus Kézikönyve című munkámat, mely a Novum kiadónál jelent meg. Keressék: www.novumpocket.com  és részleteket a http://novella-vers.hupont.hu/ honlapomon.   

Az Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az  Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky  és külön Lehotkai / Kisrákói/ Lehoczky név alatt is keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A Lehotai, v. Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob./

   A királyi udvar  ezért Lehotai / vagy Lehotkai/ Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak /Lehotkainak/, hol pedig röviden Királylehotai Lehoczkynak. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult  Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai  Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai"/ a Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!/

 

A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva.  Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hiteles átirata  Pribócon a Beniczky levéltárban van. A Znióban őrzött hiteles másolat pedig a Nemzeti Levéltárban van. Fényképe: Lehoczki Henrik könyvében, itt:http://lehoczkykronika.hu/lehoczkycsaladfa.pdf. - Továbbá a vármegyei levéltárakban, mint a Túróc vármegye levéltára Túróc-Szentmártonban, vagy a Liptó vármegyei levéltár. De Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben  stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyűjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében, a millenium után megjelent, Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként.

A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, /Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán,  Kunyerádon is/ Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson nagy kiterjedésű birtokon. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött kisebb ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak,/miles auli/ az akkori arisztokrácia tagjai. Ezen kívül megemlítendő, hogy hadtörténeti adat alapján: Kisrákói /Lehoczky / János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt. – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben nagybirtokos "úri" nemzetség volt, de a család ágak külön birtokoltak a nagyobb kiterjedésű kúria birtokokon. Lovagok voltak. Ha kellett hadat is állítottak, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen. / Királylehota 29500 hektár /=51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold/ volt, Beszterce és Jahodnyk az 1526. előtt még 40-50 ezer hold, mely később lecsökkent 10-15 ezer holdra. Kisrákó IV. Béla  adományozásakor kb. 2-3000 hold volt, de a pereskedések és eladások során lecsökkent pár száz holdra. A XIX. században az egyik birtoktest, mely II. György ágának örököseié volt 190 hold, a másik, a Nagyrákónál lévő birtoktest, mely I. András ágának utódaié volt, szintén hasonló nagyságú lehetett. Innen a jobbágyokat még a XVII. században áttelepítették Bisztricskára és más birtokokra, mert a birtokot itt átalakították legelővé, szántóvá és majorsággá! Egybefolytak a birtokkal a szomszédos Tarnóci és Pribóci birtoktestek, így ezért ez is egy nagyobb összefüggő birtok volt,  megközelítőleg egyben. A XVIII. században Kostyán egy része is Lehoczky birtok lett. Így ez az egész egy összefüggő, de kicsit felszabdalt, de jól bejárható egységet tett ki Bisztricskával! De több tulajdonossal! Lehoczky Dániel ugyanebben az évszázadban a Tótprónai uradalomban is birtokolt, az Okolicsányiakkal, Gáfforokkal, Velicsekkel és Batthyányiakkal közösen, a Prónayak mellett!  

 Magyar rendek és rangok fejlődése az Árpád-kortól: http://magyarregiok.hupont.hu/  

Az 1526. előtti magyar feudális hierarchiában a családnemzetség a felső, tekintetes és nagyságos úri rendbe tartozott. Ez a tekintélye nemesi címe ellenére is megmaradt a Felvidéken. A XIX. században fertálymágnásnak, /4. mágnási fokozat/ neveztetett a család a társadalom részéről. Még ha egyes ágazatok a család nagy népessége miatt nem is örököltek, de a tekintély az megmaradt, az ország más részeibe költözők ezt a megtisztelő kiváltságot már nem élvezték annyira, de azért a távolabbi részeken is ismert volt a család a műveltebb, úri nemesség körében, melyhez egyébként is számos szálon rokoni kapcsolat fűzte. Mikszáth  így ír a családról a Különös házasság című regényében: " A szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát. Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, bár részletekbe itt az Interneten nem bocsátkozhatom, lehet, hogy majd megírom komolyabb műben, de azt akarom, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és ne feledjék el az őseiket, akik nem jelentéktelen kisnemesek voltak, hanem főurak, és tettek az országért sokat. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.

Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét: 

Az 1563. évi I. Ferdinánd király általi címerújításkor, a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor a család Kisrákói előnevére célzólag adatott egy rák az éberség jelvényét jelentő daru alá. Mivel a család legrégibb okiratos adata 1244. nov. 22-ről való, mikor is a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet. / Adománylevél a 2. oldalon!/

 / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán fél évvel később, 1245-ben, év elején, kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt, mely körül ölelte a Csernyiknek adott Terra Rakouch birtokot. A XIV. században a helynevek változásakor a Kisrákótól délre lévő Zanasán falu eltűnt és az északi birtokdarab lett Rakow= Nagyrákó, - és Terra Rakouch= Rákóc-föld= Kisrákó= Rakovec. A Mai Nagyrákó is Lehoczky birtok volt! A Rakovszkyak birtokcsere szerződéseket írtak, osztozkodtak, és a  Kisrákóiakkal / Lehoczkyakkal/ is pereskedtek. Mindenesetre ez vezetett későbbi félreértelmezésekre a családok részéről is, és később a történészek részéről is. Ez vezetett a XIV. század végén azon pereskedésekre is, mely pereskedésekből, és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát. - Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt. /

    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio inc. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint.

Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.

A Semmatographia szövege elejének forditása: "Túróc vármegyében, Znió váránál  éberségért előkelőséget, nemességet és darut adott IV Béla, a Lehota, másképp Kisrákó adományának jelképeként Rákot, ugyancsak már birtokoltak a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork Bisztricskán is 1324. és 1280. években."

 

Ez a szöveg az 1563. évi nemességmegerősités és cimerújitás szövegéből van. Mint már irtam, és látható IV. Béla okleveléből is, hogy Csernyik kapott adományt Terra Rakouchra. Mert mint hirvivő fiatal kora óta hiven szolgálta a királyt, és kitartott mellette a nehéz megpróbáltatások alatt is! Értsd IV. Béla az osztrák herceg fogságában volt, amig ki nem fizette azt a tartozását amit a tatár elleni védekezésre kért! Az 1563. évi nemességmegerősités szövege egy összefoglaló szöveg, mert az egész család nemességét erősiti meg és új cimert ad, de "régiként"! 

A szöveg második bekezdésének forditása:

"A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel Felszentelve a határon. A Hanc család történetét megirta Horváth. J.C. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!" /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok Márkik címzéssel./  Itt kérdéses, holgy Morva őrgrófról van-e szó, vagy Morva Határgrófról, ami  kisebb rang! Határőr parancsnokok! Lásd a feudális hierarchiát a Magyar Lovagkönyv című munkámban! Megrendelhertő tőlem a Novum kiadó kiadása PDF formában! Lásda címemet a 20. oldalon, ahol a  családi címerek domborművei is megrendelhetőek! Pessina cseh történetíró az 1600-as években, a Jezsuiták kiadásában írta meg Mars Moravicus című könyvét, azaz a Morva Őrgrófság történetét. A könyvben erre hívatkozik Lehotzky András. A királylehotai oklevél szerint és a szepesi kapitulációs lista bejegyzése szerint a Királylehotát birtokló család neve  Nagy Lajos király és Zsigmond király adománylevelének bejegyzésénél:"HANK familia". Lehoczkyként I. Ferdinánd király adománylevelének bejegyzése után van irva a család, igy: "Lehoczky alias Lehotay familia" Dr. Vitek és Bizub könyvében szintén  "De Ganh " nemzetségnek veszi, ott Egyed fiainak  Barnabást és Krisztiánt forditja, és Miklóst Egyed fiát Egyed apjának magyarázza, hibásan, mert ha összevetette volna a Zsigmond király adománylevelével, ott egyértelmű, hogy Barnabás, Krisztián "ac"= és Miklós Egyed fiai!.  Más értelmezés szerint a De Ganhot "Ganhhoz hasonlóan Egyed fiai"-ként forditva is értelmezhető lehetne Ganh/Hank/ negyedik testvér is, de az 1732. évi Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzése szerint, és valószinűleg a család is igy olvasta az oklevelet: Barnabás, Miklós, és Krisztián, De Hank nemzetségből való Egyed fiai! Lehoczky Andrásnál is ezért van igy irva a Semmatograpjhiában" A Hanc család történetét megirta Horváth..."

/"Hanc" = "Ezt" latinul, ezért a szöveg a fordításkor félreérthető Lehotzky Andrásnál, ugyanúgy, mint a " Lehoczkyonorum genus antiquum Dicit in Boh. Pessina sub. tit. Mars Moravicus in Dedic. in fine" is, mert úgy érthető, mintha a bohémiai Pessinában éltek volna,  de valójában helyesen a fordítás: " Bohémiában mondja Pessina a Lehoczkyak nemzetségének őseit  Mars Moravicus cmzéssel Felszentelve a határon. Hanc familia ...stb./ 

 

Alább a Szepesi Kapitulációs listán:  1361 és 1390 " De Hank Familia":

 

1._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_1.jpg

2._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_2.jpg

3._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_3.jpg

4._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_4.jpg  

A család egy régebbi időre menő meséje szerint a család őse,  Bo, mint a német királyi testőrség tagja, Magyarországra kísérte Passauból Gizella bajor hercegnőt, Szent István király menyasszonyát. Egy vadászaton egy megsebzett szarvas a fiatal királynéra támadt, de Bo megmentette, lenyilazva a  szarvast. Ennek emlékére viseli a család az ősibb, hagyománycímerként felvett címert, melynek pajzsában, zöld talapzaton, kék mezőben egy páncélos vitéz emeli felajzott nyilát. Felette ezüst hold és arany csillag, az éberség jelvényeként, a pajzs fölötti koronában, vagy a sisak koronájában széttárt arany sasszárnyak közt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas. / Más változat szerint ugyanez a vitéz magyar ruhát visel; megint más változat szerint pedig, a pajzsban a páncélba öltözött nyilazó vitézzel szemben magas sziklacsúcson ágaskodik a nyíllal meglőtt szarvas, felette a hold és a csillag, a sisakdísz ugyanaz, mint az előbb leírtaknál láttuk.- Mint már mondtam korábban az eredeti címer a szarvas lehetett, majd alá lett téve a pajzsba a daru, mely ábra átalakult idővel a címer tartalmának megfelelően nyilazó vitézzé./ 

Megjegyzem, hogy a Morvaország a cseh király hűbéres hercegsége volt, és 1180 körül lett a császár hűbérese Premysl őrgróf,- ez időtől nevezik őrgrófságnak a korábbi hercegséget! A Premysl ház ágzatai külön-kölön szálláshelyeket kaptak az országban! Úgyhogy amikor a család ősei a rokon eredetű Prónayakkal és a Hauk Palkótól származó családokkal Magyarországra jöttek, lehet, hogy csak a XII. század vége! Mert ha Szent István király idejében jöttek volna, akkor nem az északi elhagyott erdőkben kaptak volna birtokot, hanem a lakott részen. Mint a Rákócziak ősei, a Radván-Bogát nemzetség is, akik szintén cseh nemesek voltak,  és ők Zemplénben kaptak szálláshelyet! 

De a Mars Moravicus cím az lehet, hogy csak Pessinánál lett így írva, jelezve a korábban a Premysl  őrgróf rokonságához kapcsolódó leszármazást. Láttunk már olyat sok helyen, hogy későbbi címmel neveznek egy családot az írók! Mint sok helyen a IV. Bélát  fogságban taró osztrák herceg is "főhercegnek" van írva a XIX. századi íróknál, holott az osztrák hercegség csak a XV. században lett a császár által, saját családjának adományozva ezt a címet, "Főhercegség", korábban "osztrák herceg" volt a cím a valóságban!

Lehet, hogy a XI. században jöttek az ősök mégis Magyarországra!

   A család vendéglovagként élt Magyarországon. Egy hagyomány szerint, már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-, és Felsőlehotát a mai Zólyomban, mint királyi birtok- kormányzók, mert ezek a területek királyi birtokok voltak. de hivatalos adat erről nincs. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg, adta a nagy terület összes haszonjogait és használati birtoklását Lork, azaz Kozma fia Lauren comes unokájának Egyednek és fiainak, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-ben I. Ferdinánd király is.  A vármegyétől független királyi földek, az 1222. évi Aranybulla, később az országgyűlésen változtatott, szigorított rendelkezései szerint, a teljes vármegyékhez hasonlóan, nem voltak eladományozhatóak, ezért a király az ott lévő összes haszonjogot, és a használat örökös jogát adományozta örök időre Egyednek és fiainak, és az összes örökseiknek "Perpetuum Perpetue"! 

    II. András király a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő határőrök élére megbízható hűbéreseiből parancsnokokat rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig, van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek, tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen, tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után, Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország központja. A liptói terület Znió alá tartozott. / 1244-ben Kozma fia Csernyik, IV. Béla ifjú hírnöke ezért kapta itt, a vár alatti területen Terra Rakouch bírtokát! /Kisrákót/Lásd az adománylevelet és magyarrra fordítását a 2. oldalon!

  II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként, mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói, vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.

    A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik. / Testvérei, Lork/Lauren comes/ és Beke, ekkor még fiatalok lehettek a csatához, számításom szerint 10 év is lehetett a születési idópontjaik közt! Csernyik 16-20 éves lehetett ekkor. / A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov. 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/

Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga  részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekintetében  keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! / Majláth Béla: Liptó őstermelése/ 

 A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarország családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Nádasdi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi, Selmeczi Tholt családokat.

Beke fia János Besztercei birtokát 1349-ben anyai unokatestvéreinek, a Senicei Tholtoknak adta, de Lorknak, Lauren comesnek igenis volt leszármazottja, mert 1391-ben a Túróci Registrumban Jahodnikon, azaz Kisbesztercén ott az igazolása György fia Jánosnak aki Kozma fia Lauren comes jogán ott folyamatosan birtokol, a vizsgálatkor  ott több birtokot nem mutat be, mellette vanak Villa Bistrychán Beke fia János örökösei,  a Seniceiek, azaz későbbi nevükön Selmeci Tholtok. Beke fia János nem a fiági unokatestvéreire hagyta a birtokát, hanem  anyai unokatestvéreire! 

Erdős Bence, aki a Szentiványi család iratai alapján a Szentiványi család történetét írja, felhívta a figyelmemet, hogy az ő meglátása szerint a Túróci és Liptói őscsaládok egy rokonság, egy eredet. 

Erdős Bence átküldte nekem Recsk comes és rokonsága levéltárát /Prónay levéltár/ és abból kitűnik, hogy a Rechk rokonai a liptói Szentiványi, Pongrácz,  Szmrecsányi, Pottornyay és Nádasdi Baán családok, továbbá Túrócban a Muthnai és Csepcsényi Vladár család és rokonsága a Muthnai és Csepcsényi eredetű családok.  Azonban  elemeztem a levéltári jegyzetekben szereplő neveket, összevetve Nagy Iván Magyarország családaival, a Vladár családnál közölt leszármazási tábla alapján, és abból a családból kiágazó, később Szepesben élő Sontagh családnál 1563-ban királyilag is meg lett címeres adománylevélben erősítve, hogy ők is, és a Muthnai és Csepcsényi   birtokos családok, mint a Valdár, Batyz stb család is német, szász bányász, lovagi rangú családok voltak, melyek a Körmöc bányát benépesítő aranybányászok közé tartoztak! Tehát a Rechk levéltárban láthatóan ide tartozó személyek csak nőági rokonság! Az öröklési joguk  leányági!  Így Kupruch lovag is aki  a csepcsényi és muthnai családokhoz tarozik, sógora kellett, hogy legyen Recknek, mert Recsk fia Pál comessel együtt harcolt és az annak szóló 1293. évi adománylevélben "annak bátyjának" van írva, tehát nagybátyja I. Pál comesnek. I. Pál comes és Kozma fia Lauren comes pedig, úgy néz ki, hogy unokatestvérek, tehát Rechk lehet, hogy Kozma testvére, vagy unokatestvére! Tehát Csernyik, Beke és Lork nagybátyja Recsk comes!  Még most dolgozom ki, hogy egy bővebb írásban ezt leírjam, és itt egy külön oldalon közlöm, ha készen van!  Kozma fia Lauren comes ágán volt a Túróci Registrumban Kisbesztercén, azaz Jahodnykon  Jahodniki György és fia János, Kozma fia Lauren comes  utódai!  

1299-ben egy liptói perben tanunak jelölik ki a birtok joga ügyében Kozma fia Lauren comest, is akinek 60 túróci, szepesi és sárosi hozzá hasonló nemessel közösen kellett volna tanúskodnia! Rechk comes fia Pál comessel közösen nyilatkozott végül Kozma fia Lauren comes, hogy az érintett per tárgyát képező birtok nem ősi birtokuk és lemondanak az igényről! Ez mutatja, hogy közeli rokonok és azonos birtok örökösei lennének! Bár itt is lehet leányági az öröklési jog! A Királylehotai terület Szepessel és Gömörrel határos, Sáros Szepes mögött van, de mind hatátőr vidék volt!! Lork a Vachtári helyőrség parancsnoka volt!

1284-ben  Recsk comes, mint a megyében élő királyi ember, van megbízva Kozma fia Lauren comes Kisbistrycha birtokba iktatásával is. Tehát ez egy nemzetség.

Királylehotánál a Vachtár tetejéről be lehetett látni Liptó nagy részét, kitűnő őrhely volt a határ védelmére. Enyhe lejtőn lóval is járható volt! Itt volt egy Frisch-Feuer nevű őrhely, mely az állandó őrtüzekről kapta a nevét, és itt volt a hegyen egy település is. /Királylehotai közlés/ Lauren comes itt volt helyőrségparancsnok, az ő unokája lehetett Egyed. A korábbi feltételezésem, hogy Kisrákói Pál testvére, azon alapult, hogy más tovább élő családi  ágazatot nem tudtam. Nem vettem észre Jahodnyk birtokigazolását a Túróci Registrummban, hogy Kozma fia Lauren comesnek voltak unokái is! Ezért tettem Pál testvérének Egyedet, mivelhogy az XVI. században az egész Lehoczky család közös jogon birtokolt Királylehotán, és csak rokon örökölhette az 1351. évi Aranybulla rendelkezése alapján! Csak az zavart az elméletemben, hogy  Pribócon a kaszálók öröklésénél miért csak Ábrahám fia Pál van feljegyezve, Egyed miért nem örökölte, de azzal magyaráztam, hogy "mivel vadászmester" volt Királylehotán,- nem volt rá szüksége! Az újabb adatok alapján  Lork ágára teszem őt! Bár még mindig ez a masik állítás igaza sem zárható ki  teljesen!

Tehát Kisrákói Pál ága örökölte 1475 körül Királylehotát, és ezért, és ekkor keresztelték át Kisrákó nevét Kis-Lehotára, mert akkor már birtokukban volt a nagy méretű Király-lehota is!

Trebosztót  és Besztercét a Tholtok örökölték a XV. század közepén, majd a Blatnyicai várhoz került Komorovszky Péter és Bálint garázdálkodásai idején. Bár Trebosztón és Bisztricskán a Tholtok még bírtak részt az 1500-as években is! Ugyanígy sérült Királylehota joga is a Hradeki vár mellett, mely később is vitára adott okot, ezért kérte a család I. Ferdinándot 1552-ben  új adományra! Túróc Besztercének, a mai Bisztricskának, és Jahodniknak is számos része a Blatnyicai várhoz került és így is maradt később. A Tholtok birtokrészét 1511-ben és 1512-ben Kisrákói Máté, más néven Lehoczky Máté vette meg 200-200 aranyforint örök áron, az ő ágán, II. György ága birta a XX. századig folyamatosn Bisztricska nagyobb részét! Kisrákót is ez az ág, valamint a IV. táblán lévó I. András ága bírta a XIX. század végéig!

 

Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.” / Horváth Sándor: Liptói és túróci registrum, Magyar Történelmi Társulat 1902. 104.p. - A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Reviczky utcai központi épületében, a Wenckheim palotában, található könyvtárban a könyvtári katalógus száma: 47326.  -  Ugyanitt találhatók azok a könyvek is, melyekre a továbbiakban hivatkozom: Mályusz Elemér: Túróc megye kialakulása, vámhelyei és forgalma, Budavári Tudományos társulat, 1922. IX. 196. p. - a Központi Szabó Ervin Könyvtárban a katológusszám:50620, --Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 14424/9; -és Nagy Iván: Mo. családai;-  Továbbá ugyanitt: X8505 katológus-számmal Sikura, Jan. St.  Miestopicne dejiny Turca. Topografische Gesichte von Turice,/ Túróc megye helytörténete. Bratislava Slov.Akadémia Vied a umeni 162.(4). /Az 1244. évi IV. Béla adománylevél másolata a II. oldalon!!!/

  Jan Sikura előbb említett könyvében /tótul van, én saját fordításomra hivatkozom/ adatokat közöl Kisrákón és a szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek. S él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1398-ban perbe idézik a Rakovszkyak a kisrákói birtokrészének eladása miatt./Lehet, hogy ezen Péter kapja 20 évesen 1358-ban Lajos királytól Zólyom vármegyében Alsó-Lehotát, soltész-bírósági jogokkal; a falu neve egy ideig Petrik-Lehotaya; mellette Felső-Lehota a XV. században Lehotka és Lehota regis néven szerepel majd!/Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben, 1286-ban eladták Rákó /valójában ekkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének.  Bekének fia volt János, aki 1324-ben kapott új adományt Bisztricskára /Bysztriciára/ Károly király nevében Danch mestertől. Bisztricska /Kysbisztrica/ más néven Jahodnyk, első ura Lork volt, Lauren comes, Kozma fia, Csernyik és Beke testvére. Ő 1284-ben szerezte meg azt akkor még hatalmas területet IV. László királytól. S felvásárolva Poch utódaitól, kiépítette a nagy kiterjedésű uradalmat, mely felért majdnem a Vágig, Ruttkáig és észak-keleten Szklabinyáig, a Túróc vizén túl, keleten Béla Ocskó Lehotáig. /Kb.15-ször 15 km-nyi terület./Lork 1284-ben kb. 40 éves, 1299-ben kb. 59 éves! Beke fia János kb. 1284 körül született, 1324-ben kb. 40 éves, 1349-ben kb. 65 éves. Csernyik fia Ábrahám is kb. 1270-80 körül született, fia Pál kb. 1300-1310. körül született. A Túróci Registrumban Jakab pap és Lőrinc 1391-ben 50-60 évesek lehettek, testvérük az 1398-ban Rakovszkyak által perbe hívott " Kisrákói Pál fia Péter" is kb. 60 éves ekkor

Ezzel párhuzamosan, Egyed és az ő fiai Miklós, Barnabás és Cristin De Hank , vagy De Ganh 1361. jún. 24-ét követő hétfőn I. Lajos királynak tett hű szolgálataikért kapják a királylehotai területet örök és szabad, tulajdonképpen a vármegyétől független adományként. A király hűséges híveinek és az ő örököseiknek adta a Vág folyótól, a Bocáig és a Vacokig, a Királyhavasig, a liptói határig terjedő hatalmas területet, az itt található királyi földeket, hegyeket, erdőket, minden ott lévő jövedlemezőségeket használatra "Örök időre". 1390-ben Zsigmond király is megerősítette ezt az adományt, majd 1552-ben I. Ferdinánd király is, új adományban. /2. oldalon!/

 

 

Mindkét adománylevél latinul és magyarul, valamint az 1552. évi oklevél is magyarul olvasható a 2. oldalon! Fenn, bal kéz felől a menüpontoknál!

Megjegyzendő, hogy Királylehota címszó alatt egyik Zólyom-Lipcsében kiállított adomány oklevél sincs benne a Liptói és Túróci Registrum 1391. évi Bebek Imre országbíró által vezetett hitelességi oklevél-vizsgálati jegyzékében. Valószínűleg, mert a megerősítő 1390. évi oklevél hitelességéhez nem férhetett kétség a közeli időpont miatt, és a vizsgálatot vezető Bebek Imre országbíró is ismerhette az oklevelet! De azért sincs jegyezve, mert a falu még nincs ekkor helységként jegyezve, csak egy telep a királyi hegyek és erdőségek alján. Az 1361. évi és az 1390. évi adománylevél sem említi Királylehota helység nevét, hanem a Vág folyótól a Bocza patakig, a Király-Havasig, egészen a liptói határig fekvő területről szól.

 

Az oldal folytatása fent, a honlap elején a bal kéz felé eső menüpontoknál! 2. oldalon a család adománylevelei. Majd 3-10 oldal családfák. Majd a 2008-ban, a Felvidéken megjelentetett Ph. Dr. Vitek-Bizub Királylehotai Lehoczkyakról szóló  könyvben közölt 1361. előtti királylehotai leszármazási tábla kritikája a 11. oldalon! </strong

kepkivagas_honlap_vegere.png 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 14
Tegnapi: 52
Heti: 14
Havi: 676
Össz.: 105 188

Látogatottság növelés
Oldal: Lehoczky nemzetség kezdő oldala
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2018 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: lehotkai árpád - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »