A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

Szerkesztő email:  gyogyito.ero@gmail.com

    A nemes és báró Lehotai /Lehotkai/ Lehoczky   nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura ősnemes törzsökös nemzetség múltja visszanyúlik az Árpád-házi királyok idejébe, Túróc vármegyének és Liptó vármegyének legősibb nemesi családainak egyike. Mely annak ellenére, hogy két eltérő ágazati címert visel, - egy család-nemzetség.15._kep_lehoczky_1563..jpg

A kisrákói és bisztricskai, másként Lehotkai /Lehotai/ címer: kék mezőben egy fél lábán álló daru, mint az éberség jelvénye, a felemelt jobb lábában egy arany kövecset markol, és az alatta ezüst mezőben fekvő vörös rák hátán áll. Az ezüstsisak ötágú aranykoronájában a pajzsbéli daru ismétlődik. A rák a család kisrákói előnevét jelképezi. Ezen új  címert 1563. decemberében adományozta a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd király és fia, a már ez év szeptember 28-án megkoronázott Miksa király.  A királyi udvarnál ez volt a család hivatalos, adományozott címere. A darut, mint szóbeli címeradományt, a hagyomány szerint IV. Béla király adta a család őseinek, Beke, Csernyik és Lork /Lauren comes/ lovagoknak, Kozma comes fiainak, Znió váránál tett őrködési szolgálataikért. - Míg a királylehotai címer: a pajzsban zöld alapzaton, kék mezőben nyilazó vitéz, /mely árnyképi körvonalaiban megegyezik a daru árnyképének vázlatos rajzával, s logikusan következik, hogy abból lett!/, a vitéz felett hold és csillag ragyog, mint az éberség jelképei, a sisak koronájában pedig, egy, a nyakán nyíllal átlőtt szarvas szökell széttárt sasszárnyak között. /A szárnyak is valójában a darura emlékeztetnek, mely szintén az éberség jelvénye, ugyanúgy, mint a hold és a csillag is./  Ez a szarvas Királylehota címere is, lomboktól ölelve. _kep_lehoczky_hagyomanycimer_magyar_ruhas_valtozata_egy_ezust_szelencen.jpg- Márton tábornok 1705. évi bárói címere, mely Pest vármegye levéltárában található: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot /jatagánt/ fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint. 16._kep_lehoczky_baroi_cimer.jpg

Tudni kell azt, hogy címeradományt oklevélben csak 1326-tól adományoztak királyaink, akkor is csak szóbeli leírást tartalmazott az oklevél, képi ábrát pedig, csak a XIV. század végétől adományoztak! A korábbra datált címeres-levelek hamisítványok. A Lehoczkyak daru címere is csak szóbeli adományozásról szóló hagyomány, az ezen korabeli címerek gyakorlatilag önként felvett címerek. Így, az ősibb, szarvas címer, mely Királylehotának, a család közbirtokossági hitbizománya központi községének is a címere, szintén önként felvett címer. Ezen címer alá lett téve később a daru, melyből átalakulva, idővel a nyilazó vitéz lett. / - Aki lerajzolja, s előtte felvázolja a két ábrát, láthatja, hogy a vázlatrajz szerkezete azonos!/

   Egy kis heraldika bővebben, kattintson ide: http://nemokutyus.hupont.hu/17

nagy_csaladfa_kepben.jpg

  Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván: Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben  született, valószínűleg az 1487-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát   minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetjük, mert itt láthatóak az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/! - Hogy az itt és ekkor élők végül is királylehotai Egyedtől, vagy testvérétől, Páltól erednek az nem mutatható ki határozottan, mert a XV. századi adatok hiányosak. Az azonban tény, hogy mindannyian egy őstől,- vagy Páltól, vagy Egyedtől eredünk. Ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kell lennie, vagy ha a jogos birtokos ág kihal, jöhet létre a másik ág öröklése.  A jogszabályok  logikájából következik az, hogy egy unokatestvér csak úgy nem költözhetne oda birtokolni. Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal. Erre tényszerű adat, hogy az I.Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron megvette a Tholtoktól a bisztricskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki kincstári uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi /bocai/ aranybányákba befektetve csődbe ment. Fia  volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, s Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is. 1563. decemberében, az akkor Királylehotán élő I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton részére a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól ősi törzsökös nemességük megerősítése mellett, a hagyomány szerint IV. Béla által szóban adományozott fél lábon álló daru alá, a család "Kisrákói" előnevére célzólag még egy rák adatott. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. 11._kep_pronay_cimer1563..jpg

Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói és Bisztricskai" trencséni ág. Mondhatnánk, hogy az adomány alapján valójában nekik járna csak a rák hátán álló daru címer, valamint a későbbiekben is Királylehotán élt Lénárd ágának, valamint unokatestvérük, Márton utódainak, ám a hagyomány szerint  a daru címer is az egész nemzetség ősi címere,mivel mindenki "Kisrákói"is eredetileg! - Azonban a címerek jelentéstartalma miatt a többi ág a szintén ősi szarvasos címert használta, míg szintén a jelentéstartalom miatt a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág a rák hátán álló daru-címert használta. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték, akkor a darut kapták, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast kapták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! A későbbi utódok pedig ismeretek, és családtörténeti, valamint heraldikai tudás híján elkezdték a rák hátán álló darut címert viselőket, és a szarvast használókat két ágnak tekinteni, sőt később, némelyek tévesen, két külön családnak mondani az egy és ugyanazon családot! /Lásd a menüpontoknál  a 20. oldalt!/Egyébként a királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, s ugyanezért Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! Tehát kimondhatjuk, hogy teljesnek lehetnének mondhatók a  Nagy Ivánnál közölt családfák, csak éppen annyiban hiányosak, hogy a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így  nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni. Megemlítendő, hogy Királylehotán a nemzetségnek olyan sok tagja élt a közbirtokossági hitbizományban, hogy itt már nem vezették általában a családfát, bár egyes ágaknak le van vezetve a rész- leszármazási táblája a XVIII. századtól, de általában véve a családi "Protokoll könyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat, az apák keresztnevei alapján, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat a faluban. Így volt: Bartosovje /Bartos-lehotai/, Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 29500 hektár /=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi /erdőség, hegyek és szántók közbirtokossági hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott, új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a  mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórásztóki ágazat. I. László ága a "Lackovje" ág. A család nagy része a XVI. században lutheránus lett. A Királylehotán élők többségükben lutheránusok voltak, s a felületes szemlélő ezért is megkülönböztette őket a "kisrákói" ágazatoktól, melyek a későbbi időben már általában visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt szakadatlanul katolikus. Valójában azonban Királylehotán is éltek katolikusok, de a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt. Tévedésből ezért a XIX. században néhány  tudatlan álértelmiségi fontoskodó már a "Kisrákói" ágaktól megkülönböztetve a "Királylehotaiakat" külön családnak kezdték tekinteni, a sajátos közbirtokossági forma, és a Protokoll Könyv szerinti leszármazási, anyakönyv-vezetési forma miatt. Holott a nemzetség egy és azonos eredetű a Lehotzkyak /XIX. sz. végétől már általánosan írva: Lehoczkyak/  hiteles tradíciója szerint.

  Keresd: Magyar Lovagkönyv, a Feudalizmus Kézikönyve című munkámat, mely a Novum kiadónál jelent meg. Keressék: www.novumpocket.com  és részleteket a http://novella-vers.hupont.hu/ honlapomon.   

Az Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az  Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky név alatt keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A Lehotai, v. Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob./

   A királyi udvar  ezért Lehotai / vagy Lehotkai/ Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak /Lehotkainak/, hol pedig röviden Királylehotai Lehoczkynak. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult  Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai  Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai"/ a Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!/

 

A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva.  Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevele Pribócon a Beniczky levéltárban van. Továbbá a vármegyei levéltárakban, mint a Túróc vármegye levéltára Túróc-Szentmártonban, vagy a Liptó vármegyei levéltár. De Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben  stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyűjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében, a millenium után megjelent, Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként.

A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, /Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán,  Kunyerádon is/ Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson nagy kiterjedésű birtokon. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött kisebb ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, s mint a hagyomány mondja, a pessinai morva őrgrófok nemzetségéből ered a Lehoczkyak ősi nemzetsége, s így ezeréves visszatérülés jogán, bár megszakadt jogon, de a Római Szent Birodalom Grófja is a család , s ha folyamatos jogra nem is, de legalább erre a tekintélyére hivatkozhat. Országnagyokat nem adott a család, de az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak,/miles auli/ az akkori arisztokrácia tagjai. Ezen kívül megemlítendő, hogy hadtörténeti adat alapján: Kisrákói /Lehoczky / János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt. – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben, mint nagybirtokos "úri" nemzetség, a királyi udvarban megfordulván a királyi tanácsban is részt vehetett. Ha kellett hadat állított, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen; -ez korábban is így volt, hiszen Királylehota 29500 hektár /=51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold/ volt, Bisztricska akkoriban, 1526. előtt még 40-50 ezer hold, mely később lecsökkent 10-15 ezer holdra, tehát hadállítási kötelezettsége is volt a családnak.

/A magyarországi örökletes főnemesi címek véglegesen csak 1526. után jelentek meg. /

Lásd a témát: Magyar rendek és rangok fejlődése az Árpád-kortól: http://magyarregiok.hupont.hu/  

Az 1526. előtti magyar feudális hierarchiában a családnemzetség a felső, tekintetes és nagyságos úri rendbe tartozott. Ez a tekintélye nemesi címe ellenére is megmaradt a Felvidéken. A XIX. században fertálymágnásnak, /4. mágnási fokozat/ neveztetett a család a társadalom részéről. Még ha egyes ágazatok a család nagy népessége miatt nem is örököltek, de a tekintély az megmaradt, az ország más részeibe költözők ezt a megtisztelő kiváltságot már nem élvezték annyira, de azért a távolabbi részeken is ismert volt a család a műveltebb, úri nemesség körében, melyhez egyébként is számos szálon rokoni kapcsolat fűzte. Mikszáth  így ír a családról a Különös házasság című regényében: " A szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát. Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, bár részletekbe itt az Interneten nem bocsátkozhatom, lehet, hogy majd megírom komolyabb műben, de azt akarom, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és ne feledjék el az őseiket, akik nem jelentéktelen kisnemesek voltak, hanem főurak, és tettek az országért sokat. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.

Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét: 

Az 1563. évi I. Ferdinánd király általi címerújításkor, a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor a család Kisrákói előnevére célzólag adatott egy rák az éberség jelvényét jelentő daru alá. Mivel a család legrégibb okiratos adata 1244. nov. 22-ről való, mikor is a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet. / Adománylevél a 11. oldalon!/

 / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán fél évvel később, 1245-ben, év elején, kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt, melynek egy kis darabja volt a Csernyiknek adott Terra Rakouch. A XIV. században a helynevek változásakor Zanasán neve lett Rakow= Nagyrákó, - és Terra Rakouch= Rákóc-föld= Kisrákó= Rakovec. Mindenesetre ez a névváltozás vezetett későbbi félreértelmezésekre a családok részéről is, és később a történészek részéről is. Ez vezetett a XIV. század végén pereskedésekre is, mely pereskedésekből, és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát. - Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt. /

    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

" Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Bohemia Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedicacione in fine." = magyarul: "A Lehoczkyak ősi nemzetsége, úgy mondják, a bohémiai /csehországi/ Pessinában élt Mars Moravicus címzéssel, Ajánlásában a határon." /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok Márkik címzéssel./ 

A család egy régebbi időre menő hagyománya szerint a család őse, a Pessinai Morva őrgrófok nemzetségéből való Bo, mint a német királyi testőrség tagja, Magyarországra kísérte Passauból Gizella bajor hercegnőt, Szent István király menyasszonyát. Egy vadászaton egy megsebzett szarvas a fiatal királynéra támadt, de Bo megmentette, lenyilazva a  szarvast. Ennek emlékére viseli a család az ősibb, hagyománycímerként felvett címert, melynek pajzsában, zöld talapzaton, kék mezőben egy páncélos vitéz emeli felajzott nyilát. Felette ezüst hold és arany csillag, az éberség jelvényeként, a pajzs fölötti koronában, vagy a sisak koronájában széttárt arany sasszárnyak közt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas. / Más változat szerint ugyanez a vitéz magyar ruhát visel; megint más változat szerint pedig, a pajzsban a páncélba öltözött nyilazó vitézzel szemben magas sziklacsúcson ágaskodik a nyíllal meglőtt szarvas, felette a hold és a csillag, a sisakdísz ugyanaz, mint az előbb leírtaknál láttuk.- Mint már mondtam korábban az eredeti címer a szarvas lehetett, majd alá lett téve a pajzsba a daru, mely ábra átalakult idővel a címer tartalmának megfelelően nyilazó vitézzé./ 

   A család vendéglovagként élt Magyarországon. Egy hagyomány szerint, már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-, és Felsőlehotát a mai Zólyomban, de hivatalos adat erről nincs. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg, adta a nagy területet Csernyik unokájának Egyednek és fiainak, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-ben I. Ferdinánd király is. 

    II. András király a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő határőrök élére megbízható hűbéreseiből parancsnokokat rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig, van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek, tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen, tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után, Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország központja. A liptói terület Znió alá tartozott. / 1244-ben Kozma fia Csernyik, IV. Béla ifjú hírnöke ezért kapta itt, a vár alatti területen Terra Rakouch bírtokát! /Kisrákót/Lásd az adománylevelet és magyarrra fordítását a 11. oldalon!

  II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként, mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói, vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.

    A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik. / Testvérei, Lork/Lauren comes/ és Beke, ekkor még fiatalok lehettek a csatához, Csernyik 20 éves lehetett ekkor. / A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov. 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/

Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga  részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekintetében  keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! / Majláth Béla: Liptó őstermelése/ 

 A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarország családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Nádasdi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi, Selmeczi Tholt családokat.

Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.” / Horváth Sándor: Liptói és túróci registrum, Magyar Történelmi Társulat 1902. 104.p. - A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Reviczky utcai központi épületében, a Wenckheim palotában, található könyvtárban a könyvtári katalógus száma: 47326.  -  Ugyanitt találhatók azok a könyvek is, melyekre a továbbiakban hivatkozom: Mályusz Elemér: Túróc megye kialakulása, vámhelyei és forgalma, Budavári Tudományos társulat, 1922. IX. 196. p. - a Központi Szabó Ervin Könyvtárban a katológusszám:50620, --Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 14424/9; -és Nagy Iván: Mo. családai;-  Továbbá ugyanitt: X8505 katológus-számmal Sikura, Jan. St.  Miestopicne dejiny Turca. Topografische Gesichte von Turice,/ Túróc megye helytörténete. Bratislava Slov.Akadémia Vied a umeni 162.(4). /Az 1244. évi IV. Béla adománylevél másolata a XI. oldalon!!!/

  Jan Sikura előbb említett könyvében /tótul van, én saját fordításomra hivatkozom/ adatokat közöl Kisrákón és a szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek. S él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1398-ban perbe idézik a Rakovszkyak a kisrákói birtokrészének eladása miatt. / Ezen Péter kapja 1358-ban Lajos királytól Zólyom vármegyében Alsó-Lehotát, soltész-bírósági jogokkal; a falu neve egy ideig Petrik-Lehotaya; mellette Felső-Lehota a XV. században Lehotka és Lehota regis néven szerpel majd!/Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben, 1286-ban eladták Rákó /valójában ekkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének.  Bekének fia volt János, aki 1324-ben kapott új adományt Bisztricskára /Bysztriciára/ Károly király nevében Danch mestertől. Bisztricska első ura Lork volt, Lauren comes, Kozma fia, Csernyik és Beke testvére. Ő 1283-ban szerezte meg a hatalmas területet IV. László királytól. S felvásárolva kiépítette a nagy kiterjedésű uradalmat, mely felért majdnem a Vágig, Ruttkáig és észak-keleten Szklabinyáig, a Túróc vizén túl, keleten Béla Ocskó Lehotáig. /Kb.15-ször 15 km-nyi terület./

Ezzel párhuzamosan, Csernyik leszármazottja, Ábrahámnak másik fia, Egyed és az ő fiai Miklós, Barnabás, Hank /Ganh = János!/ és Kristin 1361. jún. 24-ét követő hétfőn I. Lajos királynak tett hű szolgálataikért kapják a királylehotai területet örök és szabad, tulajdonképpen a vármegyétől független adományként. A király hűséges híveinek adta a Vág folyótól, a Bocáig és a Vacokig, a Királyhavasig, a liptói határig terjedő hatalmas területet, az itt található királyi földeket, hegyeket, erdőket, minden ott lévő jövedlemezőségeket használatra "Örök időre",teljes szabadsággal. 1390-ben Zsigmond király is megerősítette ezt az adományt, majd 1552-ben I. Ferdinánd király is, új adományban. /11. oldalon!/

Az 1361. évi Királylehotára utaló adománylevél szövege: " Nos Ludovicus Dei Gratia rex Hungariae memoriae commendantes significanus tenore psentium quibus expedit Univerzis. Quod Nos in recompensationem fidelium servitorum Aegidii Nicolai et Barnabae, Christiani de /et?/ Ganh filiorum eiusdem Aegidii, quod nobis idem in Venatonibus ferarum assidue exhibuerunt et inpenderunt Terram et Sylvam Nostram Regalem inxta et inter fluvios Vag et Bocza vocatos, usque ad summitates Alpium Kyraly et Baczuch dictos in Comita Lyptovien existent, cum utilatibus et Pertinentis suis univerzis, dedimus, dovanimus et contalimus pfatis Aegidio Barnabae et Christiano Nicola Ganh. Ac per eos ipsos haeredibus haerediume eorum Sucessoribus Jure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam. Datum in Lipcse Solien feria secundo proxima post festum Navitatis Beati Joannis Baptistae Anno D. 1361."

Az 1390. évi Zsigmond király általi megerősítő oklevél szövege: "Nos, Sigimundus Dei Gratia Rex Hungariae Dalmatiae Croatiae etc. Marchio Moraviae Brunschw et meritor Commendamus tenore psent significant suibus expedit Universis. Guod nos in recompensationem fidelium servitor Barnabae /?/ Hankonis Filior Aegidii, quod idem Serenissimo olim principi Dno Ludovico Regi Hunga Praedecessori nostro honrando felicis memoriae in venationibus ferare exhibuisse asserunt, omnio alucritate exhibent de psenti, ac exhibere promittunt in futur, quae Sylvam Seu Terra nostram regalem inter Fluvios Vag et Bocza vocatos in Cotta Lyptovien existent, quam alias idem Dnus Ludovicus Rex  Aegidio Parenti et Christiano ac Nicolas Fratribus eorund Barnabae /?/ Hankonis, ipsis, et nos similiter pfatis Barnabae Hankonis ac ipsor Haeredibus, Haerediume suor Sucessonibus dedimus et contatimus, imo Eadem Sylvam seu terra simul cum utilatibus et Ptinentiis suis Univerzis eiusdem donanus et conforimus Jure perpetuo, et irrevocabiliter haben, tenen dam Paint /?/ et possidend. Hac nostror Testimonis Litrae. Dat in Lypcse Solien feria sexta proxima post festum Beatorum Petri et Paoli Apostolor Anno D. 1390."

Mindkét latin szöveg, valamint az 1552. évi oklevél is magyarul olvasható a 11. oldalon! Fenn, bal kéz felől a menüpontoknál!

Megjegyzendő, hogy egyik adománylevél sincs benne a Liptói és Túróci Registrum 1391. évi Bebek Imre országbíró által vezetett hitelességi oklevél-vizsgálati jegyzékében. Valószínűleg, mert Zólyom Lipcsében lettek kiállítva, valamint a megerősítő 1390. évi oklevél hitelességéhez nem férhetett kétség a közeli időpont miatt, valamint legvalószínűbb az, hogy azért nincs jegyezve, mert a falu még nincs ekkor helységként jegyezve, csak egy telep e királyi hegyek és erdőségek alján. Az 1361. évi és az 1390. évi adománylevél sem említi Királylehota helység nevét, hanem a Vág folyótól a Bocza patakig, a Király-Havasig, egészen a liptói határig fekvő területről szól.

 

Az oldal folytatása fent, a honlap elején a bal kéz felé eső menüpontoknál! A 2008-ban, a Felvidéken megjelentetett könyvben közölt 1361. előtti királylehotai leszármazási tábla kritikája a 2. oldalon! </strong

Családfa ügyben keressék Lehoczky Miklóst, aki Kecskeméten lakik, címe: lehoczky48@gmail.com 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 22
Heti: 26
Havi: 919
Össz.: 88 403

Látogatottság növelés
Oldal: Lehoczky nemzetség kezdő oldala
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2017 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: lehoczky zsuzsa testvére - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »