A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

A /lehotkai/ másképp: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, Királylehotának, Királyhavasnak és Basnehnek szabad ura története az Árpád-kortól, címerei és leszármazási táblái.

Szerkesztő email:  gyogyito.ero@gmail.com

daru_cimer_szinesben.jpg

    A nemes és báró Lehotai /Lehotkai/ Lehoczky   nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura ősnemes törzsökös nemzetség múltja visszanyúlik az Árpád-házi királyok idejébe, Túróc vármegyének és Liptó vármegyének legősibb nemesi családainak egyike. Mely annak ellenére, hogy két eltérő ágazati címert visel, - egy család-nemzetség.

kepkivagas_kempelen_1754-55.png

 kepkivagask_kempelen_2._szakasz.png

    Borovszky: Magyarország vármegyéi:

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye:

borovszky_pest_kepkivagas.png

 

15._kep_lehoczky_1563..jpg

  

A kisrákói és bisztricskai, másként Lehotkai /Lehotai/ címer: kék mezőben egy fél lábán álló daru, mint az éberség jelvénye, a felemelt jobb lábában egy arany kövecset markol, és az alatta ezüst mezőben fekvő vörös rák hátán áll. Az ezüstsisak ötágú aranykoronájában a pajzsbéli daru ismétlődik. A rák a család kisrákói előnevét jelképezi. Ezen új  címert 1563. decemberében adományozta a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd király és fia, a már ez év szeptember 28-án megkoronázott Miksa király.  A királyi udvarnál ez volt a család hivatalos, adományozott címere. A darut, mint szóbeli címeradományt, a hagyomány szerint IV. Béla király adta a család őseinek, Beke, Csernyik és Lork /Lauren comes/ lovagoknak, Kozma comes fiainak, Znió váránál tett őrködési szolgálataikért. - Míg a királylehotai címer: a pajzsban zöld alapzaton, kék mezőben nyilazó vitéz, /mely árnyképi körvonalaiban megegyezik a daru árnyképének vázlatos rajzával, s logikusan következik, hogy abból lett!/, a vitéz felett hold és csillag ragyog, mint az éberség jelképei, a sisak koronájában pedig, egy, a nyakán nyíllal átlőtt szarvas szökell széttárt sasszárnyak között. /A szárnyak is valójában a darura emlékeztetnek, mely szintén az éberség jelvénye, ugyanúgy, mint a hold és a csillag is./  Ez a szarvas Királylehota címere is, lomboktól ölelve. _kep_lehoczky_hagyomanycimer_magyar_ruhas_valtozata_egy_ezust_szelencen.jpg

A fenti vésett címer az alsókubinyi ág egyik ezüstszelencéréjéről lett fényképezve!

- Márton tábornok 1705. évi bárói címere, mely Pest vármegye levéltárában található: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot /jatagánt/ fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint. 16._kep_lehoczky_baroi_cimer.jpg

Tudni kell azt, hogy címeradományt oklevélben csak 1326-tól adományoztak királyaink, akkor is csak szóbeli leírást tartalmazott az oklevél, képi ábrát pedig, csak a XIV. század végétől adományoztak! A korábbra datált címeres-levelek hamisítványok. A Lehoczkyak daru címere is csak szóbeli adományozásról szóló hagyomány, mely oklevélbe lett foglalva 1563-ban,  a király által, mintha azt IV. Béla adta volna! Az 1326 előtti címerek gyakorlatilag önként felvett címerek. Így, az ősibb, szarvas címer, mely Királylehotának, a család Kompozitorátusi/közbirtokossági/ hitbizománya központi községének is a címere, szintén önként felvett címer. Ezen címer alá lett téve később a daru, melyből átalakulva, idővel a nyilazó vitéz lett. / - Aki lerajzolja, s előtte felvázolja a két ábrát, láthatja, hogy a vázlatrajz szerkezete azonos!/

a_kir.l.lehoczky_cimer_strobl_alajostol.jpg

   Egy kis heraldika bővebben, kattintson ide: http://nemokutyus.hupont.hu/17 

1512_elotti_csaladfa.png 

A fenti  kis táblán Egyed fiai: Barnabás, Miklós és Krisztián De Hank / az 1361- évi oklevélen De Ganh/

A "De" helyett "És" olvasása hibás!

  Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván: Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben  született, valószínűleg az 1475-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát   minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetjük, mert itt láthatóak az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/! - Hogy az itt és ekkor élők végül is Királylehotai Egyedtől, vagy Kisrákói Páltól erednek, az a  XV. századi hiányos adatokból nem mutatható ki határozottan. Az azonban tény, hogy mindannyian egy őstől eredünk. Ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kellett lennie, vagy ha a jogos birtokos ág kihal, jöhetett létre a másik ág öröklése. Örökbefogadással, vagy leány fiúsításával csak királyi engedéllyel lehetett örökölni, de akkor is csak a nemzetségből való fiági atyafiak jogainak sérelme nélkül! Elajándékozáni egy birtokot csak 1351. előtt lehetett, az 1222. évi Aranybulla rendelkezése szerint, mint ahogy Villa Bystrichát is Beke fia János is az anyai ági unokatestvéreinek, a Selmeci Tholtoknak adta 1349. nov. 6-án a Túróci Convent előtt. Ezért aztán a fiági jogra hivatkozva vásárolja tőlük meg Kisrákói Máté, azaz Lehoczky Máté  1511-ben és 1512-ben 200-200 aranyforint örök áron az ott lévő negyedrészeiket! 

1351. előtt a régi, 1222. évi  Aranybulla jogszabálya élt, mely szerint a birtokos szabadon rendelkezett a saját maga szerezte birtokával, arra hagyhatta akire akarta, de az 1351. évi Aranybulla ezt a szabályt megváltoztatta, sőt, csak ezt a szabályt változtatta meg! Ettől kezdve lép érvénybe az "ősiség törvénye", mely szerint a nemesi birtok el nem idegeníthető, fiágon öröklődik, a fiág kihalása után a legközelebbi nemzetség, a legközelebbi atyafiak öröklik. A nemzetség teljes kihalása esetén a királyra visszaszáll! Ezen jogszabálynak a logikájából kell itt következtetni! Az öröklés logikájából vissza lehet következtetni a leszármazási és rokoni összefüggésekre! Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal. 

 

A család magát folyamatosan Kisrákóinak nevezte, 1475 óta Lehotainak is, tehát egyértelmű így, hogy Kisrákói Pálnak a leszármazottai a mai Lehoczkyak! És Egyed ágának a birtokait örökölték 1475 körül.

/ Révay Doc. ad Nob./

i._tabla.jpg

 

i._tabla_kepkivagas.png

 

ii._tabla.jpg

 

ii._tabla_kepkivagas.png

 

iii._es_iv._tabla.jpg

 

iv._tabla_kepkivagas.png

 

iv_tabla_kiegeszito_kepkivagas.png

 

Erdős Bence, aki a Szetiványi -levéltárat most dolgozza fel, felhívta a figyelmemet egy adatra, miszerint 1551-ben Lehotai Menyhért a bocai aranybányákra igényt tartva, hogy az az övé, szepesi hivtalos személyeket és megyebeli nemeseket hívott a követelésének a rendezésére, mire a Szentiványi családból a birtokos azt írta, hogy a szepesi  hivatalos személyek és a megyebeli nemesek előbb vizsgálják meg Lehotai Menyhért, egyáltalán kétségtelen nemes-e. Ebből azt lehet következtetni, amellett, hogy ez egy bevett szokás szerinti jogi időhúzás a Boca patakon túli aranybánya visszaszolgáltatása ügyében is, de azt is mutatja, hogy ezzel azért próbálkozik a szomszéd Szentiványi, mert Lehotai Menyhért nem a megye köztudott nemese, tehát ő Túrócból jött át a birtokba. Tehát a már 1475. előtt itt birtokló örökösök rendezetlen viszonyokat örököltek, mert már Komorovszky Péter garázdálodásai idején is a birtokból rengeteg erdő a Hradeki várhoz került, azt jogtalanul bitorolva, és már 1410 és 1420 között is volt vita Szentiványiakkal, Királylehotai György idejében, a bocai aranybányákról. A vita tíz évig tartott. A Szentiványiaknak adományozott privilégiuma volt arra, hogy  az ő birtokukon és a Boca patakban aranyat csak ők bányászhatnak, illetve csak az ő engedélyükkel bányászhatnak. De a Királylehotai királyi birtokra ez nem vonatkozott! Ezért akkor a Túróci Convent végül a tíz évi vitát lezárva, a Boca patakban jelölte ki a határt!  Lehotai Menyhért ezért tartott igényt az aranybányára! A birtokjogokat akarta rendezni,- ez évben a Hradeki vártól is követelte az erdők és földek visszaszolgáltatását, mire a vár úrnője, Báthory Erzsébet sértésként karácsonyra küldött a családnak egy zergét és két süketfajdot. Mert a zerge ugrál, a süketfajd meg süket és kiabál!

Ezért küldött a család követséget I.Ferdinánd királyhoz, aki aztán új adományban erősítette meg a családot az örökségében, és a régi területeket is új adományban visszadta, 1552. február 10-én, és azt 1553-ban kihírdették, és a családot a vármegye nemesei és hivatalos személyek jelenlétében ismét beiktatták!

szluha_marton_statisztikai_adata.png

 

A XVI. század közepétől minden Lehoczky birt közös joggal Királylehotán! 

Az I.Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron megvette a Tholtoktól a bisztricskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki kincstári uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi /bocai/ aranybányákba befektetve csődbe ment. Fia  volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, és állitólag, részben a Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is. 1563. decemberében, az akkor Királylehotán élő I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton részére a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól ősi törzsökös nemességük megerősítése mellett, a hagyomány szerint IV. Béla által szóban adományozott fél lábon álló daru alá, a család "Kisrákói" előnevére célzólag még egy rák adatott. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. 11._kep_pronay_cimer1563..jpg

Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói és Bisztricskai" trencséni ág. Mondhatnánk, hogy az adomány alapján valójában nekik járna csak a rák hátán álló daru címer, valamint a későbbiekben is Királylehotán élt Lénárd ágának, valamint unokatestvérük, Márton utódainak, ám a hagyomány szerint  a daru címer is az egész nemzetség ősi címere,mivel mindenki "Kisrákói"is eredetileg! - Azonban a címerek jelentéstartalma miatt a többi ág a szintén ősi szarvasos címert használta, míg szintén a jelentéstartalom miatt a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág a rák hátán álló daru-címert használta. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték, akkor a darut kezdték el használni, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast használták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! A későbbi utódok pedig ismeretek, és családtörténeti, valamint heraldikai tudás híján elkezdték a rák hátán álló darut címert viselőket, és a szarvast használókat két ágnak tekinteni, sőt később, némelyek tévesen, két külön családnak mondani az egy és ugyanazon családot! Egyébként az 1790 előtti  királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, /a későbbi levéltári, ettől eltérő bejegzések a precízkedő tévedésekből erednek minthogy az összefüggéseket csak hagyományból ismerték a család tagjai is, és ez az írás is, amit most olvas, ennek a korrigálására íódott!//Ha netán egy levéltárban külön "Királylehotai Lehoczky" és külön "Lehotkai Lehoczky" címszó alatt vannak iratok, ez az előbb mondott precízkedő távedésnek az eredménye!/ Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! Tehát kimondhatjuk, hogy teljesnek lehetnének mondhatók a  Nagy Ivánnál közölt családfák, csak éppen annyiban hiányosak, hogy a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így  nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni. Megemlítendő, hogy Királylehotán a nemzetségnek olyan sok tagja élt a kompozitorátusi hitbizományban, hogy itt már nem vezették általában a családfát, bár egyes ágaknak le van vezetve a rész- leszármazási táblája a XVIII. századtól, de általában véve a családi "Protokoll könyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat, az apák keresztnevei alapján, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat a faluban. Így volt: Bartosovje /Bartos-lehotai/, Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 29500 hektár /=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi /erdőség, hegyek és szántók /egyesült/kompozitorátusi hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott, új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a  mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórásztóki ágazat, belőle aki királylehotán élt az a "Jancsovje" ág. I. László ága a "Lackovje" ág. A család nagy része a XVI. században lutheránus lett. A Királylehotán élők többségükben lutheránusok voltak, egyharmaduk katolikus. Voltak ágak amelyek a későbbi időben már  visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt szakadatlanul katolikus. Királylehotán is éltek katolikusok, de a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt. A Bartrosovje ág az amelyik a IV. táblán van!

Tévedésből a XIX. században néhány  tudatlan fontoskodó, aki felületesen ismerte a családot és az adatokat, és nem ismerte jól a heraldikát, már a "Kisrákói" ágaktól megkülönböztetve a "Királylehotaiakat" külön családnak kezdték tekinteni, a sajátos /Egyesült/ Kompozitorázusi hitbizományi forma, és a Protokoll Könyv szerinti leszármazási, anyakönyv-vezetési forma miatt. Azt mondva, hogy más a kisrákói címer és a királylehotai címer! Holott a nemzetség egy és azonos eredetű a Lehotzkyak /XIX. sz. végétől már általánosan írva: Lehoczkyak/  hiteles tradíciója szerint is,- és mint itt már rámutattam a címer fejlődésére,- a két címer jelentése ugyanaz, -a daru és vitéz ábrájának a körvonala is ugyanaz. A "Rák hátán álló daru", "az Éberség jele" királyi címeradomány, a "Nyilazó vitéz" a daruból lett, felette a Csillag és a Hold szintén az "éberség jele" és az ősi "Szarvas" címer alá lett téve. Ez az önként felvett, ősibb, hagyománycímerek jogán létrejött címer, mely szokásjogon jött létre! A szarvas mellett a "Sas-szárnyak" a darura utalnak!

    Lehoczky József: Magyar Lovagkönyv, a Feudalizmus Kézikönyve,mely a Novum kiadónál jelent meg: http://novella-vers.hupont.hu  A magyar nemesi rangok fejlődése: még: http://magyarregiok.hupont.hu

 Az Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az  Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky  és külön Lehotkai / Kisrákói/ Lehoczky név alatt is keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A Lehotai, v. Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob. = Nemesi dokumentumok//

   A királyi udvar  ezért Lehotai / vagy Lehotkai/ Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak /Lehotkainak/, hol pedig röviden Királylehotai Lehoczkynak. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - Címere a rák hátán álló daru" De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult  Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai  Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai"/ a Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!/

 A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva.  Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hiteles átirata  Pribócon a Beniczky levéltárban van. A Znióban őrzött hiteles másolat pedig a Nemzeti Levéltárban van. Fényképe: Lehoczki Henrik könyvében, itt:http://lehoczkykronika.hu/lehoczkycsaladfa.pdf.

A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, /Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán,  Kunyerádon is/,Alsó- és Ferlső-Kálnokon, Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak,/miles auli/ az akkori arisztokrácia tagjai. /Ezen kívül egy megkérdőjelezhető hadtörténeti állítás alapján: "Lehoczky János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt."/  – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben nagybirtokos "úri" nemzetség volt, de a család ágak külön birtokoltak a nagyobb kiterjedésű kúria birtokokon. Lovagok voltak. Ha kellett hadat is állítottak, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen. / Királylehota 29500 hektár /=51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold/ volt, Beszterce és Jahodnyk két külön nagybirtok volt régen, amiután Lehoczky Máté megvette a Tholtoktól a mai Bisztricskát, az a hozzá tartozó részekkel kb.10-15 ezer hold volt. Kisrákó IV. Béla  adományozásakor kb. 1000 hold volt, mely a pribóc melletti csereszerződésekkel lecsökkent pár száz holdra. A XIX. században az egyik birtoktest, mely II. György ágának örököseié volt 190 hold, a másik, a Nagyrákónál lévő birtoktest, mely I. András ágának utódaié volt, szintén hasonló nagyságú lehetett. A XVII. században  a birtokot itt átalakították legelővé, szántóvá és majorsággá, és bérmunkával műveltették! Elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak itt. Ma is Kisrákón tehenészet van!

IV. Béla adománylevele szerint Terra Rakouch területe:

 terra_rakouch_terulete_pontositva.pngterra_rakouch_terulete_ma..png

Egybefolytak a birtokkal a szomszédos Tarnóci és Pribóci birtoktestek, így ezért ez is egy nagyobb összefüggő birtok volt,  megközelítőleg egyben. A XVIII. században Kostyán egy része is Lehoczky birtok lett. Így ez az egész egy összefüggő, de kicsit felszabdalt, de jól bejárható egységet tett ki Bisztricskával! De több tulajdonossal! Lehoczky Dániel ugyanebben az évszázadban a Tótprónai uradalomban is birtokolt, az Okolicsányiakkal, Gáfforokkal, Velicsekkel és Gr. Batthyányiakkal közösen, a Prónayak mellett!  

Az európai feudális hierarchia és a Magyar rendek és rangok fejlődése az Árpád-kortól: A magyar nemesi rangok és rendek fejlődése -A magyarországi feudális hierarchia fejlődése, a nemesség kialakulása, a főrend miként alakult ki, az öröklődő főnemesi címek létrejöttének közjogi háttere Írta Lehoczky József - http://magyarregiok.hupont.hu/  

Az 1526. előtti magyar feudális hierarchiában a családnemzetség a felső, tekintetes és nagyságos úri rendbe tartozott. Ez a tekintélye nemesi címe ellenére is megmaradt a Felvidéken. A XIX. században fertálymágnásnak, /4. mágnási fokozat/ neveztetett a család a társadalom részéről. Még ha egyes ágazatok a család nagy népessége miatt nem is örököltek, de a tekintély az megmaradt, az ország más részeibe költözők ezt a megtisztelő kiváltságot már nem élvezték annyira, de azért a távolabbi részeken is ismert volt a család a műveltebb, úri nemesség körében, melyhez egyébként is számos szálon rokoni kapcsolat fűzte. Mikszáth  így ír a családról a Különös házasság című regényében: " A szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát. Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, bár részletekbe itt az Interneten nem bocsátkozhatom, lehet, hogy majd megírom komolyabb műben, de azt akarom, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és ne feledjék el az őseiket, akik nem jelentéktelen kisnemesek voltak, hanem főurak, és tettek az országért sokat. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.

Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét: 

Az 1563. évi I. Ferdinánd király általi címerújításkor, a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor a család Kisrákói előnevére célzólag adatott egy rák az éberség jelvényét jelentő daru alá. Mivel a család legrégibb okiratos adata 1244. nov. 22-ről való, mikor is a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet. / Adománylevél a 2. oldalon!/

 / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán fél évvel később, 1245-ben, év elején, kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt, másik nevén  Nagy Rákót, mely körül ölelte a Csernyiknek adott Terra Rakouch / Rákóc = kis Rákó/ birtokot. Tehát Zanasán birtok neve is eredetileg másik nevén Nagy Rákó volt, és Terra Rakouch volt = Rákóc, azaz  =Kis Rákó! A XIV. században a helynevek változásakor a Kisrákótól délre lévő Zanasán falu eltűnt és az északi birtokdarab  neve lett Rakow= Nagyrákó, - és Terra Rakouch= Rákóc-föld= Kisrákó= Rakovec.

A Mai Nagyrákó falu is eredetileg Kis Rakó része volt, tehát Lehoczky birtok volt! Lásd Csernyik 1244. évi adománylevelében a birtok határainak lerírását!

A Rakovszkyak birtokcsere szerződéseket írtak, osztozkodtak, és a  Kisrákóiak / Lehoczkyak/ is pereskedtek. Mindenesetre ez vezetett későbbi félreértelmezésekre a családok részéről is, és később a történészek részéről is. Ez vezetett a XIV. század végén azon pereskedésekre is, mely pereskedésekből, és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát. - Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt. /

    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio inc. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint.

Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.

A Semmatographia szövege elejének forditása: "Túróc vármegyében, Znió váránál  éberségért előkelőséget, nemességet és darut adott IV Béla, a Lehota, másképp Kisrákó adományának jelképeként Rákot, ugyancsak már birtokoltak a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork Bisztricskán is 1324. és 1280. években."

 

Ez a szöveg az 1563. évi nemességmegerősités és cimerújitás szövegéből van. Mint már irtam, és látható IV. Béla okleveléből is, hogy Csernyik kapott adományt Terra Rakouchra. Mert mint hirvivő fiatal kora óta hiven szolgálta a királyt, és kitartott mellette a nehéz megpróbáltatások alatt is! Értsd IV. Béla az osztrák herceg fogságában volt, amig ki nem fizette azt a tartozását amit a tatár elleni védekezésre kért! Az 1563. évi nemességmegerősités szövege egy összefoglaló szöveg, mert az egész család nemességét erősiti meg és új cimert ad, de "régiként"! 

A Stemmatographia évszáma pontatlan, mert 1284-ben kapta Lork / Kozma fia Lauren comes / KisBisztrichát / a mai Jahodnikot, ami akkor még nagy terület volt, és felért Szklabinyáig és a Vágig,- és 1324-ben Beke fia János, Villa Bisztrichát kapta, a mai Bisztricskát!! Amit 1349-ben anyai unokaterstvéreinek, a Senicei Tholtoknak adott a Túróci Konvent előtt, melyet az ősi vérségi jogra hívatkozva vásárolt vissza  Kisrákói Máté 1511-12-ben, örök áron, a Lehoczkyak számára!!

A szöveg második bekezdésének forditása:

"A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában /Csehországban/ mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel Felszentelve a határon. Ennek a családnak a történetét megirta Horváth. J.C. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!" /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok Márkik címzéssel./  

Pessina cseh történetíró az 1600-as években, a Jezsuiták kiadásában írta meg Mars Moravicus című könyvét, azaz a Morva Őrgrófság történetét. A könyvben erre hívatkozik Lehotzky András. A királylehotai oklevél szerint és a szepesi kapitulációs lista bejegyzése szerint a Királylehotát birtokló család neve  Nagy Lajos király és Zsigmond király adománylevelének bejegyzésénél:"HANK familia". Lehoczkyként I. Ferdinánd király adománylevelének bejegyzése után van irva a család, igy: "Lehoczky alias Lehotay familia" Dr. Vitek és Bizub könyvében szintén  "De Ganh " nemzetségnek veszi, ott Egyed fiainak  Barnabást és Krisztiánt forditja, és Miklóst Egyed fiát Egyed apjának magyarázza, hibásan, mert ha összevetette volna a Zsigmond király adománylevelével, ott egyértelmű, hogy Barnabás, Krisztián "ac"= és Miklós Egyed fiai!.  Más értelmezés szerint a De Ganhot "Ganhhoz hasonlóan Egyed fiai"-ként forditva is értelmezhető lehetne Ganh/Hank/ negyedik testvér is, de az 1732. évi Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzése szerint: Barnabás, Miklós, és Krisztián, De Hank nemzetségből való Egyed fiai! Zsigmond király 1390. évi adománylevelében is "Barnabae Hankonis" van írva, tehát " Hank Barbnabás".-

 Lehotzky Andrásnál a " Lehoczkyonorum genus antiquum Dicit in Boh. Pessina sub. tit. Mars Moravicus in Dedic. in fine" úgy érthető, mintha a bohémiai Pessinában éltek volna,  de valójában helyesen a fordítás: " Bohémiában mondja Pessina a Lehoczkyak nemzetségének őseit  Mars Moravicus címzéssel Felszentelve a határon. 

Lehoczky vonatkozású iratanyagok az NRA-ban 1606-ig. (MNL OL E 148 Neo-regestrata acta): 

Alább a Szepesi Kapitulációs listán:  1361 és 1390 " De Hank Familia":

 

1._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_1.jpg

2._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_2.jpg

3._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_3.jpg

4._irat_fasc._155._n._1._1361_1541_4.jpg  

A család egy régebbi időre menő meséje szerint a család őse,  Bo, mint a német királyi testőrség tagja, Magyarországra kísérte Passauból Gizella bajor hercegnőt, Szent István király menyasszonyát. Egy vadászaton egy megsebzett szarvas a fiatal királynéra támadt, de Bo megmentette, lenyilazva a  szarvast. Ennek emlékére viseli a család az ősibb, hagyománycímerként felvett címert, melynek pajzsában, zöld talapzaton, kék mezőben egy páncélos vitéz emeli felajzott nyilát. Felette ezüst hold és arany csillag, az éberség jelvényeként, a pajzs fölötti koronában, vagy a sisak koronájában széttárt arany sasszárnyak közt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas. / Más változat szerint ugyanez a vitéz magyar ruhát visel; megint más változat szerint pedig, a pajzsban a páncélba öltözött nyilazó vitézzel szemben magas sziklacsúcson ágaskodik a nyíllal meglőtt szarvas, felette a hold és a csillag, a sisakdísz ugyanaz, mint az előbb leírtaknál láttuk.- Mint már mondtam korábban az eredeti címer a szarvas lehetett, majd alá lett téve a pajzsba a daru, mely ábra átalakult idővel a címer tartalmának megfelelően nyilazó vitézzé./

Ezt a történetet írtam meg versben még 1980 körül! A mese alapját az Alsó-Kubinyi ágtól hallottam! Lásd itt honlap későbbi 17. és 18. oldalán az elbeszélő verset! 

 

A Mars Moravicus Szlavnik hercegi család, valószínűleg Fehér horvát eredetű volt, vára a Prágától keletre fekvő Libice volt, amit lerombolt II. Boleszláv Cseh herceg amikor 995-ben megtámadta a Szlavnik hercegi családot, és a herceg legközelebbi rokonait meggyilkolta. A Szlavnik család földjei többnyire a Fehér Horvát vidéken voltak, a Krakkótól délre a Kárpátoktól Északra, Kis-Lengyelországban, melyet szintén elfoglalt II. Boleszláw Cseh herceg, és így legyőzve a vele egyenrangú másik hercegi házat, ő lett Csehország fejedelme. A Premysldák ettől kezdve uralkodtak az egész Cseh és Morva területen! Szent Adalbert is a Szlavnik hercegi ház tagja volt. A Mars Moravicus in Dedic. In fine, vagyis a " Morva Hadurak Felszentelve a Határon" cím erre a származásra utal. Bár Morvaország mai értelmezéssel 1180 körül lett a Római Szent Birodalom őrgrófsága, amikor az akkori Premysl morva herceg, a császár közvetlen hűbérese lett, a császártól zászlót fogadott el, felmondva a vele rokon Premyslida Cseh király hűbérét! De a Szlavnik ház uralkodása idejében, még itt két hercegség volt, és még a többi törzs vezérei is, önálló területek felett rendelkeztek, a két hercegi ház, a Premyslidák és a Szlavnikidák vezérlete alatt, és ezek mind a Római Szent Birodalom hűbéresei voltak, így mind a két határterület a Római Szent Birodalom őrgrófsága volt a régebbi időkben. Akárcsak a Miesko lengyel fejedelem szintén Fehér Horvát területe is, melybe beolvadt a Krakkótól délre fekvő, és Kárpátoktól északra lévő terület is!
A Premysl II. Boleslaw által meggyilkolt Slavnik herceg távolabbi rokonai, az ősök, így jöttek a magyar király oltalmába, és a kislengyelországi birtokaiktól délre lévő Kárpátok déli oldalán kaptak szálláshelyet. Így lettek itt a Lengyelország felőli határok őrzői!
Jegyzet:   

A mese, miszerint az ős Gizellával jött Magyarországra, a Szent Adalberttel való kapcsolatra épül. / Szent Adalbert, mint Prágai Püspök, másodszor 994/95-ben hagyta el Prágát, a libicei gyilkosság után, már nem volt prágai püspök, ezután indult térítő útjaira, és 997 április 23-án gyilkolták meg Gnieznóban, mikor a poroszokat térítette. Géza fejedelem 997 február 28-án halt meg. István 997 február 28-tól uralkodott.

A hagyomány, miszerint Istvánt Szent Adalbert keresztelte meg, kronológiailag anakronisztikus, képsőbbi állítások kerültek be a köztudatba./

Kiegészítő jegyzet:

A fehér horvátok vagy viszlyánok vagy viszlánok a 6. századtól a 11. századig a Kárpátoktól közvetelenül északra, a mai Lengyelország déli részén élő szláv nép voltak. Egy részük a 7. században délre vándoroltak a Balkánra, mint a horvátok névadói és fő alkotóeleme. Az északon maradottak a 11. században beolvadtak a lengyelek közé.

Történetük:
A szlávok őshazáját általában a Pripjaty környékére, azaz a mai Nyugat-Ukrajna, Belorusszia és Kelet-Lengyelország területére teszik. A „Visztula menti” szlávok, a viszlyánok, akiket fehér horvátokként is ismerünk, a 6. században már A Kárpátok északi oldalán éltek, Kis-Lengyelországban, központjuk Krakkó volt. Innen, Fehér-Horvátországból VII. Kónsztantinosz bizánci császár szerint egy részük a 7. században – Hérakleiosz bizánci császár uralkodása (610 – 641) idején – Dalmatia provincia területére vándorolt, ahol ők lettek a horvátok névadói és valószínűleg többségi alkotóelemei. Maga a horvát név valószínűleg iráni eredetű szó, de eredetéről közelebbit nem tudunk.
Az északon maradt fehér horvátok a 9. században valószínűleg a Morva Fejedelemség befolyása alatt éltek. Annak megdöntése, a magyaroknak a Kárpát-medencébe való költözése után a magyarok szövetségesei voltak. A 10. század első felében saját fejedelemségüket szervezték Krakkó központtal, de 955 és 965 között a Premysl II. Boleszláw vezetésével benyomuló csehek ezt felszámolták. I. Mieszko lengyel fejedelem, akinek I. Premysl Boleszláw lánya, II. Boleslaw nővére volt az egyik felesége, ekkor még szövetségese volt Boleszláwnak. A szövetség azonban 985 körül felbomlott, és Mieszko 990-ben elfoglalta a fehér horvátok földjét, akik ezután beolvadtak a lengyel népbe. II. Boleslaw ezután támadta meg és foglalta el a Slavnik hercegi ház Fehér Horvát területen lévő birtokait 995-ben, később is sok háború volt ezek közt a családok közt. A Premyslidák minden trónöröklésnél gyilkolták egymást! Míg végül az öröklési rendet a legidősebb családtagra, a Seniorra szabályozták, de ezután is állandó harcok folytak a trónért!


   A Lehoczky család, és a Hank nemzetség vendéglovagként élt Magyarországon. Egy hagyomány szerint, már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-, és Felsőlehotát a mai Zólyomban, mint királyi birtok- kormányzók, mert ezek a területek királyi birtokok voltak. De hivatalos adat erről nincs. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg adta a nagy terület összes haszonjogait és használati birtoklását Hank Egyednek és fiainak, és az ő összes örököseiknek, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-ben I. Ferdinánd király is megerősített, itt már Lehotai néven, a Lehoczkyaknak örökre szóló új adományban!  A vármegyétől független királyi földek, az 1222. évi Aranybulla, később az 1290. évi Óbudai Országgyűlésen változtatott, szigorított rendelkezései szerint, a teljes vármegyékhez hasonlóan, nem voltak örökösen eladományozhatóak, ezért a király az ott lévő összes haszonjogot, és a használat örökös jogát adományozta örök időre Egyednek és fiainak, és az összes örökseiknek "Perpetuum Perpetue"! 

    II. András király a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő határőrök élére megbízható hűbéreseiből parancsnokokat rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig, van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek, tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen, tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után, Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország központja. A liptói terület Znió alá tartozott. / 1244-ben Kozma fia Csernyik, IV. Béla ifjú hírnöke ezért kapta itt, a vár alatti területen Terra Rakouch bírtokát! /Kisrákót/Lásd az adománylevelet és magyarrra fordítását a 2. oldalon!

  II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként, mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói, vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.

    A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik. / Testvérei, Lork/Lauren comes/ és Beke, ekkor még fiatalok lehettek a csatához, számításom szerint 10 év is lehetett a születési idópontjaik közt! Csernyik 16-20 éves lehetett ekkor. / A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov. 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/

Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga  részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekintetében  keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! / Majláth Béla: Liptó őstermelése/ 

 A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarország családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Nádasdi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi, Selmeczi Tholt családokat.

Beke fia János Villa Bistrycha,/Beszterce/ birtokát 1349-ben anyai unokatestvéreinek, a Senicei Tholtoknak adta. A szomszédos Kis- Bistrychán / Jahodnykon/ Lorknak, Lauren comesnek volt leszármazottjai, de nem ők örökölték Villa Bisztrychát, és nem is Csernyik utódai. 1391-ben a Túróci Registrumban Jahodnykon, azaz Kisbesztercén ott az igazolása György fia Jánosnak, aki Kozma fia Lauren comes jogán ott folyamatosan birtokol, a vizsgálatkor  ott több birtokot nem mutat be, mellette vanak Villa Bistrychán Beke fia János örökösei,  a Seniceiek, azaz későbbi nevükön Selmeci Tholtok. Beke fia János nem a fiági unokatestvéreire hagyta a birtokát, hanem  anyai unokatestvéreire! 1413-ban Kisbysztricska, /Jahodnyk/ már Zsigmond királyé, mert Lork ága kihal, és a birtok a koronára visszaszáll! Zsigmond király ezután eladományozza a Necpáliaknak, majd a Komorovszkyak, majd Révaiak birtoka lesz!  

A Túróci és Liptói őscsaládok egy rokonság,  sok család egy eredet, mint kiderül Recsk comes és rokonsága levéltárából, a Prónay levéltárból! Ebból kitűnik, hogy a liptói Szentiványi, Pongrácz, Szmrecsányi, Pottornyay és Nádasdi Baán családok, továbbá Túrócban a Muthnai és Csepcsényi nemzetség családai, valamint a Lehoczky családhoz tartozó Lork, / Kozma fia Lauren comes/ mindannyian Rechk comes rokonai! Azonban elemeztem a levéltári jegyzetekben szereplő neveket, összevetve Nagy Iván Magyarország családaival, a Vladár családnál közölt leszármazási tábla alapján. 

Az abból a családból kiágazó, később Szepesben élő Szontagh családnál 1563-ban királyilag is meg lett címeres adománylevélben erősítve, hogy ők is, és a Muthnai és Csepcsényi birtokos családok, német, szász bányász, már korábban Szászországban is lovagi rangú családok voltak, melyek a Körmöc bányát benépesítő aranybányászok közé tartoztak! Tehát ebből azt lehet így következtetni, hogy a Rechk levéltárban láthatóan ide tartozó személyek Rechk comessel csak nőági rokonság! 
   Azonban tovább elemeztem a Vladár Károly által 1800-as évek elején össszeállított családfát,- mely látható Nagy Iván "Magyarország családai" könyvében, Vladár címszó alatt. Amennyiben pontos a leszármazás. Ezen családfán az 1230 előtti idő nemzetségi leszármazási összefüggései nem mutathatók ki,- ott is külön van vezetve!!! De öszevetve Rechk comes és rokonsága levéltárával, mely együtt kezeli a Vladár családnál közölt leszármazási táblán lévő egyes személyek birtokjogait Rechk leszármazottainak, a Prónayaknak a levéltárával, a következő megállapításra jutottam!

   A Csepcsényi és Muthnai nemzetségi birtokközösségben lévő személyek két fő vonalon származtak le: 1. a Nagycsepcsényi és Felső Muthnai vonalon és 2. a Kiscsepcsényi és Közép Muthnai vonalon!
A két fő vonal közt a leszármazási kapcsolat okadatolva nem mutatható ki! A Vladár Károly által, a XIX. század elején, összeállított leszármazási táblán sincs látható leszármazási összefüggés a két fő ágnál! A hiteles adatok mind az 1258. évi oklevél és az 1263. évi, IV. Bélától adományozott birtokjog-megerősítés, melyben fel vannak sorolva az akkor élt személyek, akiknek a régi szabadságjogait megerősíti a király, és nekik adja Muthna erdőt, azzal a feltétellel, "hogy ha kell, akkor a királyi seregben kísérjék a királyt! "
TEHÁT EZ ITT EGY NEMZETSÉGI BIRTOKKÖZÖSSÉG KÉT FŐ ÁGGAl!
Melyből az 1. a Nagycsepcsényi és Felső Muthnai vonal, ősapai ágon eredeztetve lehet külön család is a Kiscsepcsényi és Közép Muthanai vonal családaitól!!
1. Nagycsepcsényi és Felső Muthnai nemzetségi ág kapcsolódik a Rechk / Raak / Szosóci és Újfalui birtokú és Villa Chernakou lakhelyű rokonságához is, ezen van Krupech is! Ez az ág ősapai ágon akár lehet cseh eredetű is, és ezen ágon van a később is virágzó Sándor és Vladár családok!
2. Kiscsepcsényi és Közép Muthnai nemzetségi ág , melyen a Szontagh család, a Batyz család és a Csepcsényi család is áll, ősapai ágon szász lovagi eredetű!
Ez azért lehetséges, mert ugyanarra a birtokra társadományozással többen kaptak adományt. Túrócban és Liptóban a II. Endre előtti időkben "szabad királyi vendégekként" történtek ezen családok megtelepedései, és királyi beleegyezéssel "halászaton és vadászaton önként szolgálták a királyt, megfelelő fizetségért!" - mint olvasható több XIII. század második feléből származó megerősítő adománylevélben. Fizetségük, valószínűleg, maga a birtok használat és annak jövedelme volt.

Aztán a közös birtokon lévő családok sokszorosan összeházasodtak egymással, így aztán vérségi alapon is létrejött a jog- és birtokközösség, noha írásos nyoma nincs így, amiből kimutatható lenne, hogy férfi ágon akár két ősapától, két országból eredő a nemzetség is lehet! A Muthnai családok azonban magukat egy családnak tekintették, úgyhogy a Hank nemzetségbeli családok valószínűleg csak nőági rokonság velük.
-----------------------------------------------------
Tehát a 1. Nagycsepcsényi és Felső Muthnai vonalon látható testvérek, hárman:(A) Gudrum de Csernakou, valamint (B) Harek /sen Hauck/ és (C) Bihisz testvérek:
____________________________________
(A)Gudrum fia (A/1) )Jank /vagy Ivank/ és (A/2) Paulik /Palik 1263. oklevélen/
(A/1) Jank / Ivank/ fia Hók, mind a kettő szerepel az 1263. évi oklevélben! Hók szerepel 1295-ben is, nincs fia!
(A/2) Palik /1263/fiai: Balázs, Miklós és Gyula, akiktől sok ág származik, úgy mint a Sándor, a mai Vladár család, az Urielovich és az Istvanovje, Gaspárovje, Martinkovje, Benedikovje és Baltazárovje ágak! stb. Lásd Nagy Iván Magyarország családai könyvben Vladár címszó alatt!!!
____________________________________
(B) Harek / sen Hauck/ két fia: (B/1) Krupech és (B=/2) Kubina/ Másképp Rubina, Harubina vagy Hombek!/
( B/1) Krupech ága kihal, fia Benk /sen Biuk/ személyében, ki oklevélen látható 1290-ben!
( B/2 ) Kubinától pedig a XV. századig maradnak leszármazott ágak!
____________________________________
( C ) Bihisz fia pedig az 1263-ban az oklevélen szereplő ( C/1) Miloth, akinek fia Isov/ István/ akinek fia Kelemen,/ 1359 és 68. akiben Bihisz egyik ága kihal...
A másik Bihisztől lejövő( C/2) ág az amelyiken egy korábbi Vladár nevű ág áll.
____________________________________

2. A Kiscsepcsényi és Közép Muthnai vonal, a Szász lovagi eredetű apai ős ágon!
Vladár Károly, XIX. század elején készült leszármazási tábláján is az 1263. évi oklevélen is szereplő közös birtokszerzők apái és felmenői kérdőjellel vannak jelölve!
______________________________________
Mint közös birtokszerzők szerepelnek 1263-ban, de nem biztos, hogy testvérek, apáik külön-külön kérdőjellel jelölve:
Tieovan / vagy Polian /, Praelad / vagy Premlad/, Zumar / vagy Zuutar vagy Zontag/ és Poruch /vagy Puchruch/ Ők a szász lovagi eredetű ág apai ágon.
Zumar vagy Zontagtól ered a Batyz és a Szontagh család!
___________________________________________

Így mivel Krupech lovag is aki a Nagycsepcsényi és Felső Muthnai családokhoz tartozik, lehet, hogy ősapai ágon is vérségi rokona Rechk comesnek, -de mivel a Vladár Károly-féle családfából láthatóan távolabbi rokon,- mégis 1293. évi oklevélben Rechk comes fia I. Pál comes  "nagybátyjaként" van írva, aki szintén hősiesen harcolt a csatában, úgy" mint Vrin fia Péter is", és Pál fia István is, akik szintén kiérdemlik elestükkel I. Pál adományát!

/"Magistro Paulo, íilio Comitis Rechk, et Comiti Cropech, patruo eiusdem" =
vagyis: Pál Mester Rechk Comes fia, és Cropech Comes előbbi nagybátyja! /


Tehát házasság által, egyúttal közeli rokon is! Tehát a sógora kellett, hogy legyen Rechknek, mert az itt említett oklevélben Rechk fia Pál comes "nagybátyjának" van írva, tehát anyai nagybátyja I. Pál comesnek.
I. Pál comes és Kozma fia Lauren comes pedig, úgy néz ki, hogy unokatestvérek, tehát Rechk lehet, hogy Kozma testvére, vagy unokatestvére! Tehát lehetséges, hogy  Csernyik, Beke és Lork nagybátyja Recsk comes! De lehetnek Rechk és Kozma feleségei is testvérek! De lehet, hogy Kozma fia Lauren comes a veje is Rechknek! Ezért szerepel Rechkhez és I. Pál comeshez sokkal közelebbi személyként, mint a testvérei Beke és Csernyik! Ez esetben Rechk és Kozma nem testvérek, hanem unokatestvérek. 1281-ben a mai Felső Stubnya neve: Villa Kozmas! 

------------------------------------

Nagy Iván: Magyarország családai című könyvében a  Pongrácz, Szentiványi, Pottornyay, Szmrecsányi, és Nádasdi Baán családok, valamint a Prónay  család leszármazása rövidítve így áll fel:
      Hank "Polkó" fia volt Lőrinc, aki a tatárjáráskor csapatkapitány volt, 
 Neki  két fia volt:
 I. Seraphil és I. Bogomér
        I. Seraphilnak két fia volt:
 I. András, a Pongrácz család őse, és I. Miklós a Pottornyay család őse.
        I. Bogomérnek  három fia volt:
Bodó,  a Szentiványiak őse, I. Miklós a Szmrecsányiak őse, és II. Bogomér a Nádasdi Baán család őse.
  A  Prónay családnál pedig ez van tradícionálisan:
Rechk comes fiai:
I. Pál mester, János, aki elesett, és Serafil 
      I. Pál / comes/ mester fiai:  Beke és András
Serafil fia: II. János
   Tovább nem vezetem le, mert az már az 1300-as évek!

   Továbbiakban a Rechk levéltárban részletezem ezt, a jegyzetekben, itt a 26. oldalon! !

Lehotzky András Stemmatographiájában nem említi, hogy a Prónayak és a Hanck Polkótól származó Pongrácz, Pottornyay, Szmrecsányi, Szentiványi és Nádasdi Baán családok a Lehoczkyakkal azonos eredet lennének. De ott, nála is "Hank Polkónak" van írva az, aki Nagy Ivánnál Hauck Palkónak van írva, illetve az 1230. évi Magyarfaluról szóló II. Endre által adott adománylevélben, ahol Beuch Hauk Palik / Polik/ van írva, mint felsorolás, de ami úgy is érthető, hogy Beuch is, és Palik is Hauk nemzetség!

De Beuch Hauk Palik = Polik egy személy is lehet! Vagyis Hank nemzetségbeli Bence aki lengyel! / Poland szóból/Az "u" és "n" betű a latin szövegekben hasonló betű, és gyakran keveredik!

Lehotzky Andrásnál hibák vannak, mert ő valószínűleg a családok bemondásai alapján szedte össze az anyagának egy részét.

Így például a Pongrácz családnál írja, hogy "Antenatus Hanch Polko dictus, Nobilis  Bohemiae", vagyis Csehország nemeseiből származik, és birtokolt II. András adománya alapján 1230. Magyarfaluban Liptó vármegyében. Ugyanakkor a Szentiványiaknál azt írja, hogy "ex familia Aba", és ide sorolja rokonnak a Vida/ lásd Bodó?!/ valamint a Sennyey,/Őnála Senyejnek van írva!/ és a Pongrácz családot is! - Ami Saját írásával is így ellentmondásban van! Mert a Pongrácz családnál írja a leszármazásnál, hogy  testvér ágazata a Szentiványi, Szmrecsányi, Pottornyay, és a Baán de Nádasfalu családok! A Sennyey család az Nagy Ivánnál is az Aba nemzetséghez van írva! De a Pongrácz család is és a Szentiványi, és a vele testvér családok is Hank Polkótól származnak! / Hank nembéli "Lengyel" Bencétől?/

Valószínűlen a Senicei nevet olvasta ő Sennyeynek, mert Beke fia Jánosnál is látható Villa Bistrichán, hogy anyai unokatestvérei a Seniceiek./ Akik későbbi nevükön Stjauniczkyek,  majd a XVI. századtól nevezve Ludravai és Selmeczi Tholtok! Liptóban Kis- és Nagy- Selmec régi neve Senice volt!/

Lehotzky Andrásnál Rechk  másképpen Raak!  Ez nem lehet tévedés! Minthogy Rákó neve régebbi 1244. évnél, amikor Kisrákót kapta Csernyik, valamint 1245. évnél amikor Zanasánt / Nagy Rákót/ kapta László udvari káplán és testvére Márton.

 A Kisrákó korábbi birtokosa  Meffrik volt akinek a halálával szállt Kisrákó vissza a koronára, és mint gazdátlanná vált birtokot  adja IV. Béla Csernyiknek. 1244.

Rechk  comes korábbi birtoka  Sosócz és Újfalu, melyet rokonaival bír. /1230./ És ezen falvakért cserében adja a király Tót- Prónát Rechknek és rokonainak! Mert Soszóczot és Vyfalut / Újfalut/ a Zólyomi várbirtokhoz csatolja! Ez a terület pedig Kisrákótól délre van, a közeli szomszédságban! Rechk neve lehet, hogy Rákocska!  Az ide vonatkozó továbbiakat majd a 26. oldalon írom!  

A Nagy Iván Magyarország családaiban a Rakovszkyak által közölt: 1363-ban Rák és Pál, Mátyás fiai adatnál tévedés van, ha látom a Túróci Registrumot! Ide vonatkozó továbbiakat a 12. oldalon írom!

És lásd a túróci birtoktérképeket a 13. oldalon!

Lehotzky Andrásnál 1344. évszámmal, Pribócnál, az ott közösen birtoklók felsorolásánál: Bebek Csernyik fia! A Túróci Registrum szerint: Pribócon Ábrahám Csernyik fia birtokol közösen Iso, Mochov, Madách, Desk, Michk, Subraha, Tompos Valkán etc.  birtokostársakkal, kik különböző családból valók voltak, mint Beniczky, Madách, Rakovszky és Kis Rákói/Lehoczky!/ De ez nem tévedés, hanem valószínűleg az Ábrahám keresztnév másként becézve Bubek, vagy Bebek!!!- Úgy, mint a Beke is a Benedek keresztnév becézése, mint abban az időben Túrócban Beke név van a Prónay családnál is írva, a Beniczkyeknél is, és Csernyik testvérének Bekének fia János 1324. Villa Bistrichán is!

 Lehoczky vonatkozású iratanyagok az NRA-ban 1606-ig. (MNL OL E 148 Neo-regestrata acta): 14. és 15. Fasc. 1604. N. 11. _1519___1 / 14.  irat vége és 15. irat eleje:

A következő oldalon lévő kapitulációs listai oklevelek birtokbejegyzései szerint Kisrákói Lehoczky György fiai:  Mathias, Emericus, Laurentius et Martinus, filii Georgii Lehoczky de Kis Rako birtokoltak 1519-ben Túrócban, a Bisztricskai uradalom határán lévő Alsó- és Felső- Kálnokon is! 

   Kozma fia Lauren comes ágán volt a Túróci Registrumban Kisbesztercén, azaz Jahodnykon  Jahodniki György és fia János, Kozma fia Lauren comes  utódai! /1391./ 

1299-ben egy liptói perben tanunak jelölik ki a birtok joga ügyében Kozma fia Lauren comest, is akinek 60 túróci, szepesi és sárosi hozzá hasonló nemessel közösen kellett volna tanúskodnia! Rechk comes fia Pál comessel közösen nyilatkozott végül Kozma fia Lauren comes, hogy az érintett per tárgyát képező birtok nem ősi birtokuk és lemondanak az igényről! Ez mutatja, hogy közeli rokonok és azonos birtok örökösei lennének! A Királylehotai terület Szepessel és Gömörrel határos, Sáros Szepes mögött van, de mind hatátőr vidék volt!! Lork a Vachtári helyőrség parancsnoka volt!

1284-ben  Recsk comes, mint a megyében élő királyi ember, van megbízva Kozma fia Lauren comes Kisbistrycha birtokba iktatásával is.

Királylehotánál a Vachtár tetejéről be lehetett látni Liptó nagy részét, kitűnő őrhely volt a határ védelmére. Enyhe lejtőn lóval is járható volt! Itt volt egy Frisch-Feuer nevű őrhely, mely az állandó őrtüzekről kapta a nevét, és itt volt a hegyen egy település is. /Királylehotai közlés/ Lauren comes itt volt helyőrségparancsnok.

Mivel Lork ága 1413-ban kihalt, nem lehetett az ő unokája Egyed, mert akkor az ő ága örökölte volna Jahodnykot, egyenesági örökléssel, és rajta keresztül a Kisrákói ág! De a birtok a koronára visszaszállt! Tehát az a helyes következtetés, hogy  Egyed De Hank Kisrákói Pál testvére. Mivel az 1351. évi Aranybulla rendelkezése szerinti öröklés csak így lehetséges!  

Mivelhogy az XVI. században az egész Lehoczky család közös jogon birtokolt Királylehotán, és csak azonos nemzetségbeli legközelebbi atyafi örökölhette az 1351. évi Aranybulla rendelkezése alapján! Fiúsított leány házastársa jogán lenne még ez az öröklés lehetséges, de ahhoz királyi hozzájárulás kellett volna, és annak nyoma lenne!  Pribócon a kaszálók öröklésénél azért csak Ábrahám fia Pál van feljegyezve, és Egyed azért nem örökölte, mert a régi szolgálati birtokon vadászmester volt volt Királylehotán, ezért nem volt rá szüksége!

Abban az időben még nem voltak kialakult állandó családnevek: Egyed nem volt Kisrákó birtokában, ezért a Hank nemzetségnevet viselte, Pál pedig a birtoka után neveztetett De Rakouch.

Tehát Kisrákói Pál ága örökölte 1475 előtt Királylehotát, és ezért, és ekkor keresztelték át Kisrákó nevét Kis-Lehotára, mert akkor már birtokukban volt a nagy méretű Király-Lehota is!

Trebosztót  és Besztercét a Tholtok örökölték a XV. század közepén, majd a Blatnyicai várhoz került Komorovszky Péter és Bálint garázdálkodásai idején. Bár Trebosztón és Bisztricskán a Tholtok még bírtak részt az 1500-as években is! Ugyanígy sérült Királylehota joga is a Hradeki vár mellett, mely később is vitára adott okot, ezért kérte a család I. Ferdinándot 1552-ben  új adományra! Túróc Besztercének, a mai Bisztricskának számos része, és Jahodnik is a Blatnyicai várhoz került és így is maradt később. A Tholtok birtokrészét 1511-ben és 1512-ben Kisrákói Máté, más néven Lehoczky Máté vette meg 200-200 aranyforint örök áron, az ő ágán, II. György ága birta a XX. századig folyamatosn Bisztricska nagyobb részét! Kisrákót is ez az ág, valamint a IV. táblán lévó I. András ága bírta a XIX. század végéig!

Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.”

irodalom_a_lehoczky_honlaphoz_masolata.png

/Az 1244. évi IV. Béla adománylevél másolata a II. oldalon!!!/

A Túróci Registrumban adatokat látunk Kisrákón és a szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek Terra Rakouch birtokon. A Rakovszky levéltár szerint él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1399-ben  Rákói Pál fia Lőrinc, Márton, Jakab és György nevű fiainak a nevében eltiltja a Túróci Convent előtt a kisrákói birtokrészének eladásától! Eddigi munkák a Rakovszkyakhoz veszik ezt a Rákói Pál fia Lőrincet, de a Rakovszkyaknak milyen jogalapja lett volna eltiltani Kisrákó birtok eladásától bárkit is? Nem az ő birtokuk! Itt  a "De Rakó" név az nem Rakovszkyt jelent, hanem "De Terra Rakouch"nevet, és itt testvérek tiltják el egymást a jogos birtok eladásától! Tehát akkor Rákói Lőrinc itt azonos Kisrákói Lőrinccel, és a fiai Márton, Jakab és György! Valószínű, hogy ez a György  azonos a Királylehotán 1410 és 1420 között a Szentiványiakkal pereskedő Királylehotai Györggyel, és  testvérei,  Márton és Jakab azonos a később jegyzett Jakab és Márton de Lehotkával!

Erről bővebben: lásd a 2. a 11. és 12. oldalon!

 Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben, 1286-ban eladták Nagy-Rákó, /más néven akkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének, ami így nem igaz! Mert valójában  nem Bekének adták el, hanem Latibor fia Jakabnak! Latibor Porch fia volt, aki IV. Bélától 1255. évben kapott a szomszédos Laszkárra adományt! 1286-ban László fia László eladta Zanasán azon részét Latibor fia Jakabnak, mely birtokrészt 1283-ban elfoglalt tőlük hatalmaskodólag Lóránd, Urinnak bátyja, de azt IV. László király nekik vissza adatta. Ez a terület Bél Mátyásnál  hibásan Kis-Rákó, mely sok helyen előfordul aztán ugyanilyen tévedésként!! Az előbbiek Zanasán címszó alatt a Túróci Regisztrumban vannak, az adatok pontos értelmezéséhez közölte Horváth Sándor a Túróci Regesztákat, a következők pedig ott olvashatóak Zanasán 82. old./Zakusán/ címszó alatt, hogy: 1363-ban I. Lajos király Rákot és Pált, Mátyas fiait /Rak et Palus filii Mathiae/a nemesek közé sorozza, és azt a birtokot, melyet ősük Latibor fia Jakab vásárolt László fia Lászlótól, felszabadítja a feltételes szolgálat alól. Tehát a Rakovszkyaknál téves adatok vannak itt közölve! Bővebben  erről a 12. oldalon írok, illetve még a 26. oldalon, Rechk comes rokonsága levéltáránál, MERT  SZEMBETŰNŐ Az itt látható RÁK NÉV és a Lehotzky András Stemmatographiájában írt RECHK COMES  ALIAS RAAK NEVE közti esetleges kapcsolat!!

Tehát a valóságban Beke nem vásárolt a Rakovszkyaktól  semmit ott!

Lásd a többi megjegyzést a 12. oldalon,- és a 26. oldalon!

Bekének fia volt János, aki 1324-ben kapott új adományt Bisztricskára /Bysztriciára/ Károly király nevében Danch mestertől. Bisztricska /Kysbisztrica/ más néven Jahodnyk, első ura Lork volt, Lauren comes, Kozma fia, Csernyik és Beke testvére. Ő 1284-ben szerezte meg azt akkor még hatalmas területet IV. László királytól. S felvásárolva Poch utódaitól, kiépítette a nagy kiterjedésű uradalmat, mely felért majdnem a Vágig, Ruttkáig és észak-keleten Szklabinyáig, a Túróc vizén túl, keleten Béla Ocskó Lehotáig. /Kb.15-ször 15 km-nyi terület. 

Ezzel párhuzamosan, Egyed és az ő fiai Miklós, Barnabás és Cristin De Hank , vagy De Ganh 1361. jún. 24-ét követő hétfőn I. Lajos királynak a vadászatokon tett hű szolgálataikért, tettrekészségükért és odaadásukért kapják a királylehotai területet örök, és tulajdonképpen a vármegyétől független adományként. A király hűséges híveinek és az ő örököseiknek adta a Vág folyótól, a Bocáig és a Vacokig, a Királyhavasig, a liptói határig terjedő hatalmas területet, az itt található királyi földeket, hegyeket, erdőket, minden ott lévő összes jövedlemezőségeket használatra "Örök időre". 1390-ben Zsigmond király is megerősítette ezt az adományt, majd 1552-ben I. Ferdinánd király is, új adományban. /2. oldalon!/

 Mindkét adománylevél latinul és magyarul, valamint az 1552. évi oklevél is magyarul olvasható a 2. oldalon! Fenn, bal kéz felől a menüpontoknál!

Megjegyzendő, hogy Királylehota címszó alatt egyik Zólyom-Lipcsében kiállított adomány oklevél sincs benne a Liptói és Túróci Registrum 1391. évi Bebek Imre országbíró által vezetett hitelességi oklevél-vizsgálati jegyzékében. Valószínűleg, mert a megerősítő 1390. évi oklevél hitelességéhez nem férhetett kétség a közeli időpont miatt, és a vizsgálatot vezető Bebek Imre országbíró is ismerhette az oklevelet! De azért sincs jegyezve, mert a falu még nincs ekkor helységként jegyezve, csak egy telep a királyi hegyek és erdőségek alján. Az 1361. évi és az 1390. évi adománylevél sem említi Királylehota helység nevét, hanem a Vág folyótól a Bocza patakig, a Király-Havasig, egészen a liptói határig fekvő királyi területről szól.

Az oldal folytatása fent, a honlap elején a bal kéz felé eső menüpontoknál! 2. oldalon!

kepkivagas_honlap_vegere.png









Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 30
Heti: 142
Havi: 115
Össz.: 134 300

Látogatottság növelés
Oldal: Lehoczky nemzetség kezdő oldala
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2020 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »