A nemes és báró Lehotai /Lehotkai/ Lehoczky   nemzetség, Kisrákónak és Bisztricskának nemesura, valamint Királylehotának szabad és örökös ura ősnemes törzsökös nemzetség múltja visszanyúlik az Árpád-házi királyok idejébe, Túróc vármegyének és Liptó vármegyének legősibb nemesi családainak egyike. Mely annak ellenére, hogy két eltérő ágazati címert visel, - egy család-nemzetség.

   A kisrákói és bisztricskai, másként Lehotai /Lehotkai/ ág címere: kék mezőben egy fél lábán álló daru, mint az éberség jelvénye, a felemelt jobb lábában egy arany kövecset markol, alatta ezüst mezőben egy fekvő vörös rák van, melyen áll. Az ezüstsisak ötágú aranykoronájában a pajzsbéli daru ismétlődik. Ez a család kisrákói előnevét jelképezi. Ezt 1563. decemberében adományozta a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd király és fia, a már ez év szeptember 28-án megkoronázott Miksa király.  A királyi udvarnál ez volt a család hivatalos, adományozott címere. A darut, mint szóbeli címeradományt, a hagyomány szerint IV. Béla király adta a család őseinek, Beke, Csernyik és Lork /Lauren comes/ lovagoknak, Kozma comes fiainak, Znió váránál tett őrködési szolgálataikért. - Míg a királylehotai ágazati címer: a pajzsban zöld alapzaton, kék mezőben nyilazó vitéz, /mely árnyképi körvonalaiban megegyezik a daru árnyképének vázlatos rajzával, s logikusan következik, hogy abból lett!/, a vitéz felett hold és csillag ragyog, mint az éberség jelképei, a sisak koronájában pedig, egy, a nyakán nyíllal átlőtt szarvas szökell széttárt sasszárnyak között. /A szárnyak is valójában a darura emlékeztetnek, mely szintén az éberség jelvénye, ugyanúgy, mint a hold és a csillag is./  Ez a szarvas Királylehota címere is, lomboktól ölelve.- Báró Lehoczky Márton tábornok 1705. évi címere: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot /jatagánt/ fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint.

/Tudni kell azt, hogy címeradományt oklevélben csak 1326-tól adományoztak királyaink, akkor is csak szóbeli leírást tartalmazott az oklevél, képi ábrát pedig, csak a XIV. század végétől adományoztak! A korábbra datált címeres-levelek hamisítványok. A Lehoczkyak daru címere is csak szóbeli adományozásról szóló hagyomány, az ezen korabeli címerek gyakorlatilag önként felvett címerek. Így, az ősibb, szarvas címer, mely Királylehotának, a család közbirtokossági hitbizománya központi községének is a címere, szintén önként felvett címer. Ezen címer alá lett téve később a daru, melyből átalakulva, idővel a nyilazó vitéz lett. / - Aki lerajzolja, s előtte felvázolja a két ábrát, láthatja, hogy a vázlatrajz szerkezete azonos!/

Aki részletesebbet akar tudni a témáról, megtalálja ezt is, a feudális ősi magyar társadalomszerkezet ismertetése mellett a 2012. év májusában a Novum Kiadónál megjelenő könyvemben. Címe: Magyar  Lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - Keresd:  www.novumpublishing.hu

  Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván: Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben  született, valószínűleg az 1487-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát a valószínűleg minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetnénk, mert valószínűleg ideírandók az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/, /akik közül többen lehet, hogy a táblázaton lévő személyekkel beazonosíthatóak/. Hogy az itt és ekkor élők végül is királylehotai Egyedtől, vagy testvérétől, Páltól erednek az nem mutatható ki határozottan, mert a XV. századi adatok hiányosak. Az azonban valószínű, hogy vagy Páltól, vagy Egyedtől eredünk mindannyian, ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kell lennie, vagy ha kihal egy ág, akkor örökölnek az unokatestvéri ágak. A jogszabályok logikájából következik az, hogy egy unokatestvér csak úgy nem költözhetne oda birtokolni. Csak ha az egyik ág kihal, jöhet létre a másik ág öröklése. Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal. Erre tényszerű adat, hogy az I.Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron megvette a Tholtoktól a biszticskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi aranybányákba befektetve csődbe ment. Fia  volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, s Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is. 1563. decemberében, az akkor Királylehotán élő I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól ősi törzsökös nemességük megerősítése mellett, a hagyomány szerint IV. Béla által szóban adományozott fél lábon álló daru alá, a család "Kisrákói" előnevére célzólag még egy rák adatott. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói és Bisztricskai" trencséni ág. Tehát az adomány alapján valójában nekik járna csak a rák hátán álló daru címer, valamint a későbbiekben is Királylehotán élt Lénárd ágának, valamint unokatestvérük, Márton utódainak. A többi ág a szarvasos címert használta, de a címer tartalma miatt, a későbbi időben, a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág is ezt a címert használta. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték, akkor a darut kapták, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast kapták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! A későbbi utódok pedig ismeretek, és családtörténeti, valamint heraldikai tudás híján elkezdték a rák hátán álló darut címert viselőket, és a szarvast használókat két ágnak tekinteni, sőt később, áltudományos és félművelt okoskodók, két külön családnak mondani az egy és ugyanazon családot! Ráadásul a királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, mivel még Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! Tehát kimondhatjuk, hogy teljesnek lehetnének mondhatók a  Nagy Ivánnál közölt családfák, csak éppen annyiban hiányosak, hogy a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így  nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni. Megemlítendő, hogy Királylehotán a nemzetségnek olyan sok tagja élt a közbirtokossági hitbizományban, hogy itt már nem vezették általában a családfát, bár egyes ágaknak le van vezetve a rész- leszármazási táblája a XVIII. századtól, de általában véve a családi "Protokoll könyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat, az apák keresztnevei alapján, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat a faluban. Így volt: Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 60 ezer holdnyi erdőség, hegyek és szántók közbirtokossági hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott, új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a  mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórászróki ágazat. I. László ága a "Lackovje" ág. A Királylehotai közbirtokossági hitbizomány tagjai a szűk, evangélikus egyházközségben végül a felületes szemlélő számára, láthatólag elkülönültek a "kisrákói" ágazatoktól, melyek többségükben, a későbbi időben már katolikusok voltak, miután visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt szakadatlanul katolikus, a többiek a XVI. században a lutheránus reformáció útjára léptek, s csak ezután katolizáltak vissza.- De valójában Királylehotán is éltek katolikusok, azonban a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt. Tévedésből ezért sokan már a "Kisrákói" ágaktól megkülönböztetve a "Királylehotaiakat" a XIX. században már külön családnak kezdték tekinteni, a sajátos közbirtokossági forma, és a Protokoll Könyv szerinti leszármazási, anyakönyv-vezetési forma miatt. Holott a nemzetség egy és azonos eredetű, a régi tradíció szerint is.

A honlap írója: Lehoczky József. /Budapest 2011. március és augusztus között. Kiigazítva 2012. április 5. 

  A család címerei is megtekinthetők, a család története is benne van a feudális társadalom legújabb részletezésű korrajzával a 2012. májusában megjelenő könyvemben: Magyar Lovagkönyv, A Feudalizmus Kézikönyve című munkámban, mely a Novum kiadónál jelenik meg. Keressék: www.novumpublishing.hu címen! Az osztrák tulajdonú kiadó magyar honlapján! 

Az Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az  Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky név alatt keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. Ez azért van így, mert a Lehotai, v. Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob./

   A királyi udvar  ezért Lehotai Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett elkülönülés miatt kezdték a Túrócban már ténylegesen nem birtokló ágazatok is megkülönböztetésül Kisrákói és Bisztricskainak nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak /Lehotkainak/, míg a XIX. század végére a barokkos, hosszú előnévváltozat helyett a királylehotaiakhoz tartozó leszármazottak is röviden Királylehotai Lehoczkynak kezdték magukat nevezni. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. / 42 alkalommal/ Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky.

De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI.-XVII. században még így írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult  Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai  Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon Kisrákói és Bisztricskaira, vagy Lehotaira, némelykor Lehotkaira, s a királylehotai hitbizományhoz tartozó ágak leszármazottainál: Királylehotaira. 

A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva.  Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár, ez I. László öröklési idejétől lehet. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, valamint a XX. század elején a Kisrákót öröklő Velicsek levéltárában keresendők. Továbbá a vármegyei levéltárakban, mint a Túróc vármegye levéltára Túróc-Szentmártonban, vagy a Liptó vármegyei levéltár. De Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben  stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyűjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében, a millenium után megjelent, Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként.

A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, /Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán,  Kunyerádon is/ Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson nagy kiterjedésű birtokon. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött kisebb ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje…”

A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, s mint a hagyomány mondja, a pessinai morva őrgrófok nemzetségéből ered a Lehoczkyak ősi nemzetsége, s így ezeréves visszatérülés jogán, bár megszakadt jogon, de a Római Szent Birodalom Grófja is a család , s ha folyamatos jogra nem is, de legalább erre a tekintélyére hivatkozhat. Országnagyokat nem adott a család, de az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak,/miles auli/ az akkori arisztokrácia tagjai. Ezen kívül megemlítendő, hogy hadtörténeti adat alapján: Kisrákói /Lehoczky / János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt. – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben, mint nagybirtokos "úri" nemzetség, a királyi udvarban megfordulván a királyi tanácsban is részt vehetett. Ha kellett hadat állított, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen; -ez korábban is így volt, hiszen Királylehota 60 ezer hold volt, Bisztricska akkoriban, 1526. előtt még 40-50 ezer hold, mely később lecsökkent 10-15 ezer holdra, tehát hadállítási kötelezettsége is volt a családnak.

/A magyarországi örökletes főnemesi címek csak 1526. után jelentek meg. /

Lásd a témát a 2012. év májusában megjelenő könyvemben: ” Magyar Lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve,” keresd a Novum Kiadó honlapján: www.novumpublishing.hu 

Az 1526. előtti magyar feudális hierarchiában a családnemzetség a felső, tekintetes és nagyságos úri rendbe tartozott. Ez a tekintélye nemesi címe ellenére is megmaradt a Felvidéken. A XIX. században fertálymágnásnak, /4. mágnási fokozat/ neveztetett a család a társadalom részéről. Még ha egyes ágazatok a család nagy népessége miatt nem is örököltek, de a tekintély az megmaradt, az ország más részeibe költözők ezt a megtisztelő kiváltságot már nem élvezték annyira, de azért a távolabbi részeken is ismert volt a család a műveltebb, úri nemesség körében, melyhez egyébként is számos szálon rokoni kapcsolat fűzte. Mikszáth  így ír a családról a Különös házasság című regényében: " A szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát. Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, bár részletekbe itt az Interneten nem bocsátkozhatom, lehet, hogy majd megírom komolyabb műben, de azt akarom, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és ne feledjék el az őseiket, akik nem jelentéktelen kisnemesek voltak, hanem főurak, és tettek az országért sokat. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.

Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét: 

Az 1563. évi, innsbrucki I. Ferdinánd király általi címerújításkor, a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor a család Kisrákói előnevére célzólag adatott egy rák az éberség jelvényét jelentő daru alá. Mivel a család legrégibb okiratos adata 1244. nov. 22-ről való, mikor is a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet.

 / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán egy évvel később, 1245-ben, év elején, kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt, melynek egy kis darabja volt a Csernyiknek adott Terra Rakouch. A XIV. században a helynevek változásakor Zanasán neve lett Rakow= Nagyrákó, - és Terra Rakouch= Rákóc-föld= Kisrákó= Rakovec. Mindenesetre ez a névváltozás vezetett későbbi félreértelmezésekre a családok részéről is, és később a történészek részéről is. Ez vezetett a XIV. század végén pereskedésekre is, mely pereskedésekből, és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát. - Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt. /

    Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában: 

" Lehoczkyonorum  genus antiqum Dicit in Bohemia Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedicacione in fine." = magyarul: "A Lehoczkyak ősi nemzetsége, úgy mondják, a bohémiai /csehországi/ Pessinában élt Mars Moravicus címzéssel, Ajánlásában a határon." /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok Márkik címzéssel./ 

A család egy régebbi időre menő hagyománya szerint a család őse, a Pessinai Morva őrgrófok nemzetségéből való Bo, mint a német királyi testőrség tagja, Magyarországra kísérte Passauból Gizella bajor hercegnőt, Szent István király menyasszonyát. Egy vadászaton egy megsebzett szarvas a fiatal királynéra támadt, de Bo megmentette, lenyilazva a  szarvast. Ennek emlékére viseli a család az ősibb, hagyománycímerként felvett címert, melynek pajzsában, zöld talapzaton, kék mezőben egy páncélos vitéz emeli felajzott nyilát. Felette ezüst hold és arany csillag, az éberség jelvényeként, a pajzs fölötti koronában, vagy a sisak koronájában széttárt arany sasszárnyak közt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas. / Más változat szerint ugyanez a vitéz magyar ruhát visel; megint más változat szerint pedig, a pajzsban a páncélba öltözött nyilazó vitézzel szemben magas sziklacsúcson ágaskodik a nyíllal meglőtt szarvas, felette a hold és a csillag, a sisakdísz ugyanaz, mint az előbb leírtaknál láttuk.- Mint már mondtam korábban az eredeti címer a szarvas lehetett, majd alá lett téve a pajzsba a daru, mely ábra átalakult idővel a címer tartalmának megfelelően nyilazó vitézzé./ 

   A család vendéglovagként élt Magyarországon. Egy hagyomány szerint, már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-, és Felsőlehotát a mai Zólyomban, de hivatalos adat erről nincs, még "primae occupationis" /első foglalás joga/ jogcím volt a korábbi jogviszony. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg, adta a nagy területet Csernyik unokájának Egyednek és fiainak, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-ben I. Ferdinánd király is. 

    II. András király a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő határőrök élére megbízható hűbéreseiből parancsnokokat rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig, van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek, tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen, tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után, Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország központja. A liptói terület Znió alá tartozott. / 1244-ben Kozma fiai Csernyik, Beke és Lork is ezért kapták a „Znió váránál tett őrködési szolgálatokért”, mint a vendég-nemesek sorából eximáló, /kiemelő/ megerősítő "ország eredeti "origonam" „prenobilisei közé" felvételt. /

  II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely; Vlachty felett az úgynevezett Ulezseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként, mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói, vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.

    A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik. / Testvérei, Lork/Lauren comes/ és Beke, ekkor még fiatalok lehettek a csatához, Csernyik 20 éves lehetett ekkor. / A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov. 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/

/ Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga  részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekintetében  keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! / Majláth Béla: Liptó őstermelése/ 

 A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarország családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Udvardi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi családokat.

Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. A Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói / Madocsányi/ János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolásban benne van a kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének: " Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli, exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent plura non habere."

  Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat.” / Horváth Sándor: Liptói és túróci registrum, Magyar Történelmi Társulat 1902. 104.p. - A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Reviczky utcai központi épületében, a Wenckheim palotában, található könyvtárban a könyvtári katalógus száma: 47326.  -  Ugyanitt találhatók azok a könyvek is, melyekre a továbbiakban hivatkozom: Mályusz Elemér: Túróc megye kialakulása, vámhelyei és forgalma, Budavári Tudományos társulat, 1922. IX. 196. p. - a Központi Szabó Ervin Könyvtárban a katológusszám:50620, -- Továbbá ugyanitt: X8505 katológus-számmal Sikura, Jan. St.  Miestopicne dejiny Turca. Topografische Gesichte von Turice,/ Túróc megye helytörténete. Bratislava Slov.Akadémia Vied a umeni 162.(4).

  Jan Sikura előbb említett könyvében /tótul van, én saját fordításomra hivatkozom/ adatokat közöl Kisrákón és a szomszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről, a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Csernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig, Pál, tehát az említett túróci registrumbéli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-ben élnek. S él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1398-ban perbe idézik a Rakovszkyak a kisrákói birtokrészének eladása miatt. / Ezen Péter kapja 1358-ban Lajos királytól Zólyom vármegyében Alsó-Lehotát, soltész-bírósági jogokkal; a falu neve egy ideig Petrik-Lehotya; mellette Felső-Lehota a XV. században Lehotka és Lehota regis néven szerpel majd!/Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben, 1286-ban eladták Rákó /valójában ekkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének.  Bekének fia volt János, aki 1324-ben kapott új adományt Bisztricskra /Bisztriciára/ Károly király nevében Danch mestertől. Bisztricska első ura Lork volt, Lauren comes, Kozma fia, Csernyik és Beke testvére. Ő 1283-ban szerezte meg a hatalmas területet IV. László királytól. S felvásárolva kiépítette a nagy kiterjedésű uradalmat, mely felért majdnem a Vágig, Ruttkáig és észak-keleten Szklabinyáig, a Túróc vizén túl, keleten Béla Ocskó Lehotáig. /Kb.15-ször 15 km-nyi terület./

Ezzel párhuzamosan, Csernyik leszármazottja, Ábrahámnak másik fia, Egyed és az ő fiai Miklós, Barnabás, Hank és Kristin 1361. jún. 24-én I. Lajos királynak tett hű szolgálataikért kapják a királylehotai területet örök és szabad, tulajdonképpen a vármegyétől független adományként. A király hűséges híveinek adta a Vág folyótól, a Bocáig és a Vacokig, a Királyhavasig, a liptói határig terjedő hatalmas területet, az itt található királyi földeket, hegyeket, erdőket, teljes függetlenséggel és szabadsággal, és egyúttal felmenti őket, valamint területeiket mindenféle adófizetés és állami szedés-vedés alól. Örök időre teljes szabadsággal. 1390-ben Zsigmond király is megerősítette ezt az adományt, majd 1552-ben I. Ferdinánd király is, új adományban.

Az 1361. évi Királylehotára utaló adománylevél szövege: " Nos Ludovicus Dei Gratia rex Hungariae memoriae commendantes significanus tenore psentium quibus expedit Univerzis. Quod Nos in recompensationem fidelium servitorum Aegidii Nicolai et Barnabae, Christiani de /et?/ Ganh filiorum eiusdem Aegidii, quod nobis idem in Venatonibus ferarum assidue exhibuerunt et inpenderunt Terram et Sylvam Nostram Regalem inxta et inter fluvios Vag et Bocza vocatos, usque ad summitates Alpium Kyraly et Baczuch dictos in Comita Lyptovien existent, cum utilatibus et Pertinentis suis univerzis, dedimus, dovanimus et contalimus pfatis Aegidio Barnabae et Christiano Nicola Ganh. Ac per eos ipsos haeredibus haerediume eorum Sucessoribus Jure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam. Datum in Lipcse Solien feria secundo proxima post festum Navitatis Beati Joannis Baptistae Anno D. 1361."

Az 1390. évi Zsigmond király általi megerősítő oklevél szövege: "Nos, Sigimundus Dei Gratia Rex Hungariae Dalmatiae Croatiae etc. Marchio Moraviae Brunschw et meritor Commendamus tenore psent significant suibus expedit Universis. Guod nos in recompensationem fidelium servitor Barnabae /?/ Hankonis Filior Aegidii, quod idem Serenissimo olim principi Dno Ludovico Regi Hunga Praedecessori nostro honrando felicis memoriae in venationibus ferare exhibuisse asserunt, omnio alucritate exhibent de psenti, ac exhibere promittunt in futur, quae Sylvam Seu Terra nostram regalem inter Fluvios Vag et Bocza vocatos in Cotta Lyptovien existent, quam alias idem Dnus Ludovicus Rex  Aegidio Parenti et Christiano ac Nicolas Fratribus eorund Barnabae /?/ Hankonis, ipsis, et nos similiter pfatis Barnabae Hankonis ac ipsor Haeredibus, Haerediume suor Sucessonibus dedimus et contatimus, imo Eadem Sylvam seu terra simul cum utilatibus et Ptinentiis suis Univerzis eiusdem donanus et conforimus Jure perpetuo, et irrevocabiliter haben, tenen dam Paint /?/ et possidend. Hac nostror Testimonis Litrae. Dat in Lypcse Solien feria sexta proxima post festum Beatorum Petri et Paoli Apostolor Anno D. 1390."

Megjegyzendő, hogy egyik adománylevél sincs benne a Liptói és Túróci Registrum 1391. évi Bebek Imre országbíró által vezetett hitelességi oklevél-vizsgálati jegyzékében. Valószínűleg, mert Zólyom Lipcsében lettek kiállítva, valamint a megerősítő 1390. évi oklevél hitelességéhez nem férhetett kétség a közeli időpont miatt, valamint legvalószínűbb az, hogy azért nincs jegyezve, mert a falu még nincs ekkor helységként jegyezve, csak egy telep e királyi hegyek és erdőségek alján. Az 1361. évi és az 1390. évi adománylevél sem említi Királylehota helység nevét, hanem a Vág folyótól a Bocza patakig, a Király-Havasig, egészen a liptói határig fekvő területről szól.

Tehát adataim alapján én így állítom fel a Lehoczkyak családfáját 1230-tól:

                                    Kozma /comes/     ---…--- ? Hauck Palkó?

                   ________Kozma fiai:_____________________

                   Csernyik /1244/ --  Lork/ comes/ 1287/ -- Beke

                __ Csernyik fia:Ábrahám_                 __Beke fia:János____

             __ Ábrahám fiai: Pál és Egyed__         /  Bisztereczi János /1324/

      Lorknak és Beke fia Jánosnak nincsenek fiai

        __Ábrahám fia Pálnak fiai: Jakab pap, Lőrinc és Péter __                     

       __Egyednek fiai: Barnabás, Miklós, Hank és Kristin __

A Ph-DR Vitek és Bizub urak által 2008-ban, a Felvidéken megjelentetett könyvben közölt 1361. előtti királylehotai leszármazási tábla kritikája a http://lehoczkyfolytatas.hupont.hu weblapon olvasható!

       Meg kell jegyeznem, hogy Egyedre nem találtam adatot a korabeli adás-vételi és öröklési adatoknál, csak Ábrahámra és Pálra vonatkozóan, de a tradíciót figyelembe véve csakis Ábrahámnak a fia és Pálnak a testvére lehet Egyed, mert ez a logikus. Ehhez társul a királyi jog is, mely szintén egy családnak tekinti az összes Lehoczkyakat, és ezért védett a család neve is, mert ha több van belőle, nem lenne védett sem! / Sőt a családban, emiatt a hagyomány miatt, többször kereszteltek  testvéreket később is, Egyedre és Pálra!/

    Az előbbiek alapján logikai úton így állíthatjuk fel 1230-tól kezdve a királylehotai területen állott vachtári vár helyőrségének parancsnokait: 1230-ban Kozma, utána a parancsnok Lork, vagyis Kozma fia Lauren comes, aki ezért kapja 1287-ben IV. László királytól Villa Bystrichát és Bisztriciát, majd őt Beke fia János követi a Vachtár-erőd parancsnokságában, aki Danch mester oldalán küzd Csák Máté ellen, s megvédik a zólyomi várat a rokon Prónayakkal és Selmeczi Tholtokkkal. Ő kap a Tholtokkal közösen új adományt Bisztricskára, örökösei Pál fiai.   A vachtári parancsnok ezután Egyed lesz, ki fiaival 1361-ben megkapja I. Lajos királytól örök időre szóló adományként az egész területet a Vág folyótól a Királyhavasig, a Bocza patakig, fel a Vacokig s egészen a liptói határig. – A birtok határa leért Breznóbánya határáig.

Csernyik 1240-41-ben a tatárjáráskor Béla király ifjú lovagja, kb. 20 éves lehet, apja Kozma kb. 1190. körül születhetett. Csernyik testvérei fiatalabbak lehetnek a muhi csata idején, ezért csak neki szól az 1244. évi adománylevél. Fia, Ábrahám 1260. körül születhet, mikor Csernyik  kb. 40 éves. Ábrahám fiai Pál és Egyed is apjuknak kb. 40 éves korában születnek, így tehát 1300. körül. Pál fiai Jakab pap, Lőrinc és Péter is 40 éves kort számolva 1340. körül születnek, így 1390-ben 50 év körüliek lennének, természetesen, ha rövidebb időszakaszokat veszünk, akkor kicsit idősebbek, ha hosszabb szakaszokat, akkor fiatalabbak, és nem is egyidősek. Egyed esetén is így jönne ki, ha 1300. körül születik, de születhet 5-10 évvel későbben is, fiai Miklós, Barnabás, Hank és Kristin 1361-ben legalább 20 évesek kellenek, hogy legyenek, ha érdemeikért kapnak adományt, így 1391-ben 50 év körüliek lennének. 1380-ban, mikor Mária királynő adományba adja a Bisztricska melletti Trebosztót „a liptói Soldó Egyed fiainak Jánosnak és Mártonnak”, akkor János, vagyis Hank /Márton apja/ kb. 40 éves lehet.

  Beke fia János, a történelemben Bisztereczi János pedig, 1324-ben azért kap új adományt, a  rokon Selmeci Tholtokkal közös társadományozással, Bisztriciára /Bisztricska/, mert velük, és a szintén rokon Prónayakkal közösen, megvédték Zólyom várát, a király, Róbert Károly számára, Csák Mátéval szemben, Danch mester, Zólyomi comes oldalán, aki a Szent György lovagrend nagymestere is volt. Valószínűleg ők is Szent György rendi lovagok voltak. / A Szent György rend őrizte ezidőtől a Szent Koronát is!/

 Tehát a leszármazási tábla: Kozma fiai: Beke, Csernyik és Lork /Lauren comes 1287/ Beke fia János 1324, nincs fia, Lorknak sincs. Cernyik fia Ábrahám, az ő fiai: Pál és Egyed, Pál fiai: Jakab pap, Lőrinc és Péter, Egyed fiai: Barnabás, Miklós, Hank és Kristin.

   Mária királynő 1383-ban, majd ismét 1390-ben a Bisztricska szomszédságában lévő Trebosztót adományozza a Liptói Soldó Egyed fiainak Jánosnak és Mártonnak. Ez az Egyed királylehotai Egyed lehet /Soldó=soltész= erdőbirtokos/fiai pedig, így értendők: „leszármazottai”. Egészen pontosan Egyed fiának Jánosnak /Hanknak/ fia Márton értendő az előbbi szöveg alapján. A latin írásmód általában így lenne: "Martinus, filius Johannis, filii Aegidii", vagyis "Márton, János fia, Egyed fiai". Ezt a birtokot 1459-ben leányágon a Tholtok örökölték.

A XV. században hiányosak az adatok:

 1410. Királylehotai György jegyezve; - 1414. Kisrákói János perbe idézve a Rakovszkyakkal szemben,kisrákói birtoka jogviszonya miatt, - 1459-ben Mátyás király szolgálatába áll /Lehoczky/ Kisrákói János vitéz, a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője. / Ez hadtörténeti adat!/;- 1487-ben először írják magukat Jakab és Márton "de Lehotka", azaz ekkor nevezik el Kisrákót Kis-Lehotának az akkori örökösök Királylehota után. Addig a falu neve Kisrákó volt. Révay Nob ad. Doc.

  A magyarországi 1526. előtti feudális társadalomszerkezetről, az Árpádkori feudális hierarchiáról, heraldikáról, lovagrendekről, egyháztörténetről s a magyar jogi viszonyok európai eredetéről, és kapcsolódásairól, bővebben  olvashat az érdeklődő a „Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve” című könyvemben, mely a Novum Kiadónál jelenik meg 2012. év közepén! Keresd a Novum kiadó honlapján! www.novumpublishing.hu

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
A lehotai vagy királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2012 - lehoczkynemzetseg.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: